Friderika

Rátermett nagyapáink zenéje

2014.04.17. 16:44

Programkereső

Április 24-én Bëbocsātlak címmel a Parapács zenekar lemezbemutató koncertjét tartja a Hagyományok Házában.

A Parapács név az erdélyi magyar tájnyelvekben ügyes, talpraesett, jó beszédű embert jelent. A zenészek, akiknek a muzsikáján az előadók felnőttek, mind efféle rátermett, ügyes emberek. Az ő világukban, (s ahogy ők maguk emlegetik: „a mi időnkben") a falu életének elmaradhatatlan eseményei voltak a rendszeresen megszervezett táncalkalmak, bálok, ahol az emberek kiénekelhették örömüket, feledhették bánatukat, megtalálhatták szerelmüket és kedvükre múlathatták az időt.

Parapács
Parapács

A falvak muzsikusai - sokszor az egész napos kemény munka után - nem törődve a fáradtsággal, hajnalig húzták a talp alá valót. A népzene hagyományőrző mesterei önkifejező és érzelemdús, olykor elképesztően virtuóz játékmódjuk miatt példaképekké váltak. De nem csak tehetségükért, szorgalmukért és kitartásukért néznek fel rájuk, hiszen muzsikájukban a nagyapák örökségének az anyagiaknál fontosabb, megfoghatatlan szeleteit őrizték meg nekünk.

„2007 nyarán döntöttük el Dragony Gábor barátommal - a zenekar brácsásával - hogy összehozunk egy vonós bandát. Akkor még mindketten Nyíregyházán tanultunk, de a zenekar székhelye szülőfalum, Tállya lett. 2010 augusztusában nyerte el a zenekar a mai formáját, amikor csatlakozott hozzánk Pusko Márton prímás és Fekete Krisztián cimbalmos.

Egy zenekar legmeghatározóbb személyisége a prímás, és az ő muzsikája. Márton a Felvidéki Tornalján nevelkedett és ő is azon szerencsés zenészek közé tartozik, aki még személyesen tudtak tanulni a népzene hagyományőrző mestereitől. Ilyen volt például az abaújszinai Potta Géza „Gatyo", vagy az alsókálosai Molnár Géza „Sandrík". Marci tudása és tapasztalatai a felvidéki muzsika terén jó alapot biztosítottak a Bëbocsātlak című lemezünk elkészítéséhez.

Ennek keretében is azt tartjuk legfőbb feladatunknak, hogy a népzene mulattató, és a néphagyományok közösségteremtő funkcióját átmentsük a saját „mi időnk" világába. Kicsiknek - nagyoknak koncertjeinken, táncházainkban, vagy lemezeinken felidézni az „ő idejük", s benne a legelőszélen mulató pásztorok estéinek, vagy éppen padkaporos pajták báljainak hangulatát." (Vojtonovszki Sándor zenekarvezető)