Gellért, Mercédesz

Ha nem lennék zenész...

2014.04.28. 14:03

Programkereső

A fiatal magyar jazzgeneráció egyik legtehetségesebb tagja, Tóth Viktor a közelgő, április 30-i Nemzetközi Jazz Nap alkalmából eljátszott a gondolattal: hogyan alakult volna élete, ha mégsem lesz belőle zenész.

Ha nem lennék zenész, akkor is emlékeznék arra a kisfiúra, aki voltam, ki kétévesen a fürdőkádban ülve játszott a műanyag kacsákkal, és egyéb színes vízen úszó csodatárggyal. Ez az! - Játék! Ha nem lennék zenész, élvezném látni, hogy az a néhány játszó ott a színpadon, hogyan lesz újra gyermek; hogyan keresik a játékot, a humort magukban és a társaikkal való zenei találkozásban. Még akkor is e gyermeki rácsodálkozó nyitott szabadsággal és játékossággal, mikor legdrámaibb kompozícióikat játsszák. S élvezném látni és érezni hogyan repítenek vissza az időben saját gyermekkoromba (s csapkodhatom idétlenül a térdemet a ritmusra, meg felnevethetek szabadon egy-egy vidám zenei megérkezésen vagy számvégi lezáró megoldáson.)

Ha nem lennék zenész, akkor biztosan élvezném a változatosságot és sokszínűséget. Azt, hogy egy olyan zenét hallgatok, amely egy ősi kontinens földszagú ritmusaiból táplálkozik, mely a nyugati zene harmóniáival egyesülve földrészeket járt be s fogadott magába mindent, mi útjába került - akár ahogy hosszú útú folyók teszik. A jazzben a Mississippi dallama táncol a nagyvárosi tömegek léptének zajával. Az északi fjord csendek Puccini áriáit zengik. A balkán és az orientális világ tekerődző dallamai elpihennek a nagy orosz sztyeppei szélben. Egyidejűleg. Vagy elő-elő bukkanva a zenei áramlatban.

Tóth Viktor
Tóth Viktor

Ha nem lennék zenész, baromira unnám azt a zenét, amelyik kiszámítható és önmagát ismétli. Örülnék neki, ha a muzsika egyik pillanatban a barokk zene világát idézné, archaizálna, másszor pedig a tizenéves fiatalok iPodjaiból kiszűrődő épp megszületett gépzenék naprakész ritmusaival kalibrálna a világba, ahol élünk. Most. Most, nem tegnap. Most, megismételhetetlenül, egyszerien. Tanítva azt, hogy a "talán" meg a "mi lett volna, ha.. " , meg az "az a baj csak, hogy..." besötétíti a létezést, és egy lehetőség van: örülni és élni most. Vállalva a tökéletlenséget, lecserélve a biztosat a rátalálás gyönyörűségéért, a bölcs (de hűvös) magányt az együttlétért, a minden-nap- ugyanolyan-finomat, a sosem érzett különlegesért.

 Ha nem lennék zenész, vágynám, hogy a zene, amit hallgatok, csatornaként működjön; hídként ég és föld között. Tanítson a pokol ritmusairól és a legfényesebb álombéli fuvolaszóról, mit senki nem hall. Segítsen, hogy lelkem megbékéljen, kiáradhasson majd elpihenjen az Egységben. Vagy épp tombolhasson, száguldhasson nagy tüzeken keresztül, forró kénes vidékeken át. Túl. Az újba. A magasabba. A bölcsebbe.

 Ha nem lennék zenész, ezek miatt a dolgok miatt lenne érdemes ellátogatni a jazznapi koncertekre. De zenész vagyok. Éppen ezért semmi másra nem vágyom, minthogy még ennél is közelebb és közelebb kerüljek ehhez világhoz, a zenéhez, a jazzhez, mely gyermekké tesz, szórakoztat, tanít, és felemel. Kívánok szeretettel mindenkinek bátorságot a megismeréshez!

A Jazznap.hu bővebb részletes programjáért kattintson IDE.