Erzsébet

Wogram begyújt pozanon

2014.05.22. 07:25

Programkereső

A Goethe Jazz idei második estjén a harsonás Nils Wogram, az európai jazz egyik igazi kolosszusa következik sorra, rém funkys triójával - írja Zipernovzsky Kornél ajánló cikkében. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

A negyvenegy éves német harsonás ugyan mindent tud a harsonázásról, meg még annál is többet, mégsem a virtuozitása emeli ki az európai mezőnyből, hanem zeneszerzői és zenekarvezetői teljesítménye, lenyűgöző produktivitása. Amit például a Nils Wogram Septettel hallhatunk tőle, párját ritkítóan izgalmas, modern, mégis közérthető, lüktetése magával sodró - bár nem mindig ennyire balkáni jellegű, mint ebben a számban.

Wogram sokáig klasszikus zenét tanult, de már 1990-ben felvették a Német Szövetségi Jazz-zenekarba. Tanulmányait a New York-i New Schoolban, utána a Kölni Konzervatóriumban folytatta. Első saját lemezét húsz éve adta ki, talán legtöbbet szereplő zenekara pedig, amelyet már megcsodálhattunk a BMC által szervezett budapesti jazzfesztiválon, a Root 70, az ezredfordulón alakult. Tíz éve tanít a luzerni akadémián, idejét megosztja Svájc és Németország között. Elismeréseinek se szeri se száma. A 2012-es Berlini Jazzfesztivál azzal tisztelte meg, hogy négy zenekarával együtt egész koncertciklusra hívta meg. Tavaly megkapta a német jazznagydíjat, amit Albert Mangelsdorffról neveztek el, idén pedig a Jazzaheaden szerepelt, ami ugyancsak az egyik legrangosabb esemény.

Nils Wogram
Nils Wogram

A berlini fesztiválon interjút is készítettem vele, ahol a stílus szempontjából is különböző zenekaraira vonatkozó kérdésemre a harsonás elmondta, hogy mindegyik zenekarában egy kicsit másképp kell játsszon. Azért működik jól az a négy különböző formáció egyszerre, bár egyáltalán nem igyekszik különbözővé tenni őket (duó a zongorista Simon Nabatovval, a Szeptett, a Root 70 és a Nostalgia Trio), mert megpróbálnak mindent kihozni - nem csak magukból, hanem egymásból is. Zenekarai, hiába van olyan sok, hogy aktuálisan a honlapján nincs is mindegyik felsorolva (pl. a Vertigo harsonakvartett), arra épülnek, hogy alaposan megismerjék egymást zeneileg és emberileg. Egy dokumentumfilmben, amelyet Jana Heinlein forgatott róla a berlini fesztiválciklus kapcsán, zenésztársa megerősítette ezt: Claudio Puntin svájci muzsikus a szeptettből egyértelműen neki tulajdonítja a szikrát, ami mindegyik zenekarában begyújtja a tüzet.

A legtöbb olyan együttes, amelybe belevágott, most is megvan, és szinte változatlan felállásban. Igaz ez a most az Opusban fellépő Nils Wogram Nostalgia trióra is, amelyben mellette a holland Arno Krijger hammondozik, és a frissen Echo-díjjal kitüntetett szerb származású német dobos, Dejan Terzic játszik.

A zenekar nevében a Nostalgia arra utal, hogy Wogram Harlemben járva találkozott olyan zenékkel, amelyek ezt az érzést felébresztették benne, hiszen azért a Hammond akkor volt a legnépszerűbb, amikor ő született. De ne várjon senki belesüppedést a feneketlen groove-okba, a zenekar tipikus Wogram-formáció annyiban, hogy a nosztalgiát is kortárs nyelven szólaltatja meg, ez a zene most történik. Elmélyedés legfeljebb abban várható, ahogyan a témákat ők hárman kibontják, a trió/duó/szóló minden lehetőségét kihasználva.