Gyöngyi

Totál Vokál I.

2014.10.30. 08:11

Programkereső

A kiváló budapesti vokálkvintett, a Jazzation és példaképük, a legendás svéd-dán The Real Group akár együtt is értelmezhető két koncertjét adta a jazzprogramokban kiemelkedő kínálatot nyújtó CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválnak - írja cikkének első részében Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

A budapesti Jazzation fejlődése elért egy olyan szintet, ahol már minden apróság számít. Az éneklés már megvan - intézhetnénk el kb. egy évtized áldozatos munkáját, hiszen technikailag közel jár a száz százalékhoz a csapat - és a produkció is már elég profi. Kisétálnak a CAFe fesztivál által felállított cirkuszi sátor porondjára a Müpa autóparkolójában, mintha mi sem történt volna (csak az történt, hogy iszonyú kevesen jöttek el, és a sátor akusztikája is hagyott kívánni valót maga után), és úgy törik meg a csendet, hogy azonnal beindul a doo-bop elvégre - Dubapesten volnánk.

Idestova tíz éve működik Várallyay Katus szoprán vezetésével az együttes, de a két új taggal két éve stabilizálta a pozícióit, kialakította saját repertoárjának kereteit, stílusának jellemzőit és ebben kellő számmal szerepelnek saját feldolgozások, a tagok kiemelkedően színvonalas arranzsai, sőt nekik írt szerzemények is. A jelenlegi névsor: Csernus Szilvi, Fábián Attila, Homor Máté, Kanizsa Gina és Várallyay Katus.

Jazzation
Jazzation

Miután a grazi Vokal Total versenyen már kaptak egy díjat 2010-ben, és más külföldi megmérettetéseken is elértek szép sikereket, tavaly nyáron ugyanott a fődíjat zsebelték be a jazz kategóriában, tizenkét formáció közül. Énekelni persze, akár öt szólamban is, sokan tudnak, de egy produkció a capella, vagyis minden fogódzó, kíséret, támaszkodásra való alkalmatosság nélkül meg kell álljon a lábán. A versenyeken általában már ezek a nem mindig legfontosabb körülmények, mellékesek döntenek. A győzelmet meghozó feldolgozásban a Jazzation minden erénye megmutatkozik: a Köszönöm, hogy imádott, (és az ebbe a csoportba tartozó Egy kis édes félhomályban, és Az én babám) „ómagyar" sláger, amelynek előadása elképzelhetetlen kellően beállított irónia nélkül - miközben a szerelmes szöveg integritását sem lehet teljesen sutba dobni.

Nagyon nagy geg a gramofon tűjének sercegését és a lemez elakadását hozzáadni a számhoz, és hibátlanul megvannak azok a trükkök is, amiket már másoktól is hallhattunk, de idevalók: a díva frivolitása, a komikusig nyitott „a" hangok ejtése - ezek által sikerült egyéni és hatásos interpretációt készíteni (csak a Díva a rózsát vegye át és dobja is el egyből!). Nagyon fontos elem mindebben a Dubapest - vagyishogy lehetőleg magyar szöveg, vagy egyenesen magyar sláger szerepeljen a műsorukban. A jazzes vokálegyütteseknek nagy hagyománya van Magyarországon is, gondoljunk csak a Macskafogó által itthon végképp közkinccsé tett nótákra, amelyek közül egyet, a Vámpírszerenádot saját szöveggel a Jazzation is műsoron tart. Ezért fontos az egyensúly, miközben teljesen egyértelmű, hogy a Jazzation számára a kiszemelt példakép, a svéd-dán The Real Group követése, jó döntés volt. Részt vettek workshopokon, éneklik néhány nótájukat (pl. Chili Con Carne), és a produkció beállításában is sokat tanultak tőlük. Ahogy a Real Group is merít a skandináv népzenéből, úgy Katusék paklijában is komoly ütőkártya néhány saját, etnojazz feldolgozásuk, a Zöld az erdő.

Ezt is a végére tartogatták, az első óra után még mindig olyan aduik is voltak a sátor közönségének, mint az It don't mean a thing..., vagy a Sway, amelyek ugyan igazán ismerős dalok, de a saját hangszerelésnek köszönhetően a koncert kiemelkedő pillanataivá váltak. Apropó lemez - a legendás Twisted (a Lambert-Hendricks-Ross vokáltrió megunhatatlan nótája a "hány fejem is van?" témájára), ami szintén elhangzott, az est legjobb koreográfiájával, ugyancsak kicsit átdolgozott formában, így megérdemel egy külön felkiáltójeles említést. Bár a konferálások olykor esetlenek voltak, sőt egy hajszálnyi bizonytalanság is előfordult (Dindi), a Jazzation közel másfél órás, üresjáratok nélküli műsora, bizony, gálaesthez méltó színpadot érdemelt volna, nem szirénák és repülők hangjától is alig védő, cúgos sátrat.