Kelemen, Klementina

"Oda-vissza tudja a hangszert"

2014.12.28. 06:58

Programkereső

Fonay Tibor tavaly megnyerte az Orszáczky Jackie Basszusgitár Tehetségkutató Versenyt, és még abban az évben sikeresen zárta a jazz-tanszék mesterképzését is. Idén ősszel pedig egyike volt annak a tíz fiatal muzsikusnak, aki kiérdemelte a zeneművészet kategória Junior Prima díját. Ezek után nagyon nem csodálkozhatunk, ha a huszonhét éves muzsikus partnerei között már nemcsak a magyar, de újabban a nemzetközi élvonal szereplői közül is megjelenik egy-egy prominens művész. INTERJÚ

- Egy mai srácnak mi jelenti az inspirációt, mely az improvizatív műfajok, vagy konkrétan a jazz felé viszik? Persze azon túl, hogy hamar kiderül a tehetsége, ami felelősséget is jelent...

- Az én korosztályom túlnyomó részét nem a jazz érdekli. Máshol van az ingerküszöb. A hangszeren játszó zenész ma már kevés - főleg, mint látvány. A huszonévesek vizuális élményt is akarnak, a jazz pedig ilyet nem tud adni. Csak a nyitottabb gondolkodású, érzékenyebb embereknél van esélye a műfajnak. Számomra az hat inspirálóan, ami szól, de az is, amikor olyat hallok, hogy valaki oda-vissza tudja a hangszert. Egyébként a punk-rock volt az első olyan külső hatás, mely felkeltette a zenei érdeklődésemet...

Fonay Tibor
Fonay Tibor

- ...vagyis egy szabadszellemű irányzat. Feltételezem, hogy abban a zenében az improvizáció lehetősége is vonzó lehetett számodra.

- Igen, az már a kezdeti időktől érdekelt, bár kissé furcsa dolognak tartottam - viszont az sem mellékes, hogy zenészcsaládba születtem. A hódmezővásárhelyi zeneiskola után az egyik tanárom adott egy válogatás-CD-t, tele csupa hihetetlen basszusgitárossal. Victor Wooten játéka nyűgözött le először, melynek hatására úgy éreztem, ez lehet az én jövőm. Innentől vált napi igényemmé a gyakorlás - azóta is az, de nemcsak azért, hogy minél jobb legyek, hanem mert szeretek a hangszeren egyedül gyakorolni. Csak jóval később, a jazz-tanszakon adódott alkalom, hogy igazi partnerekkel együtt tréningezhettem, játszhattam, aminek legfontosabb tanulsága számomra a zenei kommunikáció fontossága. A kedvenc zenészeim közt akár a tanszékbeli csoporttársaimat is sorolhatnám. Persze a példaképeim között ott van Jaco Pastorius, akitől szinte sokkot kaptam, de nem sokkal kevésbé fontos Victor Bailey, Alain Caron, kicsit később Richard Bona, Matthew Garrison és Hadrien Feraud is. Tőlük tanulok sokat, hála az internetnek. Továbbá rendkívül jó, hogy olyan zenészekkel dolgozhatok, mint Babos Gyula, Binder Károly, László Attila, Sárik Péter vagy Lantos Zoltán.

- Van-e "titkos" késztetésed saját zenére, esetleg zenekarra vonatkozóan, ahol te határoznád meg a művészi koncepciót? 

- Szeretnék egyszer egy saját zenekart, ami nem feltétlenül szving-zenét játszana. Amióta bőgőzöm is - amúgy több produkcióban, mint amennyiben basszusgitározok -, rájöttem, hogy a szvingnek a nagybőgő a lelke. Rám is nagy hatással voltak a régi mesterek, viszont ami engem leginkább lenyűgöz, az inkább különböző stílusok fúziója. Nem jazz-rock, amire legtöbben gondolnak a "fúzió" szó hallatán, hanem bármi, amiből izgalmas új zene lehet; ilyen volt például a Weather Report koncepciója. Lehet kicsit elektronikus, kicsit népi, s persze kicsit jazz is, a lényeg, hogy a sok stílus - mint alapanyag - valami új eredeti dologként szülessen újjá.

- Az elmúlt egy-két évben aratott sikereid azért is figyelemreméltóak, mert te nem vagy úgynevezett frontember, hanem a ritmus-szekció része. Szerinted hogyan sikerült "beelőznöd" a színpad közepén álló szólistákat, vagy domináns zenekarvezetőket?

- Eddigi viszonylag rövid pályafutásom alatt egyre több, és egyre többféle produkcióban, zenekarban játszhattam. Sok stílusban kipróbálhattam magam, és úgy tűnik, nem akadtam el sehol, vagyis egyáltalán nem volt még rossz tapasztalatom semmilyen zenei terepen - a visszajelzéseket tekintve sem.

- Jól működő alkalmazkodó készség, valamiféle intuíció a megfejtés, vagy inkább olyasmi, hogy sokféle zenét hallgatsz?

- Ez utóbbi mindenképp igaz; nagy rajongója vagyok például a kilencvenes évek popzenéjének, de említhetném az indiai klasszikus zenét is, amit újabban gyakran hallgatok. Ezek a változatos külső hatások valahol biztos, hogy nyomot hagynak bennem, még ha nem is fogok az említett műfajokban működni, a stílusérzéket fejleszthetik. Így bátrabban vállalhatok időnként szólista szerepet is.   

- Hogyan keveredtél olyan mai kultikus zenésszel egy produkcióba, mint a norvég trombitás, Nils Petter Molvaer?

- Nils Petterrel sajnos nem sikerült közelebbről is megismerkedni, kissé zárkózott ember, de nagy élmény volt vele játszani. Lantos Zoltán OpenSource formációjának tagjaként adódott alkalom közös koncertre Molvaer és Eivind Aarset partnereként, a Művészetek Palotájában. Nem ismertem a sztárok munkásságát, emiatt nem is volt bennem különösebb stressz. Lehet, hogy ezért sikerült jól a játék.