Cecília

Jazz-alföldi találkozások

2015.01.09. 08:00

Programkereső

Már jó egy évszázada a jazz az egyik legsikeresebb és legélvezetesebb játék határok nélkül, ahol még a szabályok hosszas ismertetésére sincs szükség. A Müpa kezdeményezésére létrejött Jazz Showcase-en eddig már kilenc nemzet tehetségeivel és zászlóshajóival ismerkedhetett meg a magyar jazzvilág: Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovénia, Németország, sőt Törökország is beszállt a közös játékba. És persze mindenki nyert. A kör most Belgiummal és Hollandiával bővül. MÜPA MAGAZIN

A séma változatlan: az elmúlt hét bő esztendőhöz hasonlóan 2015-ben is az év második hétvégéjén, vagyis most január 9-én, 10-én és 11-én kerül sor a Jazz Showcase-re. Délután 4 órától kezdődnek az ifjak koncertjei, amelyek 45-55 perces vetésforgóban követik egymást este 7-ig a Zászlótérben és az előcsarnokban, este 8-tól pedig a Fesztivál Színház ad otthont a kiemelt koncerteknek. Pénteken Belgiumé a főszerep, szombaton a magyar felhozatalból csemegézhetünk, vasárnap pedig Hollandia kerül reflektorfénybe. S minthogy a Művészetek Palotája jubileumi évadának programjai a párbeszéd hívószava köré csoportosulnak, ez a fogalom a Jazz Showcase minden mozzanatában tetten érhető majd, különösen az esti koncerteknél. Hogy miért éppen Belgium és Hollandia?

Jazz Showcase a Müpában
Jazz Showcase a Müpában

Azon kívül, hogy mindkét ország jazznagyhatalom (sok egyéb mellett Belgiumnak köszönhetjük Adolphe Saxot - neki meg a műfaj szimbólum értékű hangszerét -, Hollandiának pedig a 40. kiadására készülő North Sea Jazz Festivalt), ifjaink sok szállal kötődnek Németalföldhöz. Mára egy kisebbfajta magyar kolónia található Amszterdamban, akik a Conservatorium van Amsterdam, Európa egyik legnagyobb konzervatóriumának múltbéli vagy jelenlegi hallgatói. Számukra e város mellett szólt a pezsgő jazzélet és a kulturális sokszínűség, amelyet az ott élő kisebbségek saját népzenéjükkel alakítanak. A különféle nemzetek egymás mellett élésének köszönhetően itt rengeteg izgalmas zenei stílus kombinációja valósul meg. Burján Orsolya énekesnő és Mester Dániel szaxofonos (mindkét muzsikus a CVA hallgatója) egyetért abban, hogy az iskola falain belül is megfigyelhető kulturális sokszínűség termékenyítőleg hat minden pályakezdő muzsikusra, amelyhez például a Burján Orsolya vezette Pálinkálom a magyar népdalkincs színeit adja - jazzes hangzásvilággal fűszerezve.

Ifjú Django útban a világhír felé

Philip Catherine nem minden ok nélkül az egyik legünnepeltebb belga jazzmuzsikus évtizedek óta, ezt a leghíresebb amerikai jazz-zenészekkel folytatott együttműködései kiválóan bizonyítják. Gitáros kollégájával, Larry Coryell-lel két közös lemezt is megjelentettek a hetvenes évek második felében, melyek anyagát európai turnéjukon mutatták be. 1977-ben a Montreux Jazz Festivalon léptek fel, amelyről tévéfelvétel is készült. Történt, hogy a felvételt a nagybőgős legenda, Charles Mingus is látta a tévében, és nem hagyta hidegen, amit hallott. Nyomban felhívta a fesztiváligazgatót, aki közölte Catherine-nel, hogy Mingus játszani szeretne „Ifjú Django"-val. Együttműködésük lenyomata a Three or Four Shades of Blue című lemez lett. Mingus és Catherine mellett Coryell, John Scofield és George Coleman is hallható rajta - illetve egy zongorista, akit Catherine a rohamtempóban végzett munka miatt nem ismert fel a stúdióban. Utóbb, a lemezborítóra pillantva tudatosult benne, hogy pianista partnere Jimmy Rowles volt.

A 2015-ös Jazz Showcase-re természetesen meghívást nyert a Pálinkálom, és itt lesz a Mester Dániel vezette, etno-jazzt játszó Rast Trio (érdekessége, hogy két másik tagja izraeli, illetve török, de székhelyük Amszterdam). Nem meglepő, hogy a Hollandiát képviselő másik ifjú zenekar, az Aurelio Project is híven reprezentálja az ország multikulturalitását, dobosuk Johannesburgból érkezett, irányultságuk pedig az afrikai és latin ritmusokat is előtérbe helyezi. A két feltörekvő belga csapat nem kevesebb színt jelenít meg zenéjében, mint holland társaik. A pénteki kaval-kádot nyitó Igor Gehenot Trió névadóját az egyik legnevesebb szakíró, Stuart Nicholson Bill Evanshoz hasonlítja, amennyiben az ő játéka, ha stílusában eltérő is, hasonlóképpen áradó. E zongorás trió mellett egy elbűvölő tehetségű énekesnő, Chrystel Wautier a soul, a gospel, a latin zene és a pop lelkének kedves elemeit ülteti jazzalapokra kvintettje segítségével.

A magyar tehetségkínálatot a Pálinkálom zenekaron túl még öt további formáció tárja elénk, bizonyítva, hogy a honi jazz jövőjéért semmi okunk aggódni. Szombaton elsőnek a Chris Devil Trio a bátor, harmóniahangszer nélküli felállás adta lehetőségeket mutatja be, és azt, hogy miért lettek ők a 2013-as Talentométer győztesei a jazz kategóriában. Gányi Miklós Nu-Bop Triója nagyon is hagyománykövetőnek mondható, de a biztonságot adó tradícióktól a kollektív improvizáció és a kortárs megszólalások irányába is el-elmerészkedik. Az instrumentális hármasok után két vokális produkció zárja a szombati sort: a hölgyeket Horváth Sára Nina és a Ninagram zenekar képviseli, akik - sejthető a névválasztásból - nagy tisztelői Nina Simone művészetének, ám saját hangjuk is körvonalazható; az erősebb nemet pedig Egri János Jr. kvartettje reprezentálja, mely zenekarban legendás jazzdinasztiák sarjait találjuk. Vasárnap a két holland együttes között 17 órától a 2014-es CAFe Budapest fesztiválon kiemelkedő sikert aratott Várallyay Petra Trió ad számot legújabb törekvéseiről az énekes, hegedűs, zongorista ifjú hölgy irányításával.

Dalban gondolkodók, egyesüljetek!

A United zenekar tizenöt éve tartó töretlen sikerét már sokan próbálták megfejteni. Legtöbb slágerük időtálló, különböző generációk táncoltak rájuk, vagy őriznek velük kapcsolatban maradandó élményeket. Pély Barna és Romhányi Áron alapító tagok szerint kulcsfontosságú, hogy hagyományos értelemben vett dalokat írjanak, amelyek akár egyetlen zongora vagy gitár kíséretével is megállják a helyüket - ahogy Áron mondja: amelyek tábortűznél is működnek. Hisznek benne, hogy ezek a dalok pusztán akusztikus hangszerekkel előadva is jól szólnak, ez a természetes formájuk, nincs rá szükség, hogy elektromos hangszerek által legyenek "megmagyarázva". Barna szerint "ha akusztikusan működik, akkor mindenhogy fog..." A működőképesség egyik fő garanciája, hogy szerzeményeik zongora mellett ülve születnek, Barna és Áron gyakran együtt dolgoznak, így valós időben tudnak reagálni egymás zenei ötleteire. A hazai popzenei színtéren egyre inkább kisebbségbe szorulnak azzal, hogy igényesen kidolgozott szerzeményeket adnak ki a kezükből - no de ugye aki a jazz tanszéken szerzett diplomát...

United
United

A párbeszéd fogalmát említettük, amely már a fiatalok közt elindul mindhárom napon, s a nyolc órakor kezdődő nagykoncerteken hallhatjuk legszebb példáit, hiszen a magyar sztárfellépő egy-egy tagja mind belga, mind pedig holland kollégáihoz beugrik egy kis örömzenélésre. Pénteken a legismertebb belga jazzművészek egyike, a hetvenkét éves Philip Catherine és kvartettje zenél a Fesztivál Színházban. A zongoránál Nicola Andrioli ül, a bőgőt Philippe Aerts pengeti, a doboknál Hans Van Oosterhout hallható - és egy röpke vendégprodukcióra csatlakozik hozzájuk Pély Barna énekes és Romhányi Áron billentyűs a Unitedből.

Philip Catherine Quartet
Philip Catherine Quartet

S hogy kerül ide a United? Vérbeli jazz-funk produkciójukkal ők képviselik a magyar színeket január 10-én, szombaton este. Némiképp hazatér a United, amikor jazzt játszik, hiszen tagjai profi improvizatőrök, s mivel fennállásuk tizenötödik évfordulójához érkeztek, ennek megünneplésére és a hallgatóság örömére műsorukat nyolctagú fúvóskarral és extra látványelemekkel tetézik. Az este hívószava: „Fel a rezekkel!", de nem csak az ismert számok hangzása lesz új, dalbemutatóval is készül a zenekar. Pély Barna pedig elnyeri a Jazz Showcase legfáradhatatlanabb előadója címet, mert vasárnap is beugrik még egyet énekelni a holland Michiel Borstlap Trióhoz. Az Edison-díjas zongorista Hollandia jazzéletének egyik legkelendőbb exportcikke, akivel épp olyan szívesen játszik Pat Metheny (ahogy tette a 2003-as North Sea Jazz Festivalon), mint amennyire nagy örömmel adta elő Memory of Enchantment című szerzeményét Herbie Hancock és Wayne Shorter. A Showcase-en minden bizonnyal terítékre kerülnek legújabb, 2014-es szólólemezének darabjai is Borstlap invencióban gazdag, egyszersmind felemelően légies előadásában.

Michiel Borstlap
Michiel Borstlap

Michiel Borstlap és az 1+1

1996 decemberében az illusztris Thelonious Monk Institute of Jazz vezetőségének két tagja, Herbie Hancock és Wayne Shorter a washingtoni Kennedy Centerben tartott gálakoncerten előadták az intézmény által meghirdetett zeneszerzőverseny győztes darabját. Ebben az évben az akkor huszonkilenc éves holland Michiel Borstlap kifinomultan lírai Memory of Enchantment című kompozícióját találta a zsűri a legjobbnak. Miután a két jazzlegenda meghajolt és lelépett a színpadról, a hallgatóság soraiból előlépett Pat Metheny, és azon nyomban lelkesedésének adott hangot: "Kettőtöknek közös lemezt kéne készíteni! Óriási lenne! Szerintem mindenki imádná, én legalábbis az elsők közt venném meg az albumot!" Hancock elgondolkodott. Shorternek is tetszett az ötlet. A menedzsereiknek is. És a lemezkiadónak is. Így született meg 1997-ben a 1+1 című lemez - nem utolsósorban Michiel Borstlap jóvoltából.