Emma

107 éves lenne a hegedűzsonglőr

2015.01.27. 15:53

Programkereső

1908. január 26-án született Stéphan Grapelli, a nagy hegedű-improvizátor, aki Django Reinhardttal együtt a Quintette du Hot Club de France nevű zenekarral megteremtette a django swing műfaját. Grapellit a jazz-hegedülés megújítójának tekintik.

"Az improvizáció egy rejtély. Egész könyvet is írhatsz róla, de a végén sem tudod, mi az valójában. Amikor improvizálok és a legjobb formában vagyok, úgy nézek ki, mint aki félig alszik. Még azt is elfelejtem, hogy előttem emberek vannak. A nagy improvizátorok olyanok, mint a papok, akik csak Istenükre gondolnak." - mondta Stéphan Grapelli, aki a harmincas években megváltoztatta a hegedűről való gondolkodást és a hangszert a teljes értékű jazz-instrumentumok sorába emelte.

Stéphan Grapelli
Stéphan Grapelli

Stéphane Grappelli olasz szülők gyermekeként született Párizsban. Árvaházba került, miután négyéves korában elvesztette édesanyját, nem sokkal később pedig filozófiatanár édesapját behívták katonának. Gyermekként először a zongorával ismerkedett meg, csak később, tizenhárom évesen kezdett el hegedülni tanulni, miután édesapja vett neki egy használt hegedűt. Miközben utcai zenéléssel némi pénzt is keresett, a fiatal hegedűvirtuóz egyre nagyobb hírnévre tett szert. Az 1920-as években már különböző párizsi tánczenekarokban muzsikált. Szaxofonozott és harmonikázott is, kevés szabadidejében pedig mozikban néma filmek alá zongorázott. 1924 és 1928 között a párizsi konzervatóriumban tanult zeneelméletet, miközben egyre nagyobb érdeklődést mutatott a jazz iránt.

A harmincas évek elején egy véletlen folytán találkozott Django Reinhardttal. Egy hotel megnyitóján zenéltek másik tizenkét zenész társaságában, amikor az egyik szünetben Django leült egy sarokba és gitározni kezdett. Nemsokára beszállt Grappelli is. Az így kialakult hangzás mindkettőjük tetszését elnyerte, ezért ezután gyakrabban összejártak zenélni. Végül bőgő (Louis Vola), ritmusgitár (Roger Chapu, Joseph Reinhardt), szólógitár (Django Reinhardt) és hegedű (Stéphane Grappelli) felállásban 1934-ben megalakult a quintet. Az egyik első, csak húrosokból álló jazzegyüttes hegedűs, bőgős és három gitáros felállásával a harmincas évek egyik legnépszerűbb európai jazz-zenekara lett. Ez a felállás 1939-ben a második világháború kitörése előtt feloszlott, Grappelli Londonba költözött, ahol George Shearing vak zongoristával játszott együtt. A háború után Django Reinhardttal újjáélesztették a Quintette du Hot Club de France-ot; 1951-ig zenéltek együtt, ekkor Django Reinhardt visszavonult.

Kiváló technikai és improvizációs képessége, elegáns, lírai játéka elkápráztatta közönségét. Neki köszönhetően lett ismét népszerű a jazzhegedű, s a jazzműfaj első autentikus nem amerikai tehetségének nevezik. Grappelli olykor a zene más területeire is elkalandozott. 1971-ben megismerkedett Yehudi Menuhinnal, akivel több különleges duettet játszottak lemezre. Az együttes munkát Menuhin később úgy jellemezte: "Grappelli olyan, mint azok a zsonglőrök, akik tíz tányért feldobnak és mindet elkapják." A legnagyobb jazz-zenészekkel játszott együtt, Duke Ellingtonnal, Glenn Millerrel, Oscar Petersonnal vagy éppen Miles Davisszel, de zenélt együtt Paul Simonnal és David Grismannal is.

A nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején folyamatosan turnézott, Európától a Távol-Keleten át az Egyesült Államokig a világ számos pontján koncertezett óriási sikerrel. Közben sok lemezfelvételt is készített, játszott többek közt Jean-Luc Ponty-val, Gary Burton-nel, Martin Solal-lal és Earl Hines-szal, de a western swing hegedűssel, Vassar Clements-szel is készített közös albumot Together At Last címmel.

1994-ben, nyolcvanhatodik születésnapján a még mindig aktív hegedűvirtuóz Grappelli a londoni Barbican Hallban koncertezett. Páratlan karrierjének elismeréseként megkapta a francia becsületrendet. 1995-ben beválasztották a Jazz Hall of Fame-be, a világ legjelentősebb jazzhírességei közé. 1997-ben életművéért Grammy-díjjal jutalmazták. „Visszavonulni? Nincs szó, ami fájdalmasabb füleimnek. A zene az, ami éltet. Nekem mindent megad. Ez a fiatalságom forrása."- mondta az örökifjú muzsikus. A hegedűs 1997. december elsején, Párizsban hunyt el. A jazz történetének egyik legnagyrabecsültebb hegedűművésze a párizsi Père Lachaise temetőben nyugszik.

Stéphan Grapelli
Stéphan Grapelli

1991-ben, nyolcvanhárom éves korában Magyarországon is fellépett triójával a Tavaszi Fesztivál keretein belül, a Petőfi Csarnokban. A műfaj magyar sztárja Roby Lakatos, aki As Time Goes By című albumán (2002) a Csokoládé c. film zenéjének feldolgozásával tisztelgett a duó előtt. Az album erénye, hogy olyan muzsikát "kevernek ki", amely harmonikusan elegyíti a tradicionális cigányzene, a kávéházi, éttermi szalonzene, a klasszikus zene és a dzsessz jegyeit. Szintén ebben a műfajban szerzett nevet magának Deseő Csaba jazzhegedűs, aki Kovács Andor gitárossal a párizsi Hot Club de France mintájára létrehozta a Hot Club Budapest zenekart. A gipsy jazz-hegedülés legautentikusabb hazai képviselői jelenleg Balogh Miklós, a Harmonia Garden vezetője, valamint Szakál Tamás, a Canarro zenekar szólistája.