Vendel

Kóristából díva

2015.03.05. 07:02

Programkereső

Tóth Evelin elsősorban énekesnőként ismert, de színésznőként is bemutatkozott már. Az utóbbi időben leginkább az Átrium Film-Színházban, a Gergye Krisztián rendezte Merényletben és a TÁP Színház Egon Schiele élete vagy halála című előadásában. Mostani beszélgetésünk a zenéről szól, abból az apropóból, hogy jelenlegi együttesével, a Tóth Evelin Trióval, illetve TrióM-mel 2014 decemberében jelentették meg első lemezüket.

- Hogyan alakult ki ez a felállás?

- 2011-ben egy kultikus budapesti étteremben, az M-ben játszottunk a tablás-ütőhangszeres Szalai Péterrel és a gitáros Kardos Dániellel, egy portugál vacsora alkalmából - stílszerűen főként portugál zenét. Mindhármunkban közös volt - a már meglévő tradicionális zenei gyökereink mellett - a fado szeretete, így erre az alkalomra - amelyen nagyrészt portugálok vettek részt - összeállítottunk egy komoly fado-repertoárt, természetesen kicsit saját magunkra formálva a dalokat. Eredetileg egyszeri alkalomról volt szó, de olyan sikert arattunk ezzel a produkcióval, hogy végül is kinőtt belőle egy klub az M-ben, ahol ettől kezdve havi rendszerességgel játszottunk. Ennek ellenére még mindig nem voltak nagy terveink a trióval, ezeket az alkalmakat inkább csak örömzenélésnek tekintettük. Egy idő után azt vettük észre, hogy saját szerzeményeket is kezdünk beiktatni a műsorba, és fokozatosan kialakult az egyedi, csak ránk jellemző hangunk. Hívtak minket máshova is, a kisebb kluboktól a nagyobb színháztermekig, itthon és külföldön. Három év telt el, mire 2014. december végén megjelent első saját lemezünk.

Augusztusban elmélyült munkába kezdtünk, és stúdió körülmények között gyakoroltunk, próbáltunk, komponáltunk. Ezen a ponton a trió kiegészült egy negyedik taggal, Bartha Andrással, aki sound designerként elektronikus eszközökkel járult hozzá egy innovatív, izgalmas hangzás létrejöttéhez, amelynek ugyanakkor sikerült megtartani az intim, akusztikus jellegét is. A lemezfelvételre is ugyanebben a stúdióban került sor. Lemondtunk a hagyományos, többsávos rögzítésről, tehát tulajdonképpen élőben és sztereóban vettük fel a kompozíciókat, vagyis minden egyes számot annyiszor játszottunk fel, ahányszor csak kellett, amíg mindnyájan elégedettek lettünk az eredménnyel.

- Ahhoz képest, hogy megalakulásotokkor a portugál zenéből indultatok ki, a lemezen végül is csak két fado szerepel.

- Valóban, ez két Madredeus-feldolgozás, a Milagre és a Guitarra, az összes többi saját szerzeményünk.

Tóth Evelin
Tóth Evelin

- Az elmúlt években számos nagyszerű muzsikussal dolgoztál együtt. A TrióM két másik tagjával is játszottál már korábban, más formációkban: Szalai Péterrel az Ektarban és a Rubáiban, Kardos Dániellel az Ektarban. Úgy tudom, most sem csak velük lépsz fel, más felállásban is lehet téged hallani.

- Igen, rendszeresen játszom Mózes Tamarával is, akivel májusban olaszországi turnéra indulunk. De gyakran részt veszek alkalmi fúziókban - vagy úgy, hogy meghívnak valahova vendég fellépőnek, vagy egy-egy projektre áll össze egy zenész csapat. Számos irodalmi eseményen is énekelek. Az egyik legemlékezetesebb meghívás Dragomán György Máglya című könyvbemutatója volt. Gyuri elárulta, azért hívott meg, mert a regény írása közben sokat hallgatta a hangom, és ez inspirációt jelentett neki. De fontos volt még a Művészetek Palotájában a Bereményi-esten való fellépés is, aminek lesz közös folytatása Bereményi Gézával. Azok a zenei projektek, ahol találkoznak művészek, zenészek, nagyon meghatározóak, sokszor életre szóló élményt jelentenek. Ilyen fúziónak tekinthető a Müpában tavaly decemberben tartott lemezbemutató koncertünk utolsó része is, amikor Maria João-nal zenéltünk együtt. Ennek egyébként szintén lesz majd folytatása: 2016-ban, Velencében fogunk ismét együtt színpadra lépni.

- Feltételezem, hogy ezt pályád fontos állomásának tekinted, hiszen egy korábbi nyilatkozatod szerint az ő hatásának döntő szerepe volt abban, hogy te is énekes lettél.

- Voltaképpen hétéves korom óta foglalkozom zenével, de először a klasszikus zene és hangképzés irányába indultam el: közel tíz évig énekeltem ifj. Sapszon Ferenc nemzetközi hírű kórusában...

- ... a Kodály Zoltán Kórusiskolában, ugye?

- Így van, még az érettségi után is egy rövid ideig. Egészen más út, amikor az embernek ötvenedmagával kell egy egységes hangzás részévé válnia: ez olyan lelki és fizikai állapotot igényel, amely alkalmassá tesz arra, hogy mint egyén beleolvadj a közösségbe, átlényegülj. Ez egyfajta szolgálat, ami nagyon fontos volt számomra, és amit ott tanultam, elkísér életem végéig. Érettségi után egyébként még nem zenei pályára készültem, mert a zene mindig adott volt számomra, állandóan ott volt körülöttem, és úgy gondoltam, ezt nem kell tovább tanulnom, most kezdődik a nagybetűs élet, aminek valami másról kell szólnia. Úgyhogy beiratkoztam a Pázmányra magyar-művészettörténet-kommunikáció szakra. Ez éles váltást jelentett, voltaképpen egy-két év megállást, csöndet, és amikor egy felkérés kapcsán újra megtalált engem a zene, már egészen más hangon szólaltam meg.

Olyan izgalmas repertoárt kellett viszonylag rövid idő alatt elsajátítanom, amely lényegében gyökerestül tépett ki akkori önmagamból. Ekkor ismerkedtem meg a szefárd zenével, és szinte médiumként engedtem át magamon a sok új impulzust. Egy egészen érdekes hang és lény kezdett önálló életre kelni, és onnan már nem volt visszaút. Nem sokkal később hallottam Maria João-t a Művészetek Palotájában, és ez revelatív élmény volt számomra, ami megerősített abban, hogy nekem is ez az utam. Ahogy a testét használja, ahogy játszik, és belebújik mások bőrébe, ahogy élvezi a zenét - mindez teljesen elvarázsolt. És bátorságot adott, megmutatta, hogy lehet szabadon szárnyalni, nincsenek határok, kötelékek, korlátok, gátak, gátlások és frusztrációk, csak a hang, a zene és a játék szabadsága. Ez igazi māyā volt - mint a mostani lemezünk szanszkrit címe, vagyis káprázat. Elkezdtem olyan kurzusokra járni, amelyek hozzásegítettek, hogy ebbe az irányba fejlődjek tovább. Meredith Monk iskolájában az ő tanítványaitól tanultam, meghatározó jelentőségű volt számomra, hogy a Mediawave-en több éven át részt vehettem a William Parker és Hamid Drake vezette szabad zenei kurzuson, amelynek keretében aztán a koncerteken is nagyon rangos zenész csapat dolgozott együtt évről évre.

- Nyilván ezek a kurzusok és koncertek alapozták meg együttműködésedet Hamid Drake-kel, amelynek eredménye egy közös lemez lett.

- Igen, ez volt az első önálló CD-m, a címe Let Him Kiss Me, 2008-ban jelent meg. Ugyancsak rendkívül izgalmas és meghatározó zenei műhely volt az általad már említett Ektar zenekar, amelynek tíz évig voltam tagja, és ahol nagyon sokat tanultam Szőke Szabolcstól. Vele a Hólyagcirkusz társulatában is együtt dolgoztam egy évtizeden keresztül. Összesen nyolc lemezünk őrzi a közös munka, tanulás, zene, találkozás és alkotás lenyomatait.

- Feltételezem, hogy általa vagy Szalai Péter révén kerültél kapcsolatba az indiai zenével is.

- Igen, ők ketten „tehetnek róla". De itt kell megemlítenem Lantos Zoltánt is, akitől a sok-sok közös koncert során szintén rengeteget kaptam és tanultam. Nem emlékszem pontosan, melyiküktől tudtam meg, hogy egy itt dolgozó indiai diplomata felesége nagyon behatóan ismeri és műveli a dél-indiai zenét, úgyhogy megkerestem, és három évig rendszeresen jártam hozzá tanulni. Ez persze nem jelenti azt, hogy tökéletesen megtanultam ezt az énektechnikát, mert ahhoz egy élet is kevés lenne, de mély nyomot hagyott bennem, és nagyon sok mindent be tudtam építeni, amit mind a mai napig használok - hogy mást ne mondjak, azóta is a dél-indiai skálával énekelek be.

- Azt mondtad egyszer erről, hogy sikerült eljutnod egy négy-öt éves indiai kislány szintjére.

- Pontosan. De azóta sokat felejtettem. (Nevet) Sokáig szerepelt a terveim között, hogy több évre kimenjek Indiába, de sajnos ez eddig nem valósult meg.

- Visszatérve a Müpa-beli lemezbemutató koncertre: ott a zenéhez háttérként filmvetítés is társult, Magyarósi Éva Léna című, Filmszemle-díjas animációs filmjéből vett részletekkel, amelyekben te is szerepeltél, vagyis személyedben így összekötötted a két műfajt. Gondolom, ez adta az ötletet, hogy a hangzó anyagot és a színpadi látványt egy másfajta vizuális hatással is fölerősítsd.

- Érdekes áthallásnak tartottam, hogy olyan vetítéssel egészítsük ki a zenét, amelyben maga az énekesnő is megjelenik, és ezzel rögtön egyfajta kohéziót teremtsünk a zene és a kép között. A dalokat nem a lemez sorrendjében játszottuk el, hanem egy sajátos dramaturgia szerint. A Papírhajók című számmal kezdtünk - a filmben papírrepülőket dobálnak. A dalszövegek többségét én írtam, közülük néhányat ez a film inspirált, de arra, hogy fel merjem vállalni a saját szövegeimet, Szabó T. Anna költő bátorított, akivel idén közös zene-vers akciólemezre készülünk. A Lénán kívül egyébként Magyarósi Éva Láthatatlan rajzok című animációs filmjéből is válogattam. Mindez úgy tudott szervesülni, hogy egy zseniális VJ, Bernáthy Zsigmond is csatlakozott a stábhoz, és az ő közreműködése által nyerte el végső formáját. Az egész előadás pontosan szerkesztett és megkomponált rend szerint zajlott, amelyben a különböző elemek precízen illeszkedtek egymáshoz.

Szalai Péter, Tóth Evelin, Kardos Dániel - TrioM
Szalai Péter, Tóth Evelin, Kardos Dániel - TrioM

- Ha minden ennyire ki volt számítva, hogyan maradt tere a jazzben oly fontos improvizációnak?

- Nem léphettük túl a rendelkezésünkre álló hatvan percet, de azon belül azért hagytunk magunknak mozgás- és játékteret. Voltak meghatározott zenei gesztusok, a dalok egyes karakteres pontjai, amelyekkel jeleztük a VJ-nek, mikor mehet tovább egy-egy képsorral.

- Ezt a lemezt saját kiadásodban jelentetted meg - hogyan jut el az érdeklődőkhöz?

- Itthon erről magunknak kell gondoskodnunk, de a külföldi terjesztést egy német cég vállalta. Távlatilag  elképzelhető, hogy - noha alapvetően mediterrán típus vagyok - Németország felé veszem majd az irányt, de mivel tavaly nyáron férjhez mentem, ez most már csak közös döntés eredménye lehet.

- Most mutatták be a mozik Ujj Mészáros Péter nagyjátékfilmjét, a Liza, a rókatündért. Úgy tudom, neked is van közöd hozzá.

- A hangommal vagyok jelen a filmben, ugyanis én énekelem a Csengery Dániel által komponált egyik fő zenei motívumot, amely a főszereplő romantikus és lírai pillanatait festi alá. A film egyébként egészen zseniális, nagyon boldog vagyok, hogy így a részévé válhattam.