Salamon

A jazz akkor olyan, mint a leeső fémtálca?

Programkereső

Stan Kenton absztrakt muzsikáját volt olyan, aki nagyon nehezen viselte - Pallai Péter és Kerekes György jazztörténeti anekdótáiból szemezgetünk.

Néhány idősebb jazzmuzsikus úgy tartotta, hogy a bebop a háború miatti kétségbeesést transzponálta a jazzbe. Mezz Mezzrow, a remek muzsikus, a New Orleans-i korszak egyik kiemelkedő képviselője például a bebopot „rip-bopnak", meghasadt bopnak nevezte, és azt mondta róla, hogy „ez a zene a szakadás gyötrelmeit hordozza". (...)

A jazz a bebop fokozatos halványulása után új irányt nyitott, amelyet a Los Angeles-i erős akaratú muzsikus és zenekarvezető Stan Kenton progresszív jazznek nevezett zenéjében valósult meg. Kenton egyetértett azokkal, akik szerint a nagyzenekari szvingzene egyfajta avantgárd klasszikus muzsika. Kenton nem volt nagy tehetségű hangszeres játékos, de hiányosságát nagyszerű ráérzésével, zenei ösztönével és remek showman-tehetséggel pótolta.

Stan Kenton (London, 1973)
Stan Kenton (London, 1973)

Szerinte a zene absztrakt tudomány, és ezt a véleményét erősítette zenekarának elnevezéseivel is (Artistry in Rhythm Orchestra, azaz Művészi tökély a ritmusban vagy Innovation in Modern Music Orchestra, azaz Újítás a modern zenében), éppen úgy, mint kompozíciói címében: Conflict in Three Sharps, azaz Konfliktus három kereszt előjegyzésben, Artistry in Bolero, azaz Művészet boleróban, Opus in Abstract, azaz Absztrakt opus. Ezekben az elnevezésekben és címekben az avantgárd modernizmus köszön vissza. De ugyanezt a Kenton-stílust szolgálta a rezes szekció kemény, olykor kifejezetten disszonáns hangzása, továbbá a pontosan kidolgozott technikai megoldások. A legpregnánsabban a Bob Greattinger által komponált City of Glass című lemez darabjai mutatták az avantgárd hűvösségét, amely (...) olyannyira jellemzője volt Kenton negyvenes évek végén játszott zenéjének. Ez a muzsika jelentősen különbözött a szvingtől, a hallgatóság mégis mindannyiszor megpróbált táncolni az előadásokon.

(Részlet Kerekes György és Pallai Péter „A Jazz Évszázada" c. kiadásra váró könyvéből.)

Mort Sahl humorista Kenton zenéjével kapcsolatban tréfásan megjegyezte, hogy „ha egy pincér véletlenül leejt egy fémtálcát, három pár rögtön felpattan és táncolni kezd." Stan Kenton és elitista muzsikája sok kritikát kapott az ötvenes években, ami népszerűségének esését is eredményezte. Ugyanakkor a rengeteg kiadott lemez, a zenekarában fellépő sok nagyszerű muzsikus, a különleges kompozíciók és azok előadása miatt a jazzoktatásban egyetemi tantárgy lett személye és zenéje.