Gyöngyi

Volt coolabb zenész Miles Davisnél

Programkereső

Valójában Lennie Tristano volt a cool stílus szülőatyja. Pallai Péter és Kerekes György szakírók elmesélik.

Sok szakember és kritikus Miles Davis személyéhez és munkásságához köti a cool stílus kialakulását. Ugyanakkor, ha elég mélyre ásunk a kor sorsfordító zenészeinek munkásságában, egyet kell értenünk a korszak talán legjelentősebb baritonszaxofonosa, Gerry Mulligan véleményével: Mint olyan zenésznek, akinek köze van a cool születéséhez, az a véleményem, hogy Lennie Tristanónak sokkal nagyobb a szerepe a (cool) stílus kialakításában, mint Miles Davisnek. Semmiképpen nem mondanám, hogy Tristano zenéje érzelemmentes, de igaz, hogy van benne némi hűvösség, pontosan olyan, mint ő maga. Lennie mindig önmagán belül maradt, soha nem lépett ki a nagyvilágba."

Lennie Tristano
Lennie Tristano

Némileg a Mulligan által elmondottakat igazolja az a tény is, hogy a cool elnevezést először Tristano játékára használták a kritikusok és újságírók akkor, amikor a Parker tiszteletére létrehozott Birdlandben lépett fel. Tristano nagyon alaposan foglalkozott zeneelméleti kérdésekkel is, különösen a harmóniai struktúrák építése és a harmóniaközök kitöltésének problémája izgatta, de az egyébként a bebopban alkalmazott ritmusbeli újításoknál is radikálisabb változtatásokra törekedett. Alapvető célja az volt, hogy lebontsa a zenei korlátokat, többek között az atonalitás határait feszegette (atonalitásról akkor beszélünk, amikor a zenében nem érvényesülnek a hangnemhez tartozás törvényszerűségei). Kísérleteiben futurisztikus elemeket és újszerű harmóniai fordulatokat alkalmazott, továbbá a komolyzenében alkalmazott változatokat használt, amivel teljesen új dimenziót épített be a jazzbe. A zeneszerző és karmester Gunther Schuller szerint Tristano a jazz történetének legprofétikusabb muzsikusa volt, aki a cool és később a free jazz kialakulásának legjelentősebb személyisége lett. Ám nemcsak a tanítványok és zenésztársak tartották őt a korszak meghatározó muzsikusának, hanem a klasszikus zene olyan kiválóságai is, mint Aaron Copland, aki a következőket nyilatkozta a Down Beat című újságnak: „Szeretem (Tristano) érzékeny harmóniai szabadságát és képességét arra, hogy darabjai úgy fejezzék ki konkrét mondanivalóját, hogy közben nem tompulnak, nem válnak unalmassá. Úgy érzem, hogy az ő szerzeményei mindig tudatosan és soha nem véletlenül születnek."

(Részlet Kerekes György és Pallai Péter „A Jazz Évszázada" c. kiadásra váró könyvéből.)