Gyöngyi

Mi köze van Djangonak a Balkánhoz?

2015.04.21. 18:00

Programkereső

Szakál Tamás a Magyarországon unikumnak számító műfaj, a django swinget képviselő Canarro Zenekar vezetője. Április 23-án és 25-én részben az ő szervezésében valósul meg a Musique de l’Europe Fesztivál, melyen a nyugat-európai manouche swing és a kelet-európai balkán zene találkozik. A django stílusról és a fesztiválról beszélgettünk vele. INTERJÚ

- Kevesen ismerik itthon a django (manouche) swing stílust. Ti hogyan kezdetek el ezzel a zenével foglalkozni?

- A Canarro zenekar egy hegedű-harmonika duóként alakult meg körülbelül tíz éve. Akkor még a hangszerekből adódóan tangókat játszottunk és utcazenéléssel kerestük a kenyerünket. Aztán megismerkedtünk a későbbi gitárosunkkal, Jakab Viktorral, aki akkoriban szerelmesedett bele a manouche swing stílusba. Elrakta a bőgőt és a basszusgitárt és a műfaj egyik legismertebb játékosától, a belga vak hegedűs-gitáros Tcha Limbergertől elkezdte megtanulni a ritmusgitározást. Ő és a szintén Limberger-tanítvány Sidoó Attila, a Besh o droM szólógitárosa fertőzött meg minket a django műfaj szeretetével. Ez a stílus egyébként Franciaországból ered, a sinto cigányok népzenéjéből alakult ki, a belga gitáros Django Reinhardt és a francia hegedűs Stephan Grapelli a Hot Club de France nevű zenekarukkal tették világhírűvé. A django stílus nagy virtuozitást követel a szólistáktól, ami azért érdekes, mert Django maga égési sérülés következtében csak három ujját tudta használni játék közben, mégis hihetetlen gyorsasággal volt képes játszani a hangszerén.

Szakál Tamás
Szakál Tamás

- Ezek szerint nem intézményes keretekben tanultátok a zenélést...

- Pagonyi András, a harmonikásunk konzervatóriumot végzett Budapesten és Berlinben járt Zeneakadémiára, Jakab Viktor gitárosunk pedig Kőbányán tanult, de magát a django swinget mindannyian fül után tanultuk meg. Persze a kezdeti utcazenélés után rengeteget utaztunk Európa-szerte, luxushajókon, luxuséttermekben zenéltünk és Finnországban is kialakult egy közönségünk az ottani turnék alkalmával. Jártunkban-keltünkben minden stílusból ragadt ránk valami. Így tehát nem csak a tradicionális django-stílus reprodukálására törekszünk a zenekarral, hanem minden olyan dallamot beépítünk, ami számunkra izgalmas és az improvizációnak teret enged. A kávéházi sanzonoktól, tangóktól elkezdve a bossa novákon és a jazz standardeken át ível a zenekar repertoárja, illetve ezek a stílusok óhatatlanul keverednek egy-egy számon belül is. 

- Előnyként vagy hátrányként könyvelitek el utólag azt, hogy autodidakta módon sajátítottátok el a műfajt és részben a hangszeres tudást?

- A zene szempontjából mindenképpen előnyt jelent. Hallás után tanulva minden zenésznél automatikusan kialakul egy egyéni, csak rá jellemző játékstílus és talán az improvizációk közben is nagyobb szabadsággal tudjuk kezelni a hangszert. Mindenesetre a folyamatos fejlődéshez elengedhetetlenek a klasszikus zenei alapok, ezen a téren folyamatosan próbáljuk magunkat képezni.

Canarro Zenekar
Canarro Zenekar

- Hogyan tudtok utat találni a közönséghez?

- Ez egy nehéz kérdés, mert valahogy mindig minden besorolásból kilógunk. A swing szó hallatán a legtöbben a fúvós dixilandre asszociálnak, így például a világzenét, népzenét kedvelők nem feltételül jönnek el a koncertjeinkre. A modern jazzt felvonultató jazzklubok hallgatósága sem mindig tud ezzel a fajta zenével, hangszereléssel mit kezdeni, habár gipsy jazznek is hívják a műfajt. De szerencsére a legtöbben, amikor meghallják ezt a zenét abban a minőségben, amiben most már meg tudunk szólalni, akkor nyitottá válnak ránk. Amit mi csinálunk, abban az az izgalmas, hogy kizárólag akusztikus hangszereken játszunk: ez manapság már talán szokatlan a füleknek, de nagyon nagy ereje van, amikor öt-hat hangszer élőben megszólal akusztikusan, ráadásul nem "konzerv" módon, hanem úgy, hogy az egésznek van egy állandó pillanatnyisága, ami az egymásra figyelésben, az improvizációkban nyilvánul meg. Ettől tud nagyon élő és mai lenni ez a műfaj, ami talán hiánypótló a mai zenei szférában.

- Április 23-án és 25-én kerül sor a Musique de l'Europe Fesztiválra, aminek te vagy az egyik szervezője. Mi adta a fesztivál ötletét?

- Ez egy alulról szerveződő kezdeményezés. Aki gyakran mozog a budapesti éjszakában, annak feltűnhetett egy jelenség: nagyon izgalmas formációk játszanak különböző romkocsmákban, klubokban, főleg világzenét. Így találkoztunk össze a Taraf de Akácfa nevű zenekarral, aminek különlegessége a nemzetköziség. Olyan svéd, francia, amerikai fiatalok alkotják a zenekar gerincét, akik hátra hagyva nyugat-európai otthonuk kényelmét ideutaztak, hogy a közép-kelet európai népzenét tanulmányozzák és megpróbáljanak megélni belőle. Ez most már nem csak egy-egy emberre jellemző hóbort, hanem egy egyre szélesedő jelenség. A Taraf francia bőgősének testvére pedig nem mellékesen Franciaországban egy django swing zenekart vezet, akikkel sikerült összebarátkoznom. Kiutaztam hozzájuk és egy éjszakai jammelés alkalmával jött az ötlet, hogy ha már van köztünk francia zenét játszó magyar zenész, balkáni és magyar zenét játszó francia, svéd, sőt algériai zenész is, akkor ezeket az érdekes interetnikai találkozásokat mutassuk meg egy nagyobb közönségnek is. 

- Milyen zenekarok lesznek jelen a mostani fesztiválon?

- Most a Canarron kívül az említett francia zenekar, a Gala Swing Quartet fog játszani, mi képviseljük majd a nyugat-európai manouche swing szekciót. A közép-kelet-európai zenét pedig a Taraf de Akácfa és a Csángálló Zenekar reprezentálja majd veretes balkáni és magyar dallamokkal, hozzájuk csatlakozik majd a BaHorKa énekegyüttes. A fináléban pedig megpróbálunk majd közös nevezőt találni a műfajok között és lesznek még meglepetés vendégek is.

Taraf de Akácfa
Taraf de Akácfa

- Hogyan képzelitek el a fesztivál jövőjét?

- Már most eljutott a fesztivál híre külföldre és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyelőre mindenki szeretetből adja, amije van. Bukarestből csatlakozik hozzánk egy manouche swing gitáros és Barcelonában is találtunk már társszervezőket. Ami biztos, hogy még idén elvisszük a fesztivált Franciaországba, azon belül Marseilles-be és Aix en Provance-ba. A terv tehát az, hogy ezzel a branddal létrehozzunk egy utazófesztivált, ahol meg tudnak mutatkozni a helyspecifikus zenekarok. Pályázunk EU-s pénzekre, folyamatosan keresünk támogatókat, a többi pedig már a jövő zenéje.