Gyöngyi

Ezen a napon született a "zongora hercege"

2015.04.29. 14:56

Programkereső

1899. április 29-én Edward Kennedy néven született Duke Ellington, a "zongora hercege", tizenkétszeres Grammy-díjas zeneszerző, zongoraművész, zenekarvezető. A közelgő Nemzetközi Jazznap kapcsán ma rá emlékezünk.

"A művészet veszélyes dolog, akárcsak egy cirkuszi mutatvány: amint megszűnik a veszély, érdektelenné válik" - mondta Duke Ellington, aki a Duke (herceg) becenevet gyerekkori barátaitól kapta elegáns öltözködése és választékos, arisztokratikus modora miatt.

Duke Ellington a Hurrican Club-ban
Duke Ellington a Hurrican Club-ban

Duke Ellington több, mint ezer kompozíciót írt. Ő volt az első zenész, aki a jazzben alkalmazta a válaszolgatós technikát, amely a Do Nothin' till You Hear from Me című számban is megfigyelhető. Ezen kívül gyakran élt klasszikus zenei megoldásokkal is. A legfontosabb alakja a jazztörténelemnek, de más műfajokban is jelentőset alkotott, beleértve a blues-t, a gospelt, a filmzenéket, a populárisabb és klasszikus műfajokat is. Karrierje több, mint ötven éven át töretlenül ívelt felfelé és magába foglalta a zenekarvezetést, egy kimeríthetetlen énekeskönyvnyire való dal megkomponálását, legendás filmzenéket, színpadi zeneszerzést, musicalek megírását, és számtalan világkörüli turnét. Rengeteg műve vált örökzöld jazzstandarddé.

A big bandekről való invenciózus gondolkodásának és hatalmas karizmájának köszönhetően alapjaiban változtatta meg a jazzről, mint művészeti formáról való gondolkodást. Személyiségének hihetetlen vonzereje lehetett, ha negyvenhét évig ilyen sikeresen egybetartotta zenekarát, és akadtak olyanok, mint a hűséges Harry Carney, aki mind a negyvenhetet lehúzta a "főnökkel". A zenekarban megforduló zenészek száma több, mint százra tehető, és velük Duke mindig szót tudott érteni, egyéniségükre szabott szólókkal kedveskedett nekik, apjuk helyett is apjuk volt.

Vér szerinti fia, Mercer Ellington, maga is elismert zeneszerző volt, bár folyamatosan küzdött apja árnyékával. Duke Ellington tüdőrákban hunyt el 1974 májusában, New Yorkban. Hírneve halála után is nőtt, 1999-ben posztumusz Pulitzer-díjjal ismerték el. A zene volt a végzete: élete végéig rendkívüli elhivatottsággal dolgozott, így válhatott a jazztörténelem egyik legnagyobb óriásává.