Gyöngyi

Eric Essix: "Szeretek Magyarországon játszani"

2015.07.26. 06:05

Programkereső

Érzelmes és elgondolkodtató zenei utazásokra hív a smooth jazz világszerte ismert képviselője, Eric Essix. Első, egyéni előadóként kiadott nagylemeze, az 1988-as First Impressions óta számos zenei irányzatba belekóstolt, köztük a rock, az R&B és a country stílusaiba. Játékában ötvözi a dél jellegzetes irányzatait, a gospel, a soul és a blues elemeket is. Az alabamai jazz gitáros már sokadszorra lép fel az Alba Regia Feszten. INTERJÚ

- Milyen számok szerepelnek a székesfehérvári koncertjén az Eric Essix's Move Trióval?

- Számos kortárs jazz kompozícióm hallható lesz vegyítve más műfajú, funk, soul és gospel dalok instrumentális változatával. Nagyobb kihívás jelent ezeket a dalokat egy jóval kisebb zenekarral játszani, mint amihez a nagyszínpadi koncerteken szoktam. Mindig sokat mókázunk a billentyűs Kelvin Wootennel és a dobos James PJ Spragginsszal, közben pedig sikerül új utakat találunk ki a zene tolmácsolásához.

- Milyen kapcsolódásai vannak a magyar zenével?

- Főként a tradicionális magyar népdalok modern feldolgozásait szeretem. Számos lehetőségem nyílt megismerni őket korábbi székesfehérvári fellépéseim alkalmával. Tizenegy éves koromban olvastam egy csodálatos életrajzi könyvet Liszt Ferencről, amit Jean Rousselot írt Magyar rapszódia címmel. Ezen keresztül ismerkedtem meg a klasszikus zenével és egy csodálatos zongoraművésszel, aki szupersztár volt a maga korában.

- Milyen példaképei voltak a jazzgitározásban? Milyen szerepet játszottak a saját stílusa, hangzása kialakításában?

- A legelső gitárhősöm a Beatles-ből George Harrison volt, majd B.B. King és Jim Hendrix, később Eric Clapton, Ernie Isley és Jeff Bleck. Jimi Hendrix zenéjéhez azért kötődtem, mert a blues-ban gyökerezik, amit hatékonyan egyesített a rockkal. B.B. King hallgatása közben fedeztem fel a blues hangzásokat. Wes Montgomery pedig azzal bűvölt el, hogy úgy játszotta a népszerű dalok melódiáit gitáron, mintha énekelt volna. Apám sokat hallgatta a California Dreaming című albumot, rám óriási hatással volt, amikor tíz évesen gitárt vettem a kezembe.

- A bostoni Berklee Zeneakadémián képezte magát. Hogyan emlékszik vissza az ott szerzett tapasztalatokra?

- Autodidakta módon kezdtem zenélni, nagyon keményen meg kellet dolgoznom azért, hogy elvégezzem a Berklee-t. Többet tanultam ott három év alatt zenéről, felvételekről, a zeneiparról, mint azóta egész eddigi életem során. És ami talán ennél is fontosabb, hihetetlen sok zenésszel összebarátkoztam, akikkel később turnéztam, lemezfelvételeket készítettem. Rengeteg ajtó nyílt meg előttem zenészként és üzletemberként egyaránt.

Eric Essix Trio
Eric Essix Trio

- Hogyan került a zeneiparba?

- Mielőtt ismertté váltam, 1989 óta saját finanszírozásban és produkcióban készítettem felvételeket független kiadásban. Kezdőként nem akartam arra várni, hogy valaki segítsen nekem. Mindig az volt a meggyőződésem, hogy ha előállok az elképzeléseimmel és kellőképpen hiszek magamban, akkor remélhetőleg mások is hisznek majd bennem. Ennek eredményeként az Essential Recordings kiadóm nagyobb lemezkiadókkal társulva huszonkét albumot készített és forgalmazott világszerte. 

- Milyen művészeket említene meg szívesen, akikkel együtt zenélt?

- Számos szólista és zenekar show-jában léptem fel Herbie Hancocktól B.B. Kingig, a YellowJackets-től a Chick Corea Electric Bandig, Gladys Knight-tól Koko Taylorig. Éveken át Ronnie Laws szaxofonos zenei producere voltam. Turnéztam többek között Jeff Lorberrel, Kirk Whalummal, Marcus Millerrel, Bob Balwinnal, Eric Dariussal és Steve Laury-val.

- Kiket hiányol a névsorból?

- Hiányérzet nincsen, de régi álmom, hogy a YellowJacketsszel,  Kirk Whalummal és Herbie Hancockkal  lemezfelvételeket készítsek.

- Milyen spirituális indíttatás jellemzi gitárjátékának líraiságát? 

- Mindez szorosan összefügg azzal, hogy gyerekként a templomi kórusban énekeltem. A mai napig a gospel az alapja mindannak, amit játszom. A keresztény hit, az Istenbe vetett bizalom az iránytű az életemben. Ez befolyásolja a zenei megközelítésemet, a gitárjátékomat, a produceri, zeneszerzői munkámat csakúgy, mint a mindennapjaimat.

- Világjáró művészként milyen országokat, helyszíneket kedvel a legjobban?

- Szerencsére a világ számos országába eljutottam, nagyon szeretek Európában játszani, kiváltképp Magyarországon, ahol igazán szeretik és tisztelik a jazzt. A közönséggel való közvetlen kapcsolat megkedvelteti a művészekkel az adott helyet. De ugyanolyan szívesen játszom otthon, az Egyesült Államokban. Különösen kedvelem a templomokat, az intim környezetet, minden helyet, aminek spirituális légköre van. Azt hiszem, ez hozza ki a legtöbbet a játékomból.

- Milyen indíttatásból hozta létre szülővárosában, Birminghamben a Preserve Jazz Fesztivált?

- Úgy éreztem, hogy egy hatalmas űr van az élő jazz zene terén Birminghamban. Az volt a vágyam a 2007-ben létrehozott fesztivállal, hogy pótoljam ezt a hiányt mindenféle stílusú jazz zenei jelenléttel. Nyolc évig sikeresen működött a fesztivál, naponta négyezer ember kereste fel. A székesfehérvári Collaboration Trió is nagy sikerrel lépett fel nálunk, a fesztivált követő napon az egyik zenészről hatalmas fotó jelent meg a helyi újság címlapján. Nagyon büszke voltam arra, hogy visszaadhatom a szíves fogadtatást, amiben részem volt testvérvárosunk, Székesfehérvár részéről. Tavaly véget ért a Preserve korszak, egy új eseményt indítottam el Eric Essix Jazz Escape néven. A három napos találkozó összes bevétele az Eric Essix Alapítányba megy, amit zenei képzésre fordítanak Alabama állam iskoláiban.

- Ön is foglalkozik zeneoktatással az Alabama Egyetemen. Hogyan sikerül megosztani az idejét a tanítás, a Jazz Escape és a saját művészi pályája között?

- Elég hektikus az életem, de mindenben, amivel foglalkozom, a zene iránti szenvedély hajt. Művészként és vállalkozóként is részt veszek a zeneiparban, emellett az Alys Stephens Előadóművészeti Központ programigazgatója is vagyok. Évi háromszáz rendezvényt, koncertet szervezünk különféle műfajokban. Mindez együtt nagyszerű módja a kenyérkeresetnek, az érdekes emberekkel és csodálatos helyszínekkel való találkozásoknak. Ennek pedig minden percét élvezem.