Emma

„Nem mindegy, hogy milyen benyomást visznek magukkal”

2015.09.28. 10:46 Módosítva: 2015-09-29 12:37:47

Programkereső

Ferenczi György EMeRTon-díjas szájharmonika-művész, énekes, hegedűs, gitáros, aki a négytagú Rackajam együttessel már 10 éve zenél együtt. Ők forgatták az első „szájharmonikás” filmet, a Petőfilmet, melyben a történetet akusztikus zenével kísérik. A közönség nagy örömére szeptember 18-tól 20-ig az együttes Milánóba látogatott ahol az első koncert után máris elcsíptük a Rackajam zenekarvezetőjét.

Milyen egy ilyen nemzetközi közönség előtt játszani?

- Nagy megtiszteltetés hazánkat képviselni a Milánói Expón. Már a felkérés óta fokozott izgalommal vártuk ezt a kivételes eseményt. Pontosan nem tudtunk mire számíthatunk, ezért változatos repertoárral készültünk. Boldogsággal tölt el, hogy már az első előadásunk ekkora sikerrel indult.

- Gyakran turnéztok külföldön. Hogy fogadja a külföldi közönség az olyan, magyar specifikus, magyar életérzést közvetítő témákat és zenéket, amelyeket ti adtok elő?

- A külföldi közönség is nyitott a zenénkre, korosztálytól függetlenül ösztönösen befogadják a muzsikánkat. Nagy öröm számunkra külföldön játszani, hiszen egy eltérő kultúrának mutathatjuk be sajátunkat.

- Másképpen, mást kell egy külföldi közönségnek játszani? Hogy néz ki egy ilyen előadás?

- Nincs igazán recept. Nincs két ugyanolyan koncert, ahogy két ugyanolyan közönség sem, éppen ezért olyan változatos a muzsikálás és a koncertezés. Izgalmas, hogy folyamatosan új élményekkel gazdagodunk.

- Honnan ered a zenekar neve “Rackajam”?

- A jam örömzenét jelent, tehát amikor jammelünk, örömzenélünk, ami nyitottságot és improvizatív jelleget is hordoz magában. Amikor zenélünk mindig nyitva áll az ajtó és bárki becsatlakozhat. A Racka egy ridegen tartott ősmagyar juhfajta. Első ábrázolása egy i.e. 3000 évvel ezelőtti életfán volt fellelhető, s az óta a magyarok társa. Természetét tekintve egy szívós, kemény állat, minden körülményhez jól alkalmazkodik. Szerintem a magyar ember is pont ilyen természetű. Így keveredik zenénkben az ősi “racka” és a világi “ham” kifejezés.

- Hogyan és mikor jött az ötlet, hogy összeálljatok egy zenekarrá?

- Már több mint 10 éve együtt zenélünk, miden zenekari taggal különleges módon hozott össze a sors. Például Ádámmal egy pesti kocsmában találkoztunk ahol minden hétfőn örömzenélés ment és beszállogatott a zenénkbe. A zenekarban épp basszusgitáros csere volt és gondoltuk kipróbáljuk Ádámot, aki annyira bejött, hogy most már nem csak basszusgitározik, hanem zongorázik is velünk.

- A rock'n roll forradalmától a magyar népzenéig minden műfaj megjelenik a zenétekben. Hogy találkozott össze ez a sok zenei műfaj, amit képviseltek?

- A zenekar minden tagja más kultúrkörnyezetből érkezett, ezért mindenki az általa hallgatott zenéket hozta magával, ami automatikusan új stílusokat és zenei impulzusokat csempészett zenénkbe.

- Mi az, amire eddig a legbüszkébbek vagytok?

- Nehéz egy-egy dolgot kiemelni, hiszen a zenekar hosszú múltra tekint vissza. A koprodukciós koncertek például különleges és felejthetetlen élmények számunkra. Koncerteztünk már közösen a „Szalonna és bandájával”, valamint a “Csík zekekarral” is, és izgalmas dolgok sültek ki ezekből a közös zenélésekből.

- Látom, hogy lelkiekben te már ismét a színpadon állsz, ami nem is csoda, hiszen pár percen belül kezdődik a következő koncertetek. Számotokra miért fontos maximális produkciót nyújtani a világkiállítás hazai színpadán?

- Elképesztő mennyiségű ember itt ismerkedik meg a Magyar kultúra első pici szeletével és nem mindegy, hogy milyen benyomást visznek magukkal, ezért kötelező ezer százalékosan koncentrálni, mert rendkívüli megtiszteltetés, hogy a mi zenénk által kaphatnak képet a magyar kultúráról.