Hortenzia, Gergő

„A zene elválaszthatatlan a tájtól, ahol született”

2015.11.27. 11:46 Módosítva: 2015-11-27 12:03:25

Programkereső

Tigran Hamasyan, a 28 éves örmény jazz-zongorista igazi unikum a mai jazz-szcénában. Zenéjében az örmény népzene ihlette jazzharmóniák klasszikus zenei és rockzenei hatásokkal elegyednek, sőt az elektronika sem áll tőle távol. Műfaján belül világsztárnak számít; játékának mágikus erejéről november 30-án mi is megbizonyosodhatunk a Müpában. INTERJÚ

- Egy zenész szempontjából általában meghatározó, hogy gyerekkorában milyen zenei hatások érték. Te miket hallgattál gyerekként?

- Ebből a szempontból nem voltam különleges: mint a legtöbb tinédzsert, engem is a rockzene érdekelt főleg. Rengeteget hallgattam Led Zeppelint, a Queen-t, vagy a Beatlest, de azért már Herbie Hancockra is korán felfigyeltem. Érdekes, hogy később ő is figyelt fel rám, egyszer például azt is kiejtette a száján, hogy „Tigran, mától te vagy az én tanárom!”. Ezt azóta is mindenhol idézik és persze nagy megtiszteltetés, akkor is, ha csak egy véletlen kedvesség volt részéről.

Tigran Hamasyan
Tigran Hamasyan
Fotó: Müpa

- A családoddal viszonylag korán Los Angelesbe költöztetek, ahol megnyerted a Thelonius Monk jazz-zongora versenyt. A költözés és a versenygyőzelem milyen hatással volt a karriered alakulására?

- Azt hiszem, senki nem ismerne ma engem, ha nem költöztünk volna Los Angelesbe. Itt volt lehetőségem találkozni és megosztani a zenei elképzeléseimet olyan kiváló zenészekkel mint a jazzdobos Ari Hoenig, a szaxofonos Ben Wendel, a jazzbőgős Sam Minaie, vagy a szintén dobos Nate Wood. Ők lettek a későbbi zenésztársaim. Az ő támogatásuk is arra ösztönzött, hogy még többet és még jobbat alkossak a zenében.

- A zenéddel nagyon széles spektrumot jársz be. Egyszer nagyon introvertált vagy, például amikor egy örmény szakrális dalt adsz elő szólóban, a Mockroot című új albumodon viszont egy sokkal keményebb, jazz-rock vonalat képviselsz. Hogy férnek meg ezek a szélsőségek benned?

A zene összes arcát szeretem.

Számomra sem a hard rock, sem a szakrális zene nem szélsőséges. Egyszerűen csak azt játszom, amit imádok.

- Azt mondtad valahol, hogy nemcsak az örmény népzene, de az örmény költészet és az építészet is inspirál téged. Hogyan tudod ezeket a kulturális hatásokat zenévé alakítani?

- A népzene vagy a zene bármely formája nem létezhetne azok nélkül az épületek és tájak nélkül, amik között megszületett. Ha a zene egy olyan helyen jött létre, ahol hatalmas, robosztus sziklák tornyosultak, akkor a zene is azt a hatást kelti, mintha egy sziklafalról verődne vissza a hang. De ez fordítva is igaz: ha egy templomot magas hegyek közé építenek, akkor a templom hangulata emlékeztetni fog a hegyekre, amik körülveszik. A végén pedig a templomi énekben megjelenik a hegyek ihlette épületfalak robosztussága, a refrén pedig olyan lesz, mintha csak a templomot körülölelő hegyek visszhangoznák azt. Szerintem minden körbeér, ezek a dolgok elválaszthatatlanok egymástól.

- Gyönyörűen fényképezett videoklipeket is készítesz, ami nem jellemző a jazz-zenészekre. Te miért érzed fontosnak, hogy videókat is csinálj a számaidhoz?

- Szeretek bizonyos rendezőkkel, például Karen Mirzoyan-nal vagy Ruben van Lee-vel dolgozni, mert gyönyörű vizuális elképzeléseik vannak. A képek rengeteget tudnak dobni a zene kifejezőerején, és fordítva.

- A zongorázás mellett egyre többet énekelsz is a színpadon. Mit jelent számodra az éneklés?

- Az énekhang az egyetlen Isten által adományozott hangszer. Minden hangszer közül a legerősebb és legesszenciálisabb.

- Otthon, Örményországban mennyire ismert a neved?

- Valószínűleg nem érnék már egy több milliós kérdést egy helyi kvízjátékban, tehát nem vagyok már teljesen ismeretlen az ottaniak számára sem.

- Trilok Gurtu úgy jellemzett téged, mint a jövő Keith Jarret-jét. Te hogy látod magad mondjuk tíz év múlva?

- Nem tudok előre gondolkodni, majd meglátjuk.

- Mi volt a legemlékezetesebb élményed a színpadon?

- Talán majd a november 30-ai este lesz az a Müpában! (nevet)

Tigran Hamasyan 1987-ben született Örményországban. 2003-ban családjával Los Angelesbe települt át, majd 2006-ban megnyerte a Thelonious Monk Jazz-zongoraversenyt, s ennek eredményeként Herbie Hancock pártfogásába vette a ritka tehetségű muzsikust. A huszonnyolc éves Tigran felfogása szerint a mainstream jazznél jóval izgalmasabb, ha azt elektronikával, klasszikus zenével, örmény folkmotívumokkal vagy akár költészettel társítja. Virtuozitását, zeneiségét, egyéni gondolkodásmódját Hancock mellett Chick Corea és Brad Mehldau is lelkesen méltatta, Trilok Gurtu pedig odáig ment, hogy a jövő Keith Jarrettjét vélte felfedezni Tigranban, aki 2015 tavaszán új, Mockroot című albumával jelentkezik, amelynek népszerűsége jó eséllyel eddig megjelent hat lemezén is túltesz majd. A Müpa-béli koncert előtt 16 órától workshopot is tart, ahol szakmabeliek és laikusok is bepillantást nyerhetnek műhelytitkaiba.