Máté, Mirella

Berecz András: „Nekem ne vakarózzon a közönség, hanem ámuljon!”

2015.12.03. 10:45

Programkereső

December 5-én mutatja be Berecz András legújabb felnőtt meselemezét, a Láttam a Holdat előttem című albumot a Nemzeti Színházban. A mesemondó-népdalénekest ennek apropóján kérdeztük. INTERJÚ

- Milyen téma izgatta leginkább a Láttam a Holdat előttem című lemez készítésekor?

- Rég óta nagyon érdekelt a testvéri összetartás és a testvérgyűlölet téma. A magyar néphagyományból kapartam össze ide vonatkozó meséket, dalokat. Végül olyan sokat találtam, hogy több mint a felét ki kellett dobni, mert az emberek nem tudnak ennyit meghallgatni egymás után. Mégis jó volt egyben látni, hogy hányféle intelem lakik a közös emlékezetben. Jó volt benne megmerítkezni. Végül eljutottam a Káin és Ábel-történet egyik magyar meseváltozatáig. Na ez hozta a nagy meglepetést. A testvér szónak „ember”értelme is lett. És innentől kezdve a cd-n nem csak testvérek ülnek egy képzeletbeli asztal körül, és nem csak az a kérdés, hogy „jó-e, hogy van testvéred, vagy ez valami szégyellni való dolog”, hanem ember emberrel ül szemben. „Jó-e, hogy van rajtad kívül még más ember is?” - ezekre a látszólag ízetlen kérdésekre kaptam pompás válaszokat. Olyanokat, amin kacagni is lehet.

Berecz András
Berecz András

- Ezek szerint a meséken keresztül nemcsak a családi rokonságra, hanem társadalmi kérdésekre is választ keresett?

- Nagyon izgatott, hogy egy nép hogy jutott odáig, hogy a testvéreiről könnyen lemond. Mindig felkavart például, ha valaki azt mondta az erdélyi magyar emberre, hogy román, csak azért, mert ott lakik. Hihetetlen volt maga ez a tény, hogy hogy tudja egy társaság elengedni egymás kezét egy nemzedéken belül ilyen hirtelen. Hogy juthat el idáig egy nép, és hogyan lehet visszavezetni odáig, hogy erős vagy, ha van testvéred valahol. És hogy milyen jó rátalálni. Egy kazah mesében fölteszik a főhősnek a kérdést: „ha apádat veszíted el, akkor mi maradt el az életedből?” - azt mondja a főhős, hogy „a kővár omlott össze”. „És ha anyádat veszíted?” – „Hát akkor az örökké hűs forrás apad el”. „S hát ha a testvéredet?” – „A szárnyamat”. Na ezt az állapotot próbáltam visszakeresni, amikor egy nép ezt még tudta.

- Milyen mesében találta meg ezt az állapotot, mik kerültek fel a lemezre?

- Mindenfélékben. A magyar népmesék mellett van benne például egy műmese is Fáy Andrástól, akit régóta figyelek, szeretek. Egy csuvas népdalt is beillesztettem, mert a testvéri szeretetről, rokoni békességről olyan sokat tud ez a nép. A világörökség részének tartom az ő népköltészetüket. Ezt a díjkiosztó bizottság nyilván még nem tudja, az is lehet, hogy sosem fogja megtudni. De hát a nagy titkokat nem a győztes népeknek osztogatják. Azok sokszor a „kis” népek szívére, eszére kucorodnak. Azok őrzik. A hódító győzelemnek sokszor gőg, tehát homályos látás a jutalma. Ezen kívül szerepel még rajta az említett Káin és Ábel apokrif mese, amelyiknek az alapja a Biblia, csak a Torontál megyei öreg mesemondó képzelete annyira kiszínezte, hogy az már mese.

- A legtöbben azt gondolják, hogy a mese gyerekműfaj. A felnőttek mennyire szeretnek mesét hallgatni és mennyire értik a történetek mögött megbúvó üzenetet?

- Jó volna erről őket megkérdezni. Nekem úgy tűnik, hogy azok is szeretik a mesét, akik legszívesebben elszaladnának, ha meghallják, hogy itt most egy ember mesét fog mondani. Sokaknak csak különféle hiedelmeik vannak erről a szóról: tévémacit látnak maguk előtt és egyebeket.

Pedig a mese az maga az ember.

Ha a világ összes meséjét összerakjuk, hiánytalanul megkapjuk az embert. Az indulatait, vágyait, vívódásait... világlátását. És egymáson próbálták ki évszázadokon, évezredeken keresztül. Ez olyan lecsiszolt munka, olyan páratlan mutatványa az emberiségnek, ami nélkül hiányos életet élnénk.

- A mese egy improvizatív műfaj. Ennek élőszerűségét hogyan lehet egy lemezre átültetni?

- Sehogy. Vagy bajosan. Ez a legnagyobb kihívás az ilyesfajta művészeteknek, mint az enyém. A mese akkor szárnyas, hogyha felelőtlenül mondhatjuk, játszhatunk a helyzettel. De sajnos ezek a gépek olyanok, hogy amit egyszer lenyeltek, azt ugyanúgy köpik vissza. Ezért aztán ez keservesen nehéz műfaj. Én nem könnyen tanultam meg és sokáig menekültem előle. De jó barátaim rászorítottak, hogy az idő elszalad, és itt olyan gondolatok bukkannak fel, amit nem szabad elszállni hagyni. Tehát meg kell várnom, míg a mese kikristályosodik, mikor már nem tudok se hozzátenni, se elvenni belőle. És akkor gyorsan odavetem magam a kütyü elé, és kínlódok. Megutálom magam ezerszer, míg a végén büszke leszek magamra. És akkor gyorsan elszaladok, mert tudom, hogy holnap megint szégyellni fogom, de utólag vállalni kell ezt is.

- Kik lesznek a meghívott vendégelőadók december 5-én?

- Felöltöztettem ezeket a meséket dalokkal. Azokkal fűzöm össze. Egyrészt a figyelemmel is jobban lehet operálni, ha sokfélét lát-hall az ember. Egyik ámulatból essen a másikba, nekem ne vakarózzon a közönség, hanem ámuljon! Ez volt a kitűzött cél. Így hát zenész és énekes barátaim lesznek: Navratil Andi, Kovács Nóri, Kovács Judit – ők az énekesek. Szabó Dani cimbalmon, Dsupin Pál furulyán, Demeter László pedig kobzán fog játszani. Muzsikával, dalokkal választjuk- és röptetjük el a meséket. A mese legyen a törzs, a dal pedig a lombja, a lombkoronája...valahogy így.

 

Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész. Az első dalokat édesanyjától tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Megalapította az Ökrös és az Egyszólam együttest, és énekesként hamarosan igen népszerűvé vált. Az éneklés mellett néprajzi tanulmányokat is folytat. Kutatási területei elsősorban Felvidék, Erdély, Moldva, Somogy, de Nagykunságban és Nyírségben is gyűjt dalokat, meséket, tréfákat. Kedves dalai és meséi „a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai”. Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televízió felvételeket készített itthon, Európában, USA-ban és Kanadában is. Magyar népzenét tanított Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York egyetemen, valamint kanadai és amerikai táborokban is. Tíz éve Kodály-sorozatot indított útjára. Műfordítással is foglalkozik.