István, Vajk

Bogdán Norbert: "Amikor szívből szól"

2016.01.27. 08:35

Programkereső

Ki tudja? címmel nemrég jelent meg az első szólóalbuma, amelyen a roma, a magyar és a balkáni népzene, a jazz és a pop találkozik egymással. A kifinomult gitárjátékáról és szívhez szóló énekéről ismert huszonhat éves fiatal tehetség február 12-én tart lemezbemutató koncertet a K 11-ben.

- Hogyan született meg a bemutatkozó albumod?

- Nagy álmom volt ez a lemez. A Cseh Tamás Program keretében végre napvilágot láthattak a szerzeményeim. Népzenéket és saját dalokat dolgoztam fel olyan neves művésztanáraim segítségével, mint Rozsnyói Péter, Lamm Dávid, Barcza Horváth József, akik Dés Andrással együtt közreműködnek is a lemezen. Zenész barátaim közül Rózsa Béla és Szénási Tibor segítettek a hangszerelésben. Külön köszönettel tartozom a Snétberger Zenei Tehetség Központnak, Snétberger Ferencnek, aki nem engedi el a kezemet, figyeli az utamat.

Bogdán Norbert
Bogdán Norbert
Kép: www.bogdannorbert.hu

- Kuriózumnak számít, hogy beás nyelven is énekelsz, méghozzá jazzt.

- Ez a nyelv és zenei világ kissé el van nyomva. Beás népzenei feldolgozások léteznek ugyan, de mondhatom, hogy én vagyok az első, aki beás jazz balladát énekel. Sokaktól kapom azt a visszajelzést, hogy nagyon érdekes és különleges.

- A Ki tudja? mennyiben fedi az élethez és a zenéhez való hozzáállásodat? Miért pont ez lett az album címadó dala?

- Édesapám első dala volt, amit közösen írtunk. Tizenöt vagy tizenhat éves lehettem akkor. Amikor a lemezre készültem, újból elővettem. Rengeteg üzenet és rengeteg érzés van ebben a dalban. Ha valaki hallgatja, miközben hátradől és becsukja a szemét, elgondolkodik. Lehet, hogy kicsit szomorúbb lesz tőle. A legütősebb dalnak tartom a lemezen.

- Kik a zenei példaképeid a műfajok ötvözésében?

- Elsősorban az édesapám, Bogdán Ferenc és Snétberger Ferenc, akinek az iskolájába jártam három évig. A Snétberger Központban nyílt ki a szemem arra, hogy mennyi fajta műfaj és zenei világ létezik, hogy ezek a világok találkoznak zenélés közben. Az én zeném talán annyiban különbözik másokétól, hogy én adom, belőlem jön. Szeretném, hogy a Bogdán Norbert nevet és a zenei stílusomat minél többen megismerjék. Nincs Bogdán nevű roma fiatal, aki eddig eljutott volna.

- A tanáraid közül kik gyakorolták a legnagyobb hatást a saját hangod megtalálására?

- Nagyon erősen hatott rám Feri bácsi, azaz Snétberger Ferenc, László Attila, Rozsnyói Péter, Szőke Nikoletta, Lamm Dávid. És még egy csomó nevet sorolhatnék, mert mindenkitől tanultam olyasmit, amit korábban nem hallottam. Igyekeztem minden kicsi részletet megjegyezni, azokat használom a mai napig. Nincs szebb dolog, mint amikor egy művész leül veled szemben, elkezd játszani, megkéred, tanár úr, legyen szíves még egyszer megmutatni, és ő megmutatja, elmagyarázza. Folyamatosan fejlesztem magam a gitározásban és az éneklésben egyaránt, hogy minél pontosabban és jobban zenéljek.

Bogdán Norbert
Bogdán Norbert

- Mikor és milyen hatásra kezdtél zenélni?

- Édesapám cigány folklórral foglalkozott, cigány táncot oktatott, népzenét gyűjtött, klubvezető volt Nagykanizsán. Láttam, hogyan gitározik, és tíz- tizenegy évesen én is elkezdtem tanulni magyar és cigány népdalokat. A tévében láttam Sebestyén Mártát meg a nagy népzenészeket, akkor döntöttem el, hogy engem is ez érdekel. Apám beíratott egy zeneiskolába, de idővel nem tudta finanszírozni a tanításomat. A családunk jóbarátja, Farkas Tibor, aki nemrég igazgató lett a Király utcai K 11-ben, javasolta, hogy felvételizzek a Snétberger táborba, ahol ingyenes az oktatás. Nagyon örültem, amikor felvettek és végre továbbtanulhattam.

A Felsőörsön működő Snétberger Zenei Tehetség Központ február 16-ig ismét várja a fiatalok jelentkezését a nyáron induló egyéves ingyenes tehetséggondozó programjára. A részletekért kattints ide!

- A Snétberger Központ hozamaként számos fellépésed volt az elmúlt években. Mit emelnél ki az eddigi koncertek közül?

- A legnagyobb ajándék az volt, amikor Feri bácsival 2012-ben Berlinben egy auschwitzi megemlékezésen játszhattam a Szegény legény című dalomat. Másodjára is egy színpadon állhattam Feri bácsival és ugyanezzel a dallal Berlinben. Szintén nagy ajándék, hogy Richard Bona előzenekaraként is felléptem. Néhány hete pedig a Magna Cum Laude előzenekara voltam a veszprémi Hangvillában. Mező Misiéknek is nagyon tetszik a műfaj, amit képviselek. Azt mondták, hogy nagyon magasra tettem fel a mércét a lemezemmel. Az is maradandó emlék, hogy a Snétberger növendékkel megmutathattuk a tudásunkat a Thália Színházban. A Szivaroztam című népzenét játszottuk kissé balkános feldolgozásban.

- Jelenleg milyen formációkban játszol, és hogyan tudsz megélni zenészként?

- Leginkább trióban és duóban játszom. A célom az, hogy tanár legyek. Hangtechnikusként, szervező segítőként dolgozom Farkas Tibor mellett a K11-ben. A legszebb és legjobb az lenne, hogy zenéljek és felvételeim készüljenek, de ennek még halványan látom a jövőjét. A turnékhoz, a fellépésekhez jobban meg kell, hogy ismerjenek. Nagyon sokat köszönhetek Mészáros Zoltánnak, aki a koncerteket szervezi. Nemrég Montenegróban volt saját koncertem.

- A dalszerzés most parkolópályán van az életedben?

- Nagyon sok saját szerzeményen van, ezek közül kilenc szerepel a lemezen. Tizenkét éves koromtól a mai napig írok dalokat. Az első a Szerelmes vagyok volt, amit tizenkét évesen írtam és a tehetségkutató révén mindenki megismerte.

- Védjegyed a lágyság, a belső visszavonultság, az elmélyültség.

- Nagyon szeretem, amikor a zene nyugodtan szólal meg. Sok zenekarnál azt tapasztalom, hogy mindent erőből csinálnak. Hozzám az áll közel, amikor puhán, finoman szól a zene, és azonnal megérinti az embereket. Nekem is az esik jól, amikor szépen, szívből szól a hangszer.