Eszter, Eliza

Táncba hív az aikidóbajnok zongorista

2016.09.26. 16:09

Programkereső

Rituális groovenak hívja Mobile nevű együttese zenéjét a svájci Nik Bärtsch, mert szerinte mozgásba hozza a hallgatóságot - ha nem is kifejezetten fizikai értelemben. A CAFé Budapest keretében most a BMC-ben mutatja be új lemezét, amiből kiderül, mit is gondol ő a transzcendentális erejű zenéről.

A 45 éves zürichi zongorista a BMC koncerttermébe hozza Mobile (ejtsd: mobíle!) nevű zenekarát, ami a kortárs zene egyik nagy jelentőségű helyszíne, de rendeznek néha jazz-koncertet is. Most a jazz-közönséget is várják, meg a kortárs zene, például az Amadinda ütőegyüttes rajongóit is, de a Mobilét hiba lenne akár a kortárs, akár a jazz műfajba besorolni. Bärtsch szerzeményeire ugyanis mind a két világ erősen hatott, de még ezen túl is nagyon sok minden. Amióta huszonéve elkezdte pályáját, összetéveszthetetlen és besorolhatatlan stílust alakított magának és zenekarainak. Szerzeményeit ugyan készen hozza a próbára, de a megvalósulás, a szám felépítése a zenekar összes tagjának keze nyomát viseli.

Ritka az olyan kőkemény akaratú és hatalmas teremtő erővel rendelkező muzsikus, mint ő. Bärtsch a legmagasabb szinten aikidózik, mióta egy hosszabb tartózkodás hatására mélyen elmerült a japán kultúrában. Gondolkodását, ezáltal zenéjét is a város, az urbánus tér határozza meg a leginkább. Következetessége határtalan, zenekarával néha több napos, folyamatos performanszt is tartanak, mint legutóbb szeptember elsején, a New York University által létrehozott kortárs összművészeti központban, Abu Dhabi-ban. Ezeknek az előadásoknak persze mindig integráns része a mozgás és a fény.

Bärtsch olyan nyitott tereknek gondolja szerzeményeit, amelybe a hallgató belép, és attól kezdve vele együtt mozog – akkor is, ha nem járul hozzá tánc előadás.

Bärtsch már jó két évtizede rituális groove zenének hívja előadásait. Ebből valóban kiderül, hogy akár táncolni is lehet számaira – persze ne valamiféle tangóra, inkább techno- és klubtáncokra tessék gondolni, vagy olyan mozgásművészetre, amely zenére bemutatott harcművészeti formagyakorlatnak is elmegy. A rituálé, vagyis a szertartás az erős ritmikus töltetből, az előre tervezett és szabályszerűségét rögtön átélhetővé tevő jellegből és az ismétlések magasztos, sőt, transzcendens hatásából áll össze.

Együttesének elnevezése (mozgások) nem is lehetne találóbb, mert ha az ember átéli ezeket az átlagban nyolc-tíz perces darabokat, óhatatlanul térbeli képzetekre és mozgáselemekre asszociál. A fantáziának is szabad teret hagy a zenekar, ugyanis az új lemez számcímei csak a modul szót tartalmazzák, és hozzá egy vagy több számjegyet, hogy pontosan melyik modul is szól éppen, így nem csak egy irányba indulhatnak el a hallgató gondolatai a zenét hallgatva.

Bärtsch aktív zeneszerzőként és szóló zongoristaként is, és a Mobile mellett egy hasonló zenekart is működtet, ez a Ronin, amelyikkel többször hívják klubokba. Érdekes módon épp a Roninnal már több ECM lemezt is elkészített, de a nagy hagyományú európai jazz- és klasszikus zenei lemezkiadó csak idén jelentette meg a Mobile CD-jét, az együttes legújabb anyagát, amelynek címe: Continuum. Bärtsch három szám erejéig az együttest is kibővítette egy vonós kvintettel, amely az eddig is széles hangzásképet nagyzenekari hatásúvá és még dinamikusabbá tette. A Ronin és a Mobile közötti fő eltérés, hogy a Mobile csak akusztikus hangszereket használ, de ettől mind a négy tag keményen, perkusszívan szólal meg hangszerén. Dobos (Kaspar Rast), és ütőhangszeres (Nicolas Stocker) is tagja az együttesnek, igaz, utóbbi főleg hangolt ütőhangszereken játszik. A basszus- és kontrabasszus-klarinéton játszó Sha teszi különösen jellegzetessé a kvartettet, természetesen a zenei szövetet és a varázsosan dinamikus alapot adó zongora mellett. A Continuum című darabnak magyar vonatkozása is van: Bärtsch ugyanis ezzel tiszteleg Ligeti György 1968-as, azonos című, őt inspiráló csembaló darabja előtt.