Jolán

Ütős francia jazzválogatott a BMC-ben

2016.10.02. 16:37

Programkereső

Az Orchestre National de Jazz, a harminc éve működő, páratlanul sikeres francia nemzeti jazz-zenekar Budapesten október 14-én mutatja be jelenlegi vezetőjének Párizs kultúrája által ihletett művét.

A Zene ünnepében és a francia jazzválogatottban, az Orchestre National de Jazz-ban nem csak az a közös, hogy mindkettő a francia zenekultúra kiemelkedő voltát mutatja, hanem az is, hogy mindkettő a neves francia szocialista politikus és egykori kulturális miniszter, Jack Lang kezdeményezése volt, bár a zenekar alapításának ötlete eredetileg Maurice Fleuret zenetudóstól származott. Amint a neve is rögtön elárulja, ez a zenekar éppolyan intézmény, mint például a Nemzeti Filharmonikusok, hiszen a „Nemzeti” mind a színház, mind a klasszikus zene világában régóta bevett forma Európában. A zenekart 1986-ban alapították, így idén már harminc éves múltra tekinthet vissza. Tehát nagy hagyományaik vannak ugyan, de mindig előre néznek, sosem esnek az önismétlés hibájába. Az Orchestre nem úgy működik, mint egy kőszínház, inkább úgy, mint egy nemzeti válogatott valamelyik csapatsportágban. Ez olyan szempontból is igaz, hogy a zenekar fenntartója egy állami, de non-profit egyesület.

Az együttesben jelenleg 11 állandó és néhány szerződtetett tag dolgozik és turnézik. A „csapatkapitány” négy éves szerződéssel Olivier Benoit gitáros, aki véletlenül éppen a tizenegyedik zenekarvezető az alapítás óta. Benoit pályázat útján nyerte el a pozíciót, és ő maga is pályázatot írt ki a zenészeknek, több mint háromszáz jelentkezőből válogathatott, akik persze nem csak franciák voltak, és voltak köztük visszatérő tagok is. Talán meglepő lehet, hogy 2014-ben Benoit gitáros létére kapott megbízást a főleg fúvósokból álló jazz big band vezetésére, de ennek is megvan a magyarázata. A gitáros big band vezető nem is olyan ritkaság, gondoljunk csak például a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszékének big band-jére, amelyet László Attila vezet nagy sikerrel, évtizedek óta. Benoit egyrészt tanult fúvós hangszereken is és hegedűn játszani, másrészt zeneszerzőként és zenekarvezetőként is kiemelkedő pályát futott már be. Azt is érdemes ebben az összefüggésben megemlíteni, hogy 2011-ben egy ideig ő maga is tagja volt az Orchestre-nek, amelyet abban az időben az olasz bőgős, Paolo Damiani dirigált.

Benoit Lille-ben járt a konzervatóriumra és ott alapította első zenekarát is, egy big band-et is elindított (Circum Grand Orchestra), de már vagy húsz éve Párizsban él, ott dolgozik saját zenekaraival és zeneszerzőként. Az Orchestre National de Jazz persze nem olyan big band, mint azok a tánczenekarok, amelyek a swing korszakban főleg talpalávalót játszottak. A hatvanas évek óta Európa mindig is kitűnt a szólisztikus erényeket előtérbe helyező nagy együttesek terén, és ilyen zenekar a Benoit-éké is: sok, egymásba fonódó, kanyargó szólam adja ki a közösen játszott részek vonalát, nem pedig az egy melódia „alá” játszott intenzív akkordozás a fúvós szekciókban.

Benoit művészeti vezetőként nagy ívű programmal állt elő: első saját, a zenekarnak írt kompozíciója, amely azóta hanglemezen is megjelent, az Europa Paris címet kapta. Az természetes, hogy az a város inspirálta, ahol él, de ehhez Benoit azt is hozzá szokta tenni, hogy Párizs igazi kulturális központ, zeneileg is magához vonzza a legkülönbözőbb hátterű és érdeklődésű muzsikusokat. A zenekar tagjainak többsége sem innen származik, de magához vonzotta őket a metropolis. Benoit számára a zenekar legjobb pillanataiban képes demonstrálni ennek a nagy olvasztótégelynek a fortyogását, és ennek a kifejezésére komponálta a szvitszerű, rengeteg improvizációnak teret hagyó művét, melynek felvételét azóta már lemezen is kiadták, és koncertrészletei a fájlmegosztókon is megnézhetők.

De Párizs csak a kiinduló-, és nem a végpont. Az Európa programban ugyanis Benoit már megírta és a zenekarral be is mutatta a sorozat második darabját, a Berlint, természetesen abban a városban is, és ott is nagy sikerrel, amelyikről szól. A történelmi és építészeti utalásokra is reflektáló zene maga is tragikus eseményekkel került összefüggésbe, ugyanis a lemezfelvételek utolsó napja a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrorista merénylettel egy időben zajlott. Persze ez a nemzeti zenekar épp olyan nemzetközi Benoit vezetése alatt is, mint korábbi dirigensei alatt volt: az Európa-sorozat harmadik darabjának komponálására már fel is kértek egy olasz zongoristát, Andrea Agostinit a francia hegedűs, Benjamin de la Fuente-vel együttműködésben.