Jusztina

Hiromi: "A zenei szikrát a kihívások adják"

2016.10.04. 08:07

Programkereső

A jazz legvarázslatosabb természeti tüneményeként emlegetik a japán zongoraművésznőt, Hiromi Uehara-t, akiben a rendkívüli előadói kvalitások kiváló zeneszerzői, kompozíciós és zenekarvezetői képességekkel párosulnak. A többszörös Grammy-díjas Hiromi saját triója élén mutatkozik be október 21-én a Müpában.

A kortárs jazz-szcéna egyik leghíresebb női instrumentális zenésze vagy, habár úgy tűnik, a női emancipáció a jazzben még nem valósult meg. Mit gondolsz, miért van ez így?

- Nehéz kérdés. Talán mert kevés olyan tanár, mentor van, aki támogatná a fiatal lányokat abban, hogy jazz-zenésszé váljanak. Nekem szerencsém volt ebből a szempontból, mert olyan zongoratanárom volt, aki már 8 éves koromban Oscar Petersont és Error Garnet hallgattatott velem. Ez adta meg a kezdő lökést a jazz-zene irányába, amiből szerelem lett. Remélem, hogy idővel egyre több női jazz muzsikus lesz, miért ne lenne így?

- Soha nem tapasztaltál negatív vagy pozitív előítéletet ebből a szempontból?

- Nem, és őszintén szólva még nem is gondolkodtam ezen soha. Számomra természetes, hogy nő vagyok, hogy japán vagyok. Soha nem is próbáltam egyik tulajdonságomat sem hangsúlyozni, vagy elrejteni. Én így, a magam természetességemben vagyok Hiromi.

- Ugyanakkor azt is el lehet rólad mondani, hogy a műfaj egyik úttörője vagy, hiszen azáltal, hogy rengeteg zenei hatást ötvözöl a jazzben a klasszikus zenétől a rockzenén át a popig- egy új közönségrétegben is felébresztetted az érdeklődést a jazz iránt. Mi az a jazz elemei közül, amihez ragaszkodsz és amiért magadat továbbra is jazz-zenésznek vallod?

- Határozottan az improvizáció az. Imádok rögtönözni, szeretem azt az állapotot, amikor nem tudom elképzelni, mi fog történni az adott napon a színpadon, és mégis

igyekszem minél több kockázatot vállalni, mert a zene közben átélt öröm a kockázatvállalással egyenesen arányos!

- A jazz Európában még mindig egy marginális műfaj, szemben Japánnal, ahol nagy népszerűségnek örvend, több magyar előadó is adott már ki lemezeket Japánban. Mit gondolsz, mitől válhatna a jazz itt is igazán népszerű műfajjá?

- Talán kellene egy olyan előadó, aki igazán nagy hatással lenne az emberekre, valami olyat nyújtana a hallgatóság fülének, amit elsődlegesen zeneként fogadnak be, és csak később tudatosítanák, hogy amit hallottak, az tulajdonképpen jazz.

- Ki az a mostani előadók közül, aki nagy hatást gyakorol rád?

- John Scofield. Nagyon szeretem az előző albumát, a past, present, future címűt, tavaly sokat hallgattam és már nagyon várom, hogy halljam a nemrég megjelent albumát is.

- A következő, immár tizedik albumod, ami egyben a Hiromi Trio Project 4. lemeze, a Spark címet viseli és a leírás szerint a zene születésének folyamatáról szól. Hogyan jött létre ez a zene?

- Ez úgy történt, mintha egy elképzelt filmhez vagy darabhoz írtam volna zenét. Tulajdonképpen azt a folyamatot írtam meg, ahogy egy alkotó ember az őt ért szikrákat, ingereket művészetté alakítja. 

- Mit jelent számodra a szikra és milyen zenei szikrákkal tudod inspirálni a zenész kollégáidat?

- Akkor keletkezik, amikor igazán megérint valami érzelmileg: ez el tud indítani benned valamit zeneileg is.

Én akkor érzem a zenei szikrát, amikor kihívással állok szemben. A nagy feladatok mindig fejlesztenek zenészként és emberként is.

- A kompozícióidat mennyire befolyásolja a zenésztársaid személyisége?

- Az nagyon inspirál engem, hogy ők is mindig keresik a kihívásokat, szeretnének ők is felfedezni új, még ismeretlen tájakat a zenében.

- Liszt Ferencet is mindig a kedvenc muzsikusaid között említed. Az ő zenéjének melyik elemét találod a jazz szempontjából érdekesnek?

- Zeneszerzői szempontból azt tisztelem benne leginkább, hogy tudta, hogyan lehet kihozni a zongorából a maximumot. Olyan zongorahangot tudott létrehozni, mintha egy egész zenekar szólna.

- Tavaly játszottál már Magyarországon, Pécsett, és akkor azt mondtad, hogy soha nem döntöd el előre, hogy mit fogsz játszani aznap este, mert nagyban befolyásol a hely szelleme, a koncertterem és a közönség hangulata. Milyen képet kaptál akkor a magyar közönségről és Magyarországról?

- Nagyon kedves és szeretetteljes közegre emlékszem vissza. A közönség lelkes volt és szenvedélyes, aminek a legegyértelműbb jele, hogy ebben a hangulatban újra szerelmes lettem a zenébe. Nagyon várom már, hogy újra Magyarországon játszhassak.