Eufrozina, Kende

Palya Bea: „A dalok által kapcsolódom”

2016.10.08. 08:42

Programkereső

Palya Bea az elmúlt huszonöt, színpadon töltött évben népdalénekesből olyan női énekes-dalszerző lett, aki a különböző zenei hatásokat magáévá téve egyedi hangon, a legszemélyesebb témákról énekel. Októberben Nappali dalok címmel jelentet meg lemezt, ami idén a második albuma, majd jövőre visszavonul, hogy az alkotásra és születendő, második lányára koncentráljon.

- Termékeny év áll mögötted, amire év végén felteszed a koronát még egy lemez megjelentetésével. Hogyan bírod energiával, miből töltődsz?

- Több forrásból. Először is a lányom és a férjem szeretéséből, a velük való élettel teli kapcsolatból. Rengeteget mozgok: jóga, úszás, erősítés, minden jöhet. Csinálok légzőgyakorlatokat, alkalmazok vizualizációs technikákat, hetente minimum egyszer terápián ülök, és néha valamilyen transztáncban őrjöngök. És maguk a koncertek is feltöltenek.

- A Nappali dalok című lemezedet családi könyvlemezként definiálod. Mit jelent ez a meghatározás?

- Azt, hogy a könyv és a lemez egyformán fontos tartalom. A Nappali dalok egy módszertant is tartalmaz, amely a család tagjait egymáshoz hangolja, és jó néhány olyan játékot is leírtam, amelyet a család kicsi és nagy tagjai együtt játszhatnak. A saját családomból indultam ki: kerestem a megoldást az egymásra hangolódásra, miután a "mi volt ma az oviban - semmi" párbeszéd nem segített. Ha viszont beraktam afrikai zenét és elkezdtünk táncolni, az működött. Csináltam dinamikus zenei alapokat, táncolható dalokat. A másik tengelyt pedig a lakásban található hangok jelentették:

a húsklopfolás, porszívózás, csizmakopogás, kávégép zajai dalokká váltak.

Azt remélem, hogy ezek a zenék más családoknak is könnyebbséget és humort visznek a mindennapjaiba.

- Lili zenei nevelésénél mennyire voltál tudatos? Egyáltalán kell-e szelektálni szerinted a gyerek zenei nevelésénél?

- Azt hallgatjuk, amit én és a férjem szeretünk: sok klasszikus zenét, népzenéket, világzenét, karizmatikus előadókat. Persze Lilinek is vannak kedvencei most már. Szerintem mindig szelektálunk, tudattalanul is. Nálam ez vállaltan tudatos, nehezen viselem a számomra hallgathatatlan tucatzenei termékeket, így például a rádiózás kizárva. A zenehallgatás önmagában értékes tevékenység, nem keverem mással, maximum tánccal jár együtt.

- A , a Tovább nő és a Nappali dalok album egymás mellé helyezve szinte egy női fejődéstörténetet rajzol ki ahogy a hajadon nőből feleség majd anya, többgyerekes anya lesz. Ez helytálló?

- Igen, jó ez így. Ez az album azért fontos nekem, mert az első olyan lemez, ahol megjelentek új források is: a létezés puszta öröme, a kislányomhoz való kapcsolódás melegsége. Az anyává válásom óta eltelt négy év megpuhított, és örömtelibbé, tágasabbá tette az életemet, ez hallatszik a zenén is: dinamikus, és tele van játékossággal, humorral.

- Egyetlen nő számára sem könnyű az átmenet a szakmai énje és a családanya szerep között, de az énekesnő-családanya szerepek között különösen nagynak hat a kontraszt. Te hogyan éled ezt meg?

- Nagyon nehéz, de már megszoktam.

Azt kellett elfogadnom, hogy ebben nem leszek tökéletes.

Van, hogy nincs meg az egyensúly. Van, hogy megvan. De mindig tennem kell érte, nekem és a többi családtagnak is. Nagyon más állapot a színpad, a dalírás, a próba, és az anyaság különféle feladatai, önmagában a Lilire való hangolódás mondjuk egy alkotói időszakban. Sokszor idegeskedem, és ezzel együtt szeretem ezt az életet, mert mindkét szenvedélyemet találom: a családomat és a éneklést is.

- A zenédet több helyen „párbeszéd-zeneként” jellemezted. Mit értesz ezalatt pontosan?

- A dalok által kapcsolódom a hallgatóimhoz, beszélgetek velük, és van abban egy aha-élmény, hogy felismerik magukat a dalokban, a megénekelt történetekben. „Jaj, pont ezt éreztem én is, pont ez történt velem is” - ezt gyakran mesélik nekem. Nagyon jó élmény ez a párbeszéd a zenén keresztül. Annak a melegsége van benne, hogy összetartozunk.

- Jövőre viszont alkotói szabadságra vonulsz, ezzel pedig kiesik ez a párbeszéd-partner, a közönség. Nem fog hiányozni az az energia, amit tőlük kapsz?

Sok félelem és sok öröm van bennem ezzel kapcsolatban.

Félek, jól fog-e esni, fogom-e bírni a „csak-anya” üzemmódot. De nemcsak az anyaság tölti majd ki a napjaimat, lesz alkotás is benne és bár kevesebbet fogok játszani, azok a koncertek ütősebb, nagyobb helyeken lesznek. „Az énekesnő, ha csendben marad” - ez a mottóm jövőre. A csend után még teljesebbek a hangok, a zenében is rengeteg izgalommal várjuk a szünet utáni első megszólalást.

- Az év nagy eseménye volt számodra a Django Reinhardtról szóló francia nagyjátékfilm forgatása, amiben az egyik női főszerep a tiéd. Mennyire áll hozzád közel a francia cigány, manouche zenei világ?

- A cigány zenéből inkább a magyar, román gyűjtéseket ismertem, meg a balkáni vonalat. A forgatás előtt sok Django zenét hallgattam, olvastam is róla, és jobban megértettem a kapcsolódási pontokat. Kicsit az itthoni romákat, illetve a jazz közegét is jobban értem. De azért meg kell találni magam még ebben zeneileg. Most inkább a figurára koncentráltam: én az ünnepelt zenész feleségét játszom a filmben, férjét hűségesen követő nőt, aki ugyan tud énekelni, de nem ez a foglalkozása, nem övé a fesztivál, hanem a férjé.

Érdekes tükör volt ez a saját életemre, ahol a szerepek fordítottak.

- Filmszínészként milyen kihívásokkal szembesültél?

- Leginkább az volt a kihívás, hogy francia és cigány nyelven mondjak dialógusokat, éljek át helyzeteket. Naguine, azaz Madame Django Reinhardt figurája sok elemében hasonlít rám, ezért néha csak természetesen léteznem kellett a kamera előtt, ehhez hozzászoktam énekesként. Inkább a nyelv finom árnyalatainak hiánya zavart, és perfekcionista lévén néha belekerültem egy lefelé húzó spirálba, nem vagyok elég jó, nem tudom megcsinálni, ilyen gondolatok pörögtek bennem. Aztán csináltam és kész. De a folyamatban néha meg tudtam élni a kívülállóságomat, bármennyire is van egy francia életem, bármennyire is otthon érzem magam.

- Az életednek volt már egy francia időszaka. Jelen helyzetben élnél egy franciaországi, nagyobb ívű karrier lehetőségével?

- Abszolút! Nagyon jól érzem ott magam, élvezem a kettős életemet, és azt, hogy valami olyasmivel gazdagíthatom az ottani közösséget, ami nekem természetes módon megvan, számukra viszont különleges.

Egyébként Franciaországban is csak emberek élnek, a kapcsolódás iránti vágy ott is erős, és én énekes-dalszerzőként, vagy filmszínészként elkezdhetek egy dialógust.

- Tanítasz is mostanában. Mi a legfontosabb dolog, amit át szeretnél adni a tanítványaidnak?

- Technikákat, hogy hogyan járják a saját útjukat. Mind a hangok kiéneklésekor, mind a pályájuk egészét tekintve. Coaching és énektanítás ez egyben. Magánórát kevesebbet adok; de tervezek a közeljövőben ének workshopokat, illetve dolgozom az inspirációs beszédeimen is. Nemcsak a zenei szakmában szeretnék előadni, hanem bármilyen cégben, szervezetben, ahol az utam, a tapasztalataim érdekesek. Egyre nagyobb az érdeklődés.

- November 6-án mutatod be a lemezedet az Akváriumban. Milyen lesz ez a koncert?

- Ketten zenéltünk Gerzson Jánossal, hűséges zenésztársammal, akivel már négy éve gyúrjuk egymást, és kialakult egy közös nyelv. A koncerten használt hangszerek száma legalább tízszer kettő lesz, mindketten felvonultatunk egy egész hangszerparkot, végigénekeljük a koncertet, és a közönséget is bevonjuk. Hozunk közösen játszható zenés játékokat is, meg egy nagy adag humort. És rengeteg egzotikus, etnikus hangzás lesz. Még gyökeresebb, még afrósabb, földszagúbb.

További információ: http://akvariumklub.hu/programok/2016-11-06/palya-bea-nappali-dalok-csaladi-koncert