Gusztáv

Élőzene a koporsógyárból

2016.12.07. 08:12

Programkereső

Párniczky András gitáros a Nigun zenekar vezetőjeként tizenöt éve foglalkozik „klezjazzel”. A közép-kelet-európai zsidó zene és a jazz ötvözéséből most egy olyan, rendkívüli sodrású lemez született, amit a koporsógyárból átalakított kulturális térben, a bécsi Sargfabrikban rögzítettek élő koncertfelvételként. A lemezt december 21-én az Opusban, és 29-én a Budapest Jazz Clubban is bemutatják.

- Mit jelent a zenekarotok neve?

- A nigun szó jelentése többrétű. Ha nagyon röviden válaszolnék, akkor azt mondanám „dal, dallam”. Eredetileg Dávid király zsoltáraiban említették a nigunokat, mint valamilyen lantszerű hangszer kíséretet. Erre alapozva a 18. században létrejött haszid irányzatok vallásos dallamaikat Dávid király zsoltárainak mintájára próbálták elképzelni. A nigun náluk olyan spirituális zene, amivel valami magasabb rendű, az örökkévaló felé törekszenek.

- Hogyan vonatkozik ez a zenétekre?

- Van egy olyan olvasata, hogy

én a saját életemben a zenélésben találtam meg a mindennapokból való kiszakadás legjobb útját.

Ebbe beleértendő a gyakorlás és a színpadi zenélés is. Nem jógázom, és nem járok templomba, nekem itt van egyfajta kapcsolódás.

- A honlapotokon szerepel egy Coltrane-idézet: "Úgy találtam, hogy vissza kell nyúlni a régi idők dolgaihoz, hogy új fényben láthassuk őket”. Miért tartottad fontosnak ezt kiemelni?

Azt gondolom, hogy Európában jazzel foglalkozni mindenképpen valahol egy gyökértelen dolog, hiszen ez a műfaj Amerikában született meg.

Erre a problémára több megoldás van: ki lehet menni New Yorkba és ott élni, vagy elkezdjük saját magunkban megkeresni a zenei gyökereket. Nekem az volt az alapmotivációm, hogy találjak egy számomra hitelesnek tekinthető forrást. A Nigun zenekar esetében a zsidó népzenét próbáltam jól megismerni és beépíteni. Egyébként azt gondolom, hogy egy közép-kelet-európai zenész esetében a népzene mindenképpen egy fontos eredő kell legyen.

- Voltak-e ebben előképeid, olyan zenészek, akik a közép-európai zsidó népzenei kultúrát jazzbe oltják?

- Európaiak semmiképp. Valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy - bár a gyökerek itt vannak körülöttünk -, ezek nagyon nehezen elérhetőek. Számomra az a tizenöt év, amióta ezt a zenekart vezetem, egy olyan út, ahol ez a kultúra egyre nagyobb mélységében tárul föl és most már látom, hogy ezek a gyűjtések hol és milyen formában érhetők el. Nagyon fontos segítséget jelentett ebben néhány amerikai zenész ismerősöm, akik érdekes módon jobban ismerik ezt a zenei kultúrát, mint mi, akik itt élünk.

Ugyanakkor izgalmas volt látni, hogy ezek a muzsikusok rendre rácsodálkoztak, hogy én mennyire lazán kezelem ezt a kultúrát.

A legtöbben alkalmazott népzeneként találkoznak a zsidó zenével, míg mi pódiummuzsikát játszunk, így én nagyon határozottan a saját képemre formálom ezeket a dallamokat.

- A Nigun mellett a másik fontos zenei projekted a Bartók Electrified. Bartók zenéjében is a népzenei gyökerek érdekeltek elsősorban?

- Bartókban nem kifejezetten ez izgatott. Ő minden idők egyik legfontosabb népzenegyűjtője, de emellett a legnagyobb zeneszerzők egyike is. A népzene vele mindenképpen egy közös pont, de ezen túlmenően az ő zeneszerzői munkássága, valamint a harmónia és a dallam egészen különleges és előremutató együttállása érdekelt a jazz szemszögéből. Azt gondolom, hogy a következő száz év zenei útjai már kódolva vannak az ő zenéjében.

- A zenéteket hallva a Dresch Mihály-féle etnojazz hangzás is nagyon erősen megidéződik, főként Bede Péter szaxofonjátéka által. Ő mennyire hatott a zenétekre?

- Misi nekem mindig is példakép lesz zeneileg, rendkívül sokra tartom őt. És valóban, Petya, (Bede Péter – a szerk.) ha nem is egy az egyben, de ezt a fajta zenei gondolkodást viszi tovább. A Nigun azért is járt nagyon jól Petyával, mert ő nem csak jazz-, hanem népzenész is, mindkét szakot elvégezte a Zeneakadémián. Számára - azáltal hogy magas szinten játszik például a magyar mellett román népzenét – egyenes út vezet Bartókhoz is. A zsidó zene ehhez kevés, ott nincsenek ennyire egyértelmű kapcsolódási pontok. Ezáltal neki könnyebb is beletalálni a bartóki hangzásvilágba, mint nekem. Számomra mindig feladat megtalálni ezt a fajta kortárs zenei hangzást, ugyanakkor azt gondolom, hogy a Bartók-feldolgozások óriási teret nyitnak a gitárban rejlő lehetőségeknek.

Bartók zenéje mindenre nyitott, úgyhogy csak merem remélni, hogy ő nagyvonalúbb lenne annál, mintsem kifogásolná, hogy ez a zene most elektronikus gitáron szól.

- Előző albumotok a számmisztikára épült. A mostani, Live inem Sargfabrik című anyagnak is van valami elméleti mögöttese?

- Mindig próbálok tematikus albumokat létrehozni, így ez a lemez az utazásainkat foglalja össze. Számomra az utazás egy nagyon fontos része a zenész létnek, mert rettenetesen feltölt. Szerencsére Baló Istvánnal, Ajtai Péterrel és Bede Péterrel csodálatos helyekre jutottunk el az elmúlt két évben ezzel a koncertanyaggal, úgyhogy ilyen értelemben ez egy utazólemez.

- A Sargfabrik egy bécsi koporsógyárból átalakított kulturális tér. Tulajdonítasz bármi jelentőséget ennek a már-már szimbolikus helynek?

- Csak annyiban, hogy szeretem a morbid humort. De ebben is inkább az újraértelmezett tradíciót látom: a bécsiek egy szép épületet, ahol egykor koporsók készültek, nem lebontanak vagy plázává alakítanak, hanem csinálnak belőle egy kulturális teret. Ez egy pluszt is ad a helyi közösségnek, ezáltal pedig valahol tovább él a hagyomány.

- Ha jól tudom, eredetileg nem terveztétek ezt a felvételt mindjárt lemezen is megjelentetni.

- Hazudnék, ha elhallgatnám azt, hogy ez egy kényszer is. Ma egy jazz-zenekar rá van szorulva, hogy megpróbáljon jó minőségű koncertanyagokat kiadni, mert nagyon drága a stúdió. Másrészt az olyan típusú zenéknél, mint a Nigun, nagyon sok minden elsősorban koncerten tud megszületni. A spontán pillanatok mindig plusz töltetet adnak, ezért én nagyon szeretem ezt a formát.

Az esetleges hibák ellenére is közvetít valamit abból, amit én élő zenének nevezek.

Alig javítottunk rajta utólag, úgyhogy ez egy teljesen őszinte anyag.

- A Fidelión évekig vezetted a Hangszerelem rovatot, amiben a zenészeket arról faggattad,  milyen hangszereken játszanak. Szerinted valóban nagy jelentősége van annak, hogy milyen hangszeren játszik a zenész?

- Igen. Nyilván nem véletlenül vezettem ilyen rovatot (nevet). De ez nem feltétlenül befektetett pénzösszeg, hanem igényesség kérdése. Valószínűleg minden jó zenésznek a fejében van egy hangkép. Számomra rendkívül fontos az, hogy mind élőben, mind pedig felvételen megközelítsem azt a hangképet, ami a fejemben szól. Ezt nekem csak nemrég sikerült elérnem, amiben nagy segítségemre volt – Galambos Ernő barátom segítségével - a Collings amerikai gitárkészítő cég, aminek a hivatalos 'művésze' vagyok. Nagyon szomorú azt látni, hogy egy-egy vezető magyar popzenész milyen igénytelenül szól, holott megengedhetné magának, hogy jó minőségű hangszert vásároljon.

Nekem fontosabb az, hogy a kezemben olyan hangszer legyen, ami segít közvetíteni az elképzeléseimet, minthogy bőrülésben ülök-e az autómban.