Géza

„Az éneklés segít önismereti munkámban is”

2017.01.02. 08:06

Programkereső

Szalóki Ági január 12-én a MOM Kulturális Központban Csak egy nap a világ címmel ad koncertet. Az énekesnővel szabadságról, tanulásról és az önismeret különböző útjairól beszélgettünk.

- 2008-ban jelent meg A vágy muzsikál című nagysikerű Karády-lemezed. A mostani est hogyan kapcsolódik ehhez az albumhoz?

- Ennek a lemeznek az anyagát évekig játszottuk országszerte, sőt, mivel Japánban is megjelent, az ottani közönséghez is elrepültünk vele. A dalok érni kezdtek, a repertoár időközben nemzetközi slágerekkel is bővült. Előbb portugál fadokat, újabban pedig néhány Édith Piaf-sanzont is megtanultam. A január 12-i koncerten vendégünk lesz Korb Attila, aki kornetten játszik, és remek énekes is. Duóban is énekelünk majd.

- Ahhoz, hogy standardeket, illetve a jazzhez jobban közelítő sanzonokat, fadokat is énekelj, szükséges egyfajta extra zenei szabadság?

- Általában a zenéléshez jó a felszabadult, ellazult állapot. Azt a szabadságot, aminek birtokában a hang önfeledten áradhat, belső munkával, sok gyakorlással és elmélyült tudással szerezhetem meg. Rendkívül inspiráló látni a zenésztársaimat, ahogyan ezt a szabadságot megélik: tudatossággal, nyitottsággal, kreativitással, rugalmassággal.

A barokk zenétől a népzenén át a jazzig az improvizációnak is komoly felszabadító szerepe van: a jelenre reflektálni, itt és most létezni csodálatos lehetőség.

Azok a muzsikusok, akikkel az elmúlt húsz évben együttműködtem, valamennyien improvizálnak. Ökrös Csaba és Fodor Neti Sándor kalotaszegi prímás éppúgy, mint Barcza Gergő, a Besh o Drom fúvósa, Szabó Dániel jazz-zongorista, a Ravi Shankar-tanítvány, Szalai Péter, vagy éppen az Ensemble Sospiri barokk együttes muzsikusai, akikkel nemrégiben volt szerencsém együtt játszani.

Szalóki Ági
Szalóki Ági
Fotó: Vermes Tibor

- A gyakorlatban is folytatsz tanulmányokat akár az ének, akár a zenei improvizáció terén?

- Igen, mert az önismereti utamon is nagy segítségemre van a gyakorlás: jógázom, énekelni tanulok és Alexander-technikát gyakorlok. Ez utóbbi Magyarországon kevéssé ismert, annak ellenére, hogy a világ legelitebb zenei intézményeiben az alapképzés része. Lényege, hogy a testével dolgozó előadóművészt megtanítja a berögzült feszültségektől, rossz tartástól megszabadulni, elősegítve a helyes légzést, hangadást, a lazább előadásmódot, valamint a kellemes közérzetet is. Kepes Julitól tanulok, aki húsz éve foglalkozik Alexander-technikával, énekmesterem pedig Bodrogi Éva szopránénekes, aki hol az Ensemble Sospiri barokk együttessel járja az országot, hol meg a Fischer Iván vezette Fesztivál Zenekarral hódítja a berlini és londoni közönséget.

- A technikán túl mit jelent számodra a tanulás?

- Mindig is boldog voltam a tudattól, hogy énekes lehetek,

tudom, hogy zenésznek lenni adomány. Pályám során rengeteg visszajelzést kaptam arról, hogy miben és hol tudott segíteni a zene, amelyet játszom. De nem csak másoknak tudok segíteni: az éneklés segít önismereti munkámban is. Ahogy a jógagyakorlás, az éneklés alapja is a helyes légzés, mely olyan, mint a tenger hullámzása. Mondhatnám azt is, hogy tulajdonképp lélegezni, mi több, élni tanulok. Ez így persze vicces első hallásra, de ez az igazság.

Minél többet gyakorlok, minél inkább megérik bennem a tanult anyag, annál jobban becsülöm az életet.

- Hogyan kapcsolódsz az olyan drámai sorsú előadókhoz, mint Karády vagy Piaf? Szükséges tisztában lenned az élettörténetükkel is, hogy rájuk hangolódj?

-A receptoraim elsődlegesen a hangokra fogékonyak. Tehát az első, amit elkezdek bontogatni, az, hogy egy bizonyos személyiség milyen érzéseket, gondolatokat tud belecsomagolni egy-egy dallamba, sorba, díszítésbe, dinamikába, hangsúlyba, hangszínbe. Ez a réteg is hihetetlenül széles. Ha pedig tanulmányozni kezdem az illető teljes repertoárját, élettörténetét, az tovább szélesíti a látókörömet, az újabb szinteken található kapcsolódási pontok további inspirációkkal gazdagítanak.

- Karády Katalin története mit ad neked?

- Rendkívül tisztelem őt, a gerincessége, tartása számomra megkérdőjelezhetetlen. Régóta foglalkoztat, hogyan vált szegény sorsú gyerekből ünnepelt sztárrá, egy elegáns dámává. Bántalmazott gyerek volt és a háború alatt is megkínozták, zsidó gyerekeket mentett és önként hagyta el az országot, majd miután amnesztiát kapott, már sosem tért vissza Magyarországra. Nagyon fontos volt számára a magyarsága és ezért szomorú, hogy mindezzel a mélyen átélt hazafisággal sem tért már soha vissza. Komoly sebeket kaphatott ő. Számomra fantasztikus érzés, hogy egy ilyen ember dalait énekelhetem.