Emma

Hogyan lett szórakoztatóipari termék a lázadó jazz-zenészekből?

A jazz rövid története – a modern jazz születése

2017.03.22. 09:39

Programkereső

Jazz-történeti sorozatunk a műfaj fejlődésének meghatározó korszakai mellett az ezekre hatással bíró történelmi, társadalmi környezetre is kitekintést ad, ezzel is rávilágítva a jazz műfajának mindenkori érvényességére.

A zenében absztrakt és direkt módon egyaránt visszatükröződik a kor aktuális állapota, amelyben megszületett. A jazz műfaja azért is különleges ebből a szempontból, mert egy viszonylag friss, elnyúló kialakulásának idején a külső hatásokat csak részben beengedő, egy ideig viszonylagos izoláltságban fejlődő társadalom szülötte. A jazz maga is ebben az elszigeteltségben fejlődött, ennek köszönhetően ma is tisztán kirajzolódnak a gyökerei, az amerikai társadalom fejlődésével való intim viszonyának folyományaként pedig mindvégig annak hiteles lenyomata tudott maradni.

Miles Davis Quintet
Miles Davis Quintet

A sorozat előző epizódjában tárgyalt swinget a formai kötöttsége képtelenné tette arra, hogy a viszonylag rövid, dekadens tündöklését olyan hagyománnyá alakítsa, amely biztosítja a jazz számára a továbblépés lehetőségét, ehelyett a részben föld alá száműzött zenészek egy csoportja, a swing főbb attribútumainak teljes tagadásával alkotta meg a jazz fejlődésének következő fázisát, amely aztán megfelelő alapot biztosított ahhoz, hogy a műfaj továbbfejlődhessen.

Ez volt a bebop, amelynek a lázadása hagyománnyá alakult át és végleg megváltoztatta a jazzt.

Tette ezt a harmónia  kezelésének megújításával éppúgy, mint a korábbi, szabályokhoz kötött szabadság demarkációs vonalainak újrarajzolásával.

A bebop mellesleg egy olyan generáció hangját szólaltatta meg, amely számára tapintható volt a háború közelsége, a swing illuzórikus gondtalanságának a helyét pedig átvette a pillanat megragadásának kérlelhetetlen vágya, ami – legalábbis részben - a jövő bizonytalanságából fakadt.

A bebop aszimmetrikus, villámgyors, idegesnek ható frázisai a bizonytalanságot, mint alapvető létélményt visszhangozzák.

Egy ilyen léthelyzetben ugyanakkor az egyéniség szerepe felértékelődik, valójában a bebop volt a jazz első individualista irányzata, amely köré ráadásul egy teljes szubkultúra szerveződött, sajátos attitűddel, ami részben azóta is irányt mutat a fiatalok lázadó, vagy lázadást imitáló generációinak. Az attitűd forrása azonban nem csak a zene volt, de legalább ennyire az irodalom, amelyre termékeny hatással voltak a bebop újításai. Jack Kerouac, Allen Ginsberg, Lawrence Ferlinghetti és társaik szabadon áramló tudatfolyamai számára a zene jelentette a mintát, amely végül új hangot hozott az amerikai irodalomba. A beat irodalom hatása máig jelen van, ahogy a beatnikekre jellemző attitűd lenyomata is.

A szubkultúrára rátelepedő szórakoztatóipar pedig ekkor fedezte fel, hogy a fiatalok újabb és újabb generációinak lázadásából elképesztő mennyiségű profit termelhető.

Ennek később a rock zene megszületésekor lesz igazán szerepe, mikor a kislemezek vásárlórétegei között megjelennek a fiatalok.

A swinget felváltó bebop hatása tehát, amellett, hogy máig érezhető, ugyan nem direkt módon, de jóval túlterjedt a jazz műfajának határain. A létrejöttének egyik elsődleges mozgatórugóját jelentő lázadás aztán a műfaj új leágazásait hívta életre. Az eredetileg a bebop miatt New Yorkba költözött Miles Davis, némileg visszanyúlva a swing korszakhoz - és végleg a jazz vérkeringésébe injektálva egy azóta is legfeljebb megközelíthetően magával ragadó hangot - néhány zenésztársával és a hangszerelő, Gil Evansszel karöltve kialakította az úgynevezett cool stílust, amely azonban a maga idejében nem jelentett többet néhány kislemeznél. A jazzben viszont egy olyan árnyalat jelent meg vele, amely aztán csak évek múlva vált tisztán csak láthatóvá.

A cool, mint a zenészek attitűdjét leíró jelző azonban a mai napig része a jazz terminológiájának.

Az egyébként a bebop több aspektusával is szembeforduló cool hatása aztán átszivárgott az Egyesült Államok nyugati partjára, ahol megjelent west coast jazznek hívott irányzat, amely sok helyen magáévá tette a cool lágyabb intonációját és látszólagos elmosódottságát, a hangszerelések tekintetében pedig meglehetős változatosságot mutatott: a kis létszámú együttesek mellett jelen voltak a big bandek, ahogy a kettő közt létszámban megrekedt zenekari összeállítások is. A hangsúly gyakran inkább a kompozíciókon volt a szólók helyett, emellett több helyen is megjelent az európai zene hatása, de nem a slágerek átvételében, ahogy történt ez a swing esetében. A zenéből azonban gyakran hiányzott a swing-érzet, ahogy a blues is. A keleti parton az ötvenes évek elején létrejött hard bop irányzat részben mintegy a west coast ellentételezéseként jött létre, ami ebben a formában természetesen túlzás, mindenesetre szépen rávilágít arra a kvázi-dialektikára, amely erősen meghatározta a jazz fejlődését ebben az időszakban.

1948-ban aztán a Columbia Records piacra dobta az első 10 és 12 inch méretű hanglemezeket, amely gyökeres változásokat hozott az addig csak rövid játékidejű kislemezek forgalmazásával foglalkozó zeneiparnak, de erőteljes paradigmaváltást hozott az otthoni zenehallgatási szokásokat illetően is. A hangzás minősége is jelentősen megugrott ebben az időszakban, a kiadók pedig rá voltak kényszerítve, hogy ne csupán egy papírba csomagolt slágert adjanak el a vásárlóknak, hanem egy arculatot, amivel azok képesek azonosulni. A jazz műfajára ez inkább csak az ötvenes évek második felétől volt komolyabb hatással. Mindezekkel párhuzamosan a jazz kezdett egyfajta polgárjogot nyerni,

a fekete jazz-zenészek azonban joggal érezhették, hogy az ő szerepük nem sokat változott és még mindig gyakrabban voltak áldozatai, mint haszonélvezői annak az iparnak, amely az ő zenéjük kereskedelméből tartja fenn magát.

A modern jazz születésénél tehát ott bábáskodott a lázadás szelleme, amely, bár hatással volt a zene habitusára is, sokkal inkább szubkultúráéra, amelynek egyik központi eleme a bebop volt. A bebop azonban csak az első fázisa volt a jazz modernizációjának, viszonyítási pontként ugyanakkor nem tudta elveszíteni a jelentőségét. A jazz modern formájának kialakulását csupán a társadalmi dimenzió egy kis szeletének tükrében szemlélni természetesen féloldalas. A sorozat következő állomása az itt, részben felvillantott háttérbe illesztve teszi világosabbá, ahogy a jazz polgárosodott szórakoztató műfajból egy időre a feketék egyenjogúságágáért folytatott harc egyik szószólójává válik, mielőtt elindul a fragmentálódás útján.