Vilmos

Horváth Kornél: „A génjeinkben hordozzuk a ritmust”

2017.05.03. 09:08

Programkereső

A Kossuth-díjas Horváth Kornél decemberben, a dobosok egyik legrangosabb fóruma, a brit Rhythm Magazine által indított szavazáson elnyerte a világ legjobb ütőhangszerese címet. Május 8-án a Dörnyei Gáborral közös tHUNder duóval idei első – és valószínűleg utolsó koncertjüket adják Magyarországon, a Zsidó Művészeti Napokon. Ennek apropóján kérdeztük őt.

- Fuvolistaként kezdte a pályafutását. A dallamhangszeres játék által melodikusabbá, zeneibbé vált az ütőhangszeres játéka is?

- Határozottan. Szerintem nagyon fontos, hogy az ütőhangszeresek dallamhangszeren is tudjanak játszani, és fordítva: a dallamhangszeresek is másképp zenélnek, ha foglalkoztak korábban ritmushangszerrel. A legnagyobb zenészek igazolják ezt a tézist: Cziffra György játékfelfogásában és habitusában például tetten érhető, milyen elképesztő módon használta a zongorát ütőhangszerként is. De ha Liszt Ferencről készült volna videó, ott is ugyanezt tapasztaltuk volna. Véleményem szerint a két területet nem lehet és nem érdemes elkülöníteni; egy igazi zenész mindkettőt ismeri és magáénak vallja.

- Mi a helyzet az ütőhangszeres zene két területével? A dobfelszerelésen, verővel játszó zenészek és a kézi ütősök között mekkora az átjárás?

- Én például csak akkor játszom verőkkel, ha egy hangszer megkívánja, vannak ugyanis olyanok, amiket csak így lehet megszólaltatni az intenzív hangzás érdekében. Az alapvető különbség a kettő között, hogy a kézi ütőhangszereknél nincs közvetítő elem a hangszer és a játékos között, tehát az információ egyenesen áramlik.

Valószínűleg a dobfelszerelésen játszók szemlélete is megváltozik, ha megtapasztalják ennek a közvetlenségnek a varázsát.

Alapvetően minél több területét ismeri a zenének egy dobos, annál összetettebbé és zeneibbé válik a játéka. A kulcs a folyamatos tanulás és kísérletezés.

- A tradicionális ütőhangszeres zenének számtalan válfaja van az indiaitól, a kubain át az afrikaiig. Milyen irányban érdemes elindulni a tanulásban? Önnél ez hogy zajlott?

- Én a hetvenes évek közepén kezdtem el ezzel a foglalkozni, amikor még nem volt tele a youtube oktatóvideókkal, és amikor még óriási kuriózumnak számított nemcsak Magyarországon, de egész Európában, ha valaki be tudott szerzeni például egy tradicionális kongát.

Akkoriban azért el kellett utazni Kubába, és onnan hozni, amivel csak az volt a probléma, hogy három hónap múlva szétesett a hangszer, mert a megváltozott páratartalom miatt összement és  leestek róla az abroncsok (nevet).

Ma már persze olyan professzionális technikával készülnek ezek, hogy nincs ebből gond. Az, hogy ki melyik irányba indul a zenében, egyéni ízlés kérdése. Az egyik legmagasabb szintű ütőskultúra az indiai, ami egy bonyolult matematikai rendszerre épül, az afrikai zene a tánckíséretről szól, míg ha az ázsiai, például gamelán gongzenét, vagy japán dobzenekarokat nézzük, megint csak egy egészen más életérzésbe csöppenünk. Tény és való, hogy az ütőhangszeres arzenál a legnagyobb a világon, de ez nem véletlen, hiszen az ének után ez volt az első hangszer, ami megjelent az emberiség történetében.

- Azt is látni, hogy folyamatosan születnek újabb és újabb hangszerek, viszonylag új és nagyon divatos például a hang drum, vagy a cajon. Önnek vannak hangszer találmányai?

- Igen, folyamatosan keresem az új hangzásokat.

Másfél éve fejlesztettem ki az udukerét, ami az afrikai eredetű udu dobok, cserépdobok és a chekere nevű, lopótökszerű hangszer ötvözetéből született.

Az én fejlesztésem az volt, hogy a gyöngyökkel, vagy termésekkel hálószerűen körbefont chekerét felül megfúrtam, mint egy udut, így egy új hangszer született. Ezt nagy örömömre már nemcsak a thaiföldi Tyccon cég forgalmazza, aminek endorsere vagyok, hanem körülbelül fél éve Magyarországon is kapható a Fon Trade cég jóvoltából.

- A Rhythm Magazin a méltatásban a sajátos játéktechnikáját is megemlítette. 

- Ennek lényege, hogy nem csak a tenyér belső részét, hanem a kézfejet és a körmöket is használom. Ez a speciális pörgetéstechnika főleg dinamikában nyit új távlatokat a hagyományos játékhoz képest. A tradicionális indiai, vagy latin ritmusok is sokkal intenzívebben szólnak meg így, hiszen nemcsak az ujj, hanem a teljes kézfej dolgozik. Mint kiderült, ezt előttem senki nem csinálta.

- Hogy látja, hol tart most az ütőhangszeres zene megítélése? Mennyire él még az a tévképzet, hogy a „dobos a zenész jó barátja”, vagy terjed az, hogy szólisztikus játékra is alkalmasak az hangszerek?

- Ebből a szempontból sokat köszönhetünk annak, hogy a popzene is beemelte a sztenderd hangszerei közé a kézi ütőhangszereket a dobfelszerelés mellé. A ritmushangszerek egyébként mindig is dominánsak volt a zenében, a reneszánsz korszakban például egész arzenálját használták. A bécsi klasszicizmus viszont leradírozta az ütőhangszereket a palettáról, mert akkoriban oda nem illő, barbár dolognak gondolták. Ezáltal rengeteg energiát kivettek a zenéből, és csak a XX. században, a modern zeneszerzők kezdték újra felfedezni a ritmushangszerekben rejlő erőt. Bartók például az ütőhangszeres zenét is nagyban segítette a szerzeményeivel.

Ma már annyira elfogadott ez a területe a zenének, hogy djambe kurzusokat tartanak háziasszonyoknak.

Ez fontos dolog, hiszen ez is egy kommunikációs és pszichés tréning. A génjeinkben hordozzuk a ritmust. Ha például vonóshangszerekkel próbáljuk pótolni a ritmushangszereket, soha nem lesz olyan katartikus, mintha tényleg megszólal egy ütőhangszer.

Dörnyei Gábor és Horváth Kornél - tHUNder Duo
Dörnyei Gábor és Horváth Kornél - tHUNder Duo

- Honnan ered a Dörnyei Gáborral közös, tHUNder duó elnevezése?

Idén tizenkét éves a tHUNder duó. A név, aminek jelentése »villám«, az ütős zenére és az abban rejlő energiára utal, az írásmód pedig azt hivatott közvetíteni, hogy mi magyarok vagyunk.

Ugyanis nemcsak itthon, de külföldön is különleges az ütőhangszer-dob duófelállás,

arra pedig alig akad példa, hogy ilyen hosszú időn keresztül együtt dolgozzanak. Úgy látszik, hogy ezt a szakma is díjazza, mert nagyon kíváncsiak a produkciónkra.

- Mitől lesz különleges a duó koncertje a Zsidó Művészeti Napokon?

- Nagy örömmel vállaltuk e ezt a megtisztelő felkérést. Már csak azért is kiemelt jelentőségű a számunkra, mert ez lesz az első idei koncertünk Magyarországon, és valószínűleg az utolsó is. Különleges a helyszín is, hiszen a Colombus Hajón a jazz klubot annak idején mi, a Magyar Jazz Művészek Társasága hozta létre, tehát ez a mi gyerekünk. A harmadik, hogy ezen a koncerten szeretnénk a közönséget is intenzíven bevonni. Az a tapasztalat, hogy nagyon érdeklik az embereket a kulisszatitkok. Erről nem is tudok beszélni, meg kell hallgatni!