Bertalan

Hamar Dániel: „Papírunk van róla, hogy világzenét játszunk”

2017.05.09. 08:53 Módosítva: 2017-05-09 08:54:26

Programkereső

Április végén indult, és egészen június végéig tart a Muzsikás Együttes Allegro Barbaro címet viselő országos turnéja. A koncertsorozatban Fülei Balázs zongoraművésszel közösen Bartók és Kodály művei, valamint a népzene közötti kapcsolódási pontokat mutatják be. Hamar Dániellel Bartókról, a népzene városi életben betöltött szerepéről és a definíciók visszásságáról is beszélgettünk.

- Nem először adtok klasszikus zenészekkel közösen koncertet, és a Bartók-tematika sem új, gondoljunk csak az 1998-ben megjelent nagy sikerű Bartók Albumra. A mostani koncertsorozatnak mi a célja?

- A célja kettős. Egyfelől azzal a Bartók közönséggel, aki egyébként soha nem jönne el egy népzenei koncertre, szeretnénk megéreztetni, hogy Bartók miért is rajongott a magyar népzenéért. Bartók azt írta, hogy szerinte a népzene olyan, mint a madár dalolása: az emberekben működő hatalmas természeti erőnek az eredménye. Csoóri Sándor költő pedig az egyik tanulmányában arra csodálkozott rá, hogy a nép hogyan tudott egy Petőfi verset is tovább gazdagítani. Petőfi azt írta: „méláz a haramja erdő közepében”. Ebből az lett, hogy „bánkódik a betyár erdő sűrűjében” - tehát belekerült egy alliteráció is, és mennyivel másabb így.

A népzenének pont az az ereje, hogy egyszerű eszközökkel tud olyan zenei minőséget produkálni, ami joggal nevezhető magaskultúrának.

A másik célunk pedig, hogy annak a népzenei közönségnek, aki esetleg Bartókot nehezen befogadhatónak gondolja, megmutassuk, milyen populáris és modern ez a zene.

- Miért éppen az Allegro Barbaróról kapta a sorozat címét?

- Erre már más is rákérdezett, mondván, hogy „ebben a műben nincs is népzene”. Pedig dehogy nincs. Mi konkrét népzenei sorokat hallunk benne és ugyanazt a hatást érezzük, mint a gyimesi népzenében, ami egy szál hegedűvel és gardonnal szólal meg. Bartók művében ugyanazt az ostinato kíséretet adja a bal kéz, amit a gyimesi zenében a gardon. Nem véletlen csináltuk meg azt, hogy a gyimesi héjszából folyamatban menjen át az Allegro Barbaro, úgy, hogy a gardon abba sem hagyja a zenélést, hanem a kíséretet, amit a hegedűnek adott, azt a zongorának adja, így tovább erősíti az Allegro Barbaro-t, ami önmagában is egy fantasztikus mű.

- A népzene alapdefiníciója, hogy nincs szerzője. De akkor hol van az egyéni önkifejezés helye a népzenében?

- A népzene improvizatív zene.

Az emberek, akik játszották, nem ismerték a kottát, nem is volt rá szükségük, mert a zene a fejükben és a szívükben volt.

Ők mágusok voltak. Amikor először elmentem Erdélybe, találkoztam egy prímással, akiről már az első pillanatban láttam, hogy mindent tud, amit a zenéről tudni kell. 5 éves korában kezdett zenélni, akkor 60 éves volt. A zenével gyógyított, mulattatott, a zenével kihozta az embereket a depresszióból. A szemedbe néz, és tudja, hogy mit akarsz hallani. Azt is tudja, hogy valami miatt szorongsz, vagy félsz, vagy fájdalmad van. A zenésznek hatalmas szabadsága van, a tájra jellemző formanyelven belül azt játszik, amit akar. Éppen ezért én a jazzhez érezném közelebb a népzenét. Az éneklés is olyan volt a régi világban, mint a gyónás, vagy mint egy lelki gyógyítás. Ugyanarra a dallamra rengeteg szöveget, ugyanarra a szövegre nagyon sok dallamot lehetett énekelni. Az énekek szövegéből kiviláglott az énekes élete. Tehát a legfontosabb szerepe a népzenésznek, hogy nem csak szórakoztatott, nem csak a tánc alá muzsikált, hanem gyógyított is.

- És ez az egyéni szabadság mennyire adott a mai népzenészek számára? Mert mintha még mindig lehetne érzékelni egy két táborra szakadást azok között, akik a népzenét autentikusan szeretnék játszani és azok között, akik bátran hozzányúlnak önkifejezés céljából.

- Mind a kettő teljesen jó, nem kell ezeket szembeállítani. Mi azért választottuk azt, hogy többnyire olyan formában játsszuk a zenét, amilyen formában hallottuk, mert tudjuk, hogy ránk milyen hatással volt. Amikor életemben először egy erdélyi lakodalomban voltam, akkor én egyszerűen transzba estem, elvarázsolódtam. Hiszek abban, hogy eredeti formájában hat a mai kor emberére is. De ez nem zárja ki azt, hogy ha valakiben alkotói vágy van, a népzene elemeit felhasználva, de egy teljesen más formavilággal fejezze ki magát.

Tehát én nem hiszek a „folklórrendőrség”-ben, de az önkifejezés lehetősége megvan ebben a kötött formában is a variációk által.

- Mennyire tudja ma a népzene, ami főként városi szórakozási forma lett, a közösségi megtartó erejét beteljesíteni, ami eredetileg egy fontos funkciója volt?

- Valóban, a népzene elsősorban közösségi zene volt, egy koncert pedig természeténél fogva szétválasztja a közönséget a zenekartól. A faluban a közösséget szolgálta a zenész, egy idő után pedig mindenkiről azt is tudta, hogy mi a kedvenc dallama. Szokták kérdezni, hogy miért nem írunk népdalt? Hát azért, mert a népdal úgy keletkezik, hogy egy közösség formálja hosszú időn keresztül. És ma már nincs meg az a kritikus közeg, ami egy faluban régen megvolt. Ha hallott valami dallamot a prímás, és azt betette a zenélésébe, akkor szóltak neki, hogy „Pista bácsi, ezt ne játssza, nem jó!”. Ez a fajta visszacsatolás most már nincs meg. Mi azt tudjuk csinálni, hogy megtanuljuk az eredetit és ebből alkotunk valami városi szórakozási formát. Ezek a táncházak. Működtetjük, próbáljuk csinálni, és ez egy nagyon jó, közösséget összetartó erő.

Ez egy hagyománynak a használata, nem pedig megújítása, de működik.

És nemcsak Magyarországon, hanem Japántól kezdve Amerikáig rengeteg helyen vannak táncházak, és az esetek nagy részében nem is magyarok működtetik.

- Első európai együttesként megkaptátok a WOMEX nagydíját is. Nem csodálkoztatok, hogy a magyar népzenét világzenének titulálták?

Csak nálunk van az a furcsa félreértés, hogy azt gondoljuk, attól válik valami világzenévé, hogy távol áll hangzásban az eredetitől.

Ez nem így van: világzene a két hangon éneklő tuvai énekes, a didgeredoot fújó ausztrál bennszülött és a hosszúfurulyán játszó somogyi pásztor is, de világzenének hívjuk a csak elemeiben népzenét használó ír rockzenét is. Nagyon széles a spektrum. Amikor szólnak, hogy „gyerekek, ne azt játsszátok, amit szoktatok, ez egy világzenei fesztivál”, akkor mondom, hogy nekünk papírunk van róla, hogy világzenét játszunk (nevet). Tehát a népzene a világzene része.

A turné hátralévő állomásai:

Május 11. Békéscsaba, Csabagyöngye

Május 26. Keszthely, Goldmark Károly Művelődési Ház

Május 30. Pécs, Kodály Hangversenyterem

Június 1. Dunakeszi, VOKE József Attila Műv. Kp.

Június 2. Sopron, Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ, Liszt-terem

Június 7. Zalaegerszeg, Keresztury Hangversenyterem

Június 8. Budafok, Klauzál Ház

Június 30. Gödöllő, Királyi Kastély