Gyöngyi

Demény Gergely: "Kicsit olyan ez, mint festőnek a vászon"

Videópremier: Starting to Move

2017.06.21. 13:26

Programkereső

Demény Gergely a "percussive fingerstyle" gitározás sajátos hazai képviselője. Önmaga által kikísérletezett hangolásaival és egyedi gitárjátékával a legtöbbször szólóban lép fel, így sem lesz azonban hiányérzete a hallgatónak. A Szimpla Lemming program egyik tavalyi díjazottjaként a Szimplában készített felvétellel mutatkozik be most a Fidelióban.

- Különleges játéktechnikával játszol: magas szintre fejlesztetted a fingerstyle stílust, ráadásul előszeretettel hangolod át a gitárodat. Mi a fingerstyle lényege és hogy találtál rá erre?

- Alapvetően szerintem nem a technika a különleges, inkább a megközelítés. Volt egy pont, amikortól elkezdtem nem csak gitárként tekinteni a hangszeremre. Nagyon sokáig meg akartam felelni azoknak az általános elvárásoknak, amik egy gitáros felé irányulnak a zenei szakmában, aztán rájöttem: sokkal fontosabb, hogy végre önmagam tudjak lenni a zenében.

Elkezdtem a hangszert igazítani magamhoz, nem pedig a hangszerhez igazodni.

Itt jöttek be a képbe a hangolások.

Teljesen spontán módon a bátyám, aki prímás, megkért hogy ugorjak be mellé egy táncházba gitárral kísérni. Én akkoriban többször kipróbáltam egy citerát, és nagyon megtetszett a hangzása, ezért arra gondoltam, milyen érdekes lenne, ha hasonlóra hangolnám a gitáromat. Mindössze két darab húrt hangoltam egy picivel odébb, és épp egy harmadiknak estem volna neki, amikor belépett a másik bátyám, és azt mondta, hogy ez baromi jól szól, és nehogy tovább hangoljam. Elkezdtem próbálgatni ezt a hangzást, és kb. 15-20 percen belül már meg is írtam az első saját számomat ilyen hangolásban. Ez hat éve volt, azóta nincs megállás. A fingerstyle technikával jóval később ismerkedtem meg. Ennek lényege, hogy olyan hatást próbálunk kelteni, mintha egyszerre többen játszanának. Ennek érdekében egyszerre szólaltatjuk meg a dallamot, a basszus szólamot, és a harmóniákat, és van, aki még perkusszív elemekkel is díszíti a zenéjét.

- Az áthangolásokra miért van szükség?

Kicsit olyan ez, mint egy festőnek a vászon.

Egy hangolás által keltett alapérzetre, hangulatra tudok aztán hanggal “festeni”.

- Teljesen autodidakta módon képezted magad?

- Gimnázium után zenei tanulmányokba kezdtem a Kőbányai Zenei Stúdióban, ahol aztán 2,5 évig fejlődhettem, de végül nem fejeztem be. Ott rengeteget tanultam, ami minden bizonnyal nagyon sokat hozzátett a zeneiségemhez, viszont a gitározásnak ezt a fajtáját teljesen egyedül fejlesztettem és fejlesztem a mai napig.

- Mi az oka, hogy főként szólóban lépsz fel? Ez a forma jelenti számodra a zenei kiteljesedés legjobb módját?

-Egy kedves barátom vett rá először arra, hogy lépjek fel szólóban Verőcén. Addig rettenetesen féltem tőle, de ott rákaptam az ízére, mert egy nagyon személyes élményt adott.

Rájöttem, hogy ez számomra egyfajta terápia: amikor egyedül ki tudok állni az emberek elé, és a legszemélyesebb érzéseimet meg tudom élni a zenén keresztül, az egy semmihez sem fogható élmény.

Azt hiszem, ha valami, akkor ez a zeném lényege; nem a technika, hanem az a mód, ahogyan meg tudom élni a pillanatot a színpadon, vagy éppen egy lakás nappalijában. Nem gondolom, hogy ez lenne a legjobb módja a zenei kiteljesedésemnek, de jelenleg erre van szükségem. Biztos vagyok benne, hogy fogok zenekarral is dolgozni a jövőben, de azt is tudom, hogy mindennek megvan a maga ideje, nem sietek sehova.

- A tisztán instrumentális zenének mik az erényei szerinted?

Teljesen a hallgatóra van bízva, hogy merre utazik abban a világban, amit a zenész megteremt.

Nincsen szöveg, ami befolyásolja a befogadót, csak hangulatok, amiket a mű megjelenít. Ez egyfajta szabadságot ad a hallgatóknak. Én személy szerint az érzéseknek egy tisztább, személyesebb megélési formáját látom az instrumentális zenében. Engem a szöveg mindig is sokkal kevésbé érdekelt, mint a zene, és az énekest is amolyan fő dallamhangszernek tekintettem.

- Az inspirációt miből meríted a szerzeményeidhez?

- Mindig valami személyes, mélyebb élmény, hangulat áll egy szám hátterében, amire sokszor csak utólag jövök rá, hogy miből ered. Sőt, időnként az érzések teljes skálája van a zeném mögött. Ilyenkor még nagyobb bajban vagyok utólag, hogy mi is legyen a cím, hiszen sokszor én sem tudom megfejteni a miértjét a zenémnek. De azt hiszem, így még izgalmasabb is.

- Mi a legmerészebb vágyad a zenében?

- Régen sokat gondolkoztam azon, hogy majd stadionokban játszom, és bár ma is nagyon szívesen kipróbálnám, már nem vonz ez a kép. Sokkal inkább utazni szeretnék, és kisebb-nagyobb, de főként meghitt, és családias hangulatú koncertet adni.

A legfőbb vágyam pedig, hogy egyszer zenekari műveket is írhassak.

Elkezdett ugyanis komolyabban érdekelni a zeneszerzés. Bízom benne, hogy egyszer egy egész vonós zenekart is be fogok tudni vonni a terveimbe. Jó lenne még messzebb kalandozni a zenében.