Magdolna

Sokrétű, tömény és eseménydús

2002.09.12. 00:00

Programkereső

Ötödik alkalommal rendezték meg Eszterházán a Haydn-fesztivált Első, egyelőre szerény jubileumához érkezett a fertődi-eszterházi Haydn- fesztivál: a Magyar Haydn Társaság az idén ötödik alkalommal kísérelte meg a neves osztrák zeneszerző és Esterházy „Fényes” Miklós herceg egykori „zenei birodalmának” felidézését.

A kedd este zárult tíznapos fesztiválon a műfaj olyan elismert világnagyságai léptek fel és adtak mesterkurzust, mint a Kaliforniában élő flamand billentyűs és zenetörténész Tom Beghin, és a kiváló holland hegedűs és pedagógus Jaap Schröder. Koncertet adott többek között a historikus zenei világ mértékadó angol sztártársulata, az Academy of Ancient Music, a Berlinben élő szopránénekesnő, Korondi Anna, Komlós Katalin, Péteri Judit, a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus.

Eszterháza a mai Fertőd történelmi része, neve a második világháború óta nem szerepel a hazai térképeken. Zavarba is hozza ez a külföldi turistákat, gondolják, biztos rosszul emlékeznek, ez az Esterházy-kastély nyílván nem az a nevezetes. Pedig nagyon is így van, 1766-ban ide költözött a hercegi udvartartás, és vele együtt Joseph Haydn, hogy aztán az elkövetkező 24 évben javarészt itt komponálja tekintélyes életműve javát.

Az erősen felújításra szoruló, bár még mindig patinás épület báltermében a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években ötletszerűen rendeztek zenei eseményeket, majd 1985-től a Soproni Régi Zenei Napok keretében tartottak itt egy-két kihelyezett koncertet. Mígnem 1995-ben a Budapesti Vonósokkal itt rögzített a Magyar Televízió egy felvételt, amiből aztán mindjárt kisebb hangversenysorozat kerekedett. A sikeren felbuzdulva a Vonósok gondolták, érdekes folytatni, és teszik ezt a mai napig is. Évről évre megbízható modern hangszeres fesztivál ez, neves szólistákkal, Perényi Miklóstól Lencsés Lajosig.

1998 szeptembere óta azonban újabb zenei eseménnyel gyarapodott az eszterházai zenei kínálat, a két évvel korábban alakult Magyar Haydn Társaság ekkor rendezte meg első fesztiválját, kizárólag korhű hangszereken szinte kizárólag Haydn-műveket tűzve műsorra, mindenekelőtt arra a korszakra, arra a huszonnégy évre összpontosítva, amikor Haydn ott élt, zenélt és dolgozott. Többek között ennek is köszönhető, hogy Eszterháza mostanra ismét felkerült a világ kulturális térképére.

Sokan felteszik persze a kérdést, általában jóindulatúan, hogy jó-jó, kellemes, attraktív zenéket írt Haydn, de életműve valóban elég jó és változatos-e ahhoz, hogy arra egy egész fesztivált lehessen alapozni? Malina János, a fesztivál művészeti igazgatója szerint mindenképpen az. Véleménye szerint Haydn az a fajta zeneszerző, akinek művei annyira tömények és eseménydúsak, hogy azokat egész egyszerűen nem lehet megunni. Kimeríthetetlenül sokrétűek, van bennük humor, intellektus, gyász és érzelem, teszi hozzá, és ez a gesztusokban gazdag, beszédes zene nem csak a vájt fülű közönséget ragadja magával. Miként jól érzékelhető ez az eszterházai koncerteken is.

Nyilvánvaló volt, hogy itt az optimumot lehet kihozni a muzsikusokból, teszi hozzá Somfai László, a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke, aki bár hivatalosan semmilyen tisztséget nem vállalt e fesztiválban, de a koncepció kidolgozásában és a műsor összeállításában a kezdetek óta tevékenyen részt vesz. Tapasztalata szerint akusztikailag és érzelmileg egyaránt inspirálja a zenészeket a hely, ezeken a korhű hangszereken pedig egészen másként szólal meg egy-egy Haydn-mű, mint a moderneken.

Mint Somfai László elmondta, az ő életében már lezajlott egy zenei forradalom. Régebben csodálta, ahogy Kocsis Zoltán vagy Ránki Dezső Bach-műveket játszik, de aztán találkozott egy bécsi zenetudóssal, Rudolf Kleinnel, aki rámutatott, jó-jó ez az előadás, de ugyanez Bécsben Harnoncourt és a Concertus Musicus révén egészen másként szólal meg. Somfai szerzett lemezeket, meghallgatta Harnoncourtékat élőben, és akkor nála Bachhal kapcsolatban valóban lezajlott egy forradalom.

A nyolcvanas években az idén Eszterházán is fellépő Academy of Ancient Music egy Mozart-kutató segítségével szintén korabeli hangszerekkel és ülésrenddel – koncertmesterként éppen Jaap Schröderrel – vette fel az öszszes Mozart-szimfóniát, és ez tovább ösztönözte Somfai Lászlót abban, hogy az ő Haydn-fesztiváljuk sem lehet más, csakis historikus. És mivel véleménye szerint Magyarország elég gazdag tehetségekben, ha itt, az Esterházy-kastélyban sikerül létrehozni egy valódi műhelyt, akkor ott világviszonylatban is izgalmas dolgok születhetnek.

Ezt a célt szolgálják az elsőre meglehetősen szigorú szerkesztési elvek is. Bármilyen világnagyságok érkeznek, Eszterházán nem az éppen aktuális repertoárjukra kíváncsiak, hanem hogy valami oda valót játszanak. Néha még azt is megteszik, hogy két kvartettet hívnak – idén például szerepelt a Salomon és a Festetics vonósnégyest is –, nem azért, hogy összemérjék őket, hanem hogy egymást is meghallgassák. Illetve ismerkedjenek, beszélgessenek, tovább „fertőződjenek” az egyébként általában fesztiválról fesztiválra loholó zenészek.

Somfai Lászlóék azt is fontosnak tartják, hogy minél többféle hangszeren szólaljanak meg a Haydn-művek. Ne csak a modern zongora ősén, a fortepianón, amin egyébként több jeles művész is játszik, hanem csembalón és klavikordon is. Hisz Haydn alapvetően pragmatikus szerző volt, tudta, hogy a legtöbb családnak még csembalója vagy klavikordja van, ezért szonátáinak jelentős része vagy ezekre a hangszerekre íródott, vagy ezeken is ugyanúgy előadható. Az idei fesztiválon koncertező és kurzust tartó Tom Beghin pedig azon kevés művészek egyike, aki valamennyi említett hangszeren kitűnően játszik.

Nem szabad persze elfeledkezni arról, hogy a határ túloldalán, Kismartonban (Eisenstadtban) régóta zajlik egy másik, szintén magas színvonalú Haydn-fesztivál. Az elsőt még 1987-ben rendezték, ekkor jött létre – Fischer Ádám vezényletével – az Osztrák–Magyar Haydn Zenekar is. Az osztrákok eredetileg Eszterházát szintén szerették volna bevonni, hisz a két Esterházy-kastély, illetve épületegyüttes kulturálisan valóban egységet alkot, de a szocializmus utolsó éveinek bürokratikus útvesztői miatt végül letettek erről a tervükről. Majd a kilencvenes évek elején jött egy új intendáns, Walter Reicher, akinek határozott, hírnévre és minőségre törekvő elképzeléseihez a kellő anyagi támogatást is sikerült megkapnia. És aki 1998-ban igen zokon vette, hogy az általuk Haydnstadtnak nevezett Eisenstadton kívül az övéhez hasonló fesztivál született, ráadásul kezdetben a két eseménysorozat időben is részben fedte egymást.

Sajnos e két fesztivál lehetséges közeledése elől az osztrákok változatlanul elzárkóznak, talán azért is, mert ott ez tartományi szinten kiemelt esemény, nálunk meg gyakorlatilag néhány lelkes magánember kezdeményezése, akiknek pályázatok útján minden évben úgy kell a különböző állami hivataloktól, alapítványoktól összekalapozniuk a szűkös költségvetést. És bár a jegybevételek évről évre dinamikusan nőnek – tavaly 5 millió forint volt, idén várhatóan 8 millió lesz –, ez a büdzsé 15 százalékát sem fedezi. Úgy, hogy az itt fellépő külföldi és hazai művészek messze a nemzetközileg elfogadott gázsijuk töredékéért jönnek el. Köztük Schiff András is, aki 2003. szeptember 12. és 16. között barátaival külön kis minifesztivált ad az egykori „zenei paradicsomban”.

A kastély áldatlan állapotán, illetve az ottani egyre gazdagodó zenei életen sokat lendíthet a 2009-es év várható hatása, ekkor lesz ugyanis Haydn halálának kétszázadik évfordulója. A jelenlegi elgondolások szerint ekkorra nem csak a meglévő épületegyüttest újítanák fel teljesen, hanem – mivel elég részletes tervrajzok és korabeli leírások állnak rendelkezésünkre – újjáépíthetnék az időközben teljesen elpusztult operaházat, illetve a részben álló egykori marionettszínházat is. A tízmilliárd forintos nagyságrendű projekt érdekében a Magyar Haydn Társaság tagjai novemberben szakmai tanácsozást terveznek.