Jácint

Bartók bűvöletében

2002.09.20. 00:00

Programkereső

Kokas Katalin nyerte a budapesti Szigeti József nemzetközi hegedűversenyt

A hétfő esti zeneakadémiai gálahangversennyel és díjkiosztó ünnepséggel véget ért a budapesti Szigeti József nemzetközi hegedűverseny, amely magyar győzelmet hozott: az I. díjat és a vele járó ötezer dolláros pénzjutalmat a zsűri Kokas Katalinnak ítélte. A huszonhárom esztendős hegedűművész, aki néhány hónapja diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Perényi Eszter növendékeként, a döntőben és a gálán Bartók Béla 2. hegedűversenyét játszotta nagy sikerrel a Matáv-zenekar élén, Ligeti András vezényletével.

Az 1948-ban elindított Szigeti József verseny történetében második alkalommal fordult elő, hogy magyar hegedűs nyert, ez először Szederkényi Nándornak sikerült 1979-ben. Volt viszont több díjazott versenyzőnk, 1973-ban Barta Mihály és Bálint Mária, 1979-ben Falvay Attila és Stuller Gyula, legutóbb pedig, öt évvel ezelőtt, 1997-ben, Kelemen Barnabás és András Tamás. Most a második helyezett a japán Ono Akiko lett, aki Európában, az angol Yehudi Menuhin Schoolban és a bécsi zeneakadémián tanult, a harmadik díjat pedig a francia Julien Dieudegard kapta, aki Párizsban, Dallasban és Lyonban képezte magát.

A háromfordulós versenyről a kilenctagú zsűri elnökét, Kiss András Bach- és Liszt-díjas hegedűművészt, a Zeneakadémia tanszékvezető egyetemi tanárát kérdeztük.

- Milyen rangja van a Szigeti-versenynek?

- Szerte a világon évente több mint száz nemzetközi hegedűversenyt rendeznek, a három legrangosabb talán a lipcsei Bach-, a párizsi Jacques Tibeaud- és a brüsszeli Erzsébet királynő verseny. Ami megkülönbözteti őket egymástól, az elsősorban a díjazásuk és a profiljuk. Nyilvánvaló, hogy a Bach-verseny egészen más technikai és zenei felkészültséget igényel, mint például a genovai Paganini-vetélkedő. Ami pedig a díjakat illeti, például a hannoveri Joachim József-verseny első díja ötvenezer német márka, de a poznani Wieniawski-viadalon is hasonlóan magasak a jutalmak. Ott a hatodik helyezettnek jár annyi pénz, mint nálunk a győztesnek. Ez is befolyásolja egy verseny népszerűségét. Ennek ellenére a magyar vonóshagyományoknak, a magyar hegedűiskola és a Zeneakadémia hírnevének köszönhetően a Szigeti-verseny erkölcsileg mindenképpen előkelő helyet foglal el a világ hegedűs viadalainak rangsorában. Igaz, hogy a mintegy félszáz jelentkezőből végül csak harmincan jöttek el, de összehasonlításban más versenyekkel meg lehetünk elégedve ezzel a létszámmal.

- Sokan riasztóan nehéznek tartják a kötelező programot. Az egyik zsűritag egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Szigeti elődöntője a világ versenyeinek legnehezebb első fordulója. Kokas Katalin is azt vallotta, hogy az első fellépés tette próbára leginkább.

- Büszkén vállaljuk ezt, sőt örülünk neki. De hangsúlyozom, hogy Perényi Eszterrel és Szabadi Vilmossal, a zsűri két másik magyar tagjával úgy állítottuk össze a műsort, hogy a zene kerüljön előtérbe. Ne a technikai tudás legyen a legfontosabb. Elsősorban muzsikusokra van szükségünk, s csak másodsorban hangszeresekre. Aki eljátssza kifogástalanul Bartók Szólószonátájának I. tételét, annak nem jelenthet problémát egy Paganini-etűd sem. Ez a mű ma már nem hiányozhat egy hegedűs repertoárjából, ugyanúgy kikerülhetetlen, mint Bach hegedűkompozíciói. Akik eljönnek egy ilyen versenyre, gondolom, koncertező művészek akarnak lenni. Ha így nézzük a versenyprogramot, nem is volt olyan nehéz, hiszen néhány képzeletbeli hangverseny műsora is lehetne. Igaz, az első fordulóban a Bartók-szólószonáta előadása valóban a verseny sarkalatos pontja lett - sajnos sok rossz tapasztalattal, nagy tanulságokkal. Kiderült, hogy külföldön a legtöbb helyen félreértelmezik a Bartók-műveket. A szólószonáta előadásai tele voltak hang- és ritmushibákkal, olyanokkal, amelyek nem a felkészületlenségre utaltak, hanem arra, hogy nem olvassák eléggé lelkiismeretesen a kottát. Sokan azt hiszik, hogy Bartókot lehet szabadon, "cigányosan" játszani. Erről szó sem lehet. Pontosan be kell tartani a szerző utasításait. De nehéznek bizonyult a Bach- és a Mozart-művek megszólaltatása is, hiszen olyan áttetsző a zenei anyag, hogy a legapróbb hibák is "elefántméretűnek" tűnnek.

- A harminc hegedűsből tizenhat Japánból érkezett. Ez ma már természetes?

- Irigylésre méltó, hogy Ázsiában mennyire igyekeznek a művészek az európai kultúrát a magukévá tenni, hogy mennyi pénzt és energiát fordítanak erre, miközben példamutatóan őrzik a hagyományaikat is. A budapesti Zeneakadémia Japánban fogalom, sok japán tanul itt, másrészt, ahogy én is, sok kollégám jár gyakran koncertekre, mesterkurzusokra a szigetországba. Talán ennek is köszönhető, hogy a Szigeti-verseny is ilyen népszerű a fiatal japán hegedűsök körében. Persze örültem volna, ha tizenhat magyar fiatalnak szurkolhattunk volna. S lett is volna sokuknak esélyük a jó eredményre, hiszen a Zeneakadémián több kiemelkedő tehetségű hegedűs tanul. Sajnos nem jöttek el. De mi örüljünk annak, hogy Kokas Katalin révén - teljesen megérdemelten - magyar győzelem született. Ő végig kiegyensúlyozott és kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Ez a verseny is megmutatta, hogy ma már egyre kevésbé elég a karrierhez a virtuóz technika meg a szív, a muzikalitás és a tehetség. Megnőtt az agy szerepe, gyakran fejben kell felnőni a feladatokhoz. Ha valaki ki szeretne tűnni muzsikustársai közül, őrült nagy repertoárt kell kézben tartani.