Sámuel, Hajna

Boszorkányos horror Verdi-zenével

2002.09.27. 00:00

Programkereső

Macbeth-bemutató a Magyar Állami Operaházban

Izgalmas bemutató színhelye lesz szeptember 28-án a Magyar Állami Operaház. Verdi Macbethjét Henning Brockhaus híres rendezésében, Rico Saccani vezényletével láthatja-hallhatja a közönség. A produkció Rómában, majd Európa más operaszínpadain óriási sikert aratott, így nem véletlen, hogy idehaza is nagy várakozás kíséri. A sors igazságtalansága, hogy a hajdani római premiert, amely oly nagy visszhangot váltott ki, és oly sok jó kritikát kapott, Győriványi Ráth György dirigálta, s ő vezényelte volna az itthoni bemutatót is, ha időközben nem váltják le az Operaház fő-zeneigazgatói posztjáról. Ő "hozta" Budapestre ezt a Macbethet, de most már csak a nézőtérről figyelheti, miként szólal meg Verdi remekműve Saccani mester irányításával. (A két főszerepet váltott szereposztásban Jasuo Horiucsi, Kálmándi Mihály és Massányi Viktor, illetve Lukács Gyöngyi, Fekete Veronika és Rálik Szilvia énekli, Rico Saccani karmester váltótársa Medveczky Ádám.)

A sors magával Macbethtel is elbánt. A skót király, aki 1040-től 1057-ig uralkodott, valószínűleg nem volt sem trónbitorló, sem zsarnok, sem orgyilkos. Ellenfeleit nyílt csatában győzte le, s erős kézzel, ügyesen vezette országát. Csak évszázadok múltán kezdték baljós legendák övezni alakját. Shakespeare aztán megadta neki a "kegyelemdöfést" borzongató drámájával. Ebből pedig Verdi - ahogy Medveczky Ádám fogalmaz - megírta "a negatív tulajdonságok operáját".

- Még kezdő muzsikus, fiatal timpanista voltam az Állami Hangversenyzenekarban - mondja Medveczky Ádám -, amikor az Operaház Lamberto Gardelli irányításával bemutatta a darabot. Szinte az összes próbán ott voltam, és az opera nagy hatással volt rám. Ez a tizedik Verdi-bemutatóm, aminek nagyon örülök. (Az első az Álarcosbál volt 1973-ban.) A Macbethben a rossz hatalma, a szörnyűségek feletti fájdalmát Verdi csodálatos dallamokkal közli a közönséggel, így lesz az opera igazi lélektani dráma, jóval több, mint egy "horrorfilm" kísérőzenéje. A lélek küzd az uralkodó iszonyat ellen. A borzongatáshoz pedig Verdi is igen jól értett, gondoljunk csak például a "bérgyilkosok" kórusára... Vagy gondoljunk a két hatalmas sötét hangra, Macbeth és Banquo szerepére. Verdi leveleiből tudjuk azt is, hogy Shakespeare boszorkányjelenetei rendkívül megragadták a zeneszerző fantáziáját. Ugyanakkor a Macbeth hőseiben - bár az opera előrevetíti a jagói gátlástalan gonoszságot - még megjelenik a lelkifurdalás. Van egy kevés líra a zenében - csak a fájdalom érzékeltetésére. Macbeth, mielőtt uralkodni vágyása végleg elvakítja - nincs opera, amely a hataloméhséget jobban érzékeltetné -, még elénekel egy lírai áriát. A Lady támogatásával lesz igazi gonosztevő. Aztán először neki lesznek hisztérikus víziói, később, a sok gyilkosság után pedig a Lady idegei mennek tönkre. A halála Macbethet már nem is rendíti meg, hiszen ennyi vér és kín közepette az élet jelentéktelenné, ostoba, értéktelen "semmivé" lesz.

Giuseppe Verdi 1846-ban kapott megbízást a firenzei Teatro Felicétől a mű megírására. A librettót Francesco Maria Piave készítette. A zeneszerző egy évig dolgozott a Macbethen, amelynek komor hangvétele a bemutatón meglepte a hallgatóságot. Ám a siker így sem maradt el, csak nem tartott sokáig. Az operát az ötvenes években "elfelejtették". Majdnem húsz év múlva került elő ismét, amikor Verdi átdolgozta Párizs, a Théâtre Lyrique számára. Mivel a párizsi előadást abban az időben nem lehetett elképzelni balett nélkül, írt hozzá az egyik boszorkányjelenetet bővítve egy táncbetétet és újjáfogalmazta például a Lady második felvonásbeli áriáját. A színházak ma zömmel az átdolgozott változatot játsszák - mondván, Verdi fiatalkori lendülete ötvöződik benne az érett hangszereléssel -, de általában a hosszú balett nélkül.

- Mi is kihagyjuk a balettet - folytatja Medveczky Ádám -, de nem is hiányzik az operából. A rendezés éppen elég látványos, rendkívül érdekes, a muzsika megértését is szolgáló effektusok gazdagítják. A sötét királyi termekben - Josef Svoboda díszteleiben - olykor nagy a forgatag, Henning Brockhaus ügyesen mozgatja a kórusokat, sőt még artistákat is alkalmaz - boszorkányok repkednek a levegőben... Mégis, és ez nagyon fontos, a rendezés egyetlen megoldása sem vonja el a figyelmet a zenétől. Nagyszerű előadások várhatók. A társulat az Operaház körüli viharok elcsendesedtével, úgy tűnik, hogy felszabadultabb, és ez jót fog tenni a produkciónak.