János, Pál

A szépségre nyíló zárak

2002.10.05. 00:00

Programkereső

Huzella Péter új lemezeiről, a beszüntetett Zenegér című tévéműsoráról és a megzenésíthető versekről Mostanság nem újdonság, hogy közkedvelt műsorok, kiváló hazai művészek „piros lámpát kapnak” a köztévében. Ez történt Huzella Péter gyerekműsorával, a Zenegérrel is. A Kossuth-díjas előadóművész 6-án, vasárnap 11-kor a Merlinben, a Zenegér-klubban lép fel, 19 órakor a Kolibri Pincében tartja szezonnyitó estjét. A több száz dalt író egykori Kaláka-tag énekes-gitárost legújabb lemezeiről, a jó megzenésítés kritériumairól kérdeztük.

- A napokban jelent meg a Fonó kiadásában a Mi kerül a vászonra? című, gyermekeknek készült CD-je. Ez a Zenegér anyagát tartalmazza?

– Nem a tv-sorozat „szóróanyagáról” van szó, de azon alapul. Multimédiás kiadvány, a címe pedig arra utal, mi lesz a műalkotás, ami létrejön, s amit egyfajta önarcképnek szánunk. Ez vonatkozik rám is és a gyermekekre is, akik illusztrálják a dalokat. Ezt tették a 200 adást megért vasárnap reggeli interaktív gyerekműsorban, a Zenegérben is.

– Négy és fél év után most lekerült a képernyőről a népszerű műsor. Tudja az okát?

– Nem hiszem, hogy a személyemmel, a műsor színvonalával kapcsolatban kifogás merült volna fel. Politikai okot sejtek. Most egy új tendencia érvényesül a televízióban, mindent kisöpörnek, ami eddig volt. Ahogy az építkezéseknél eldózerolnak mindent, még a szép régi házakat is. Büszke vagyok arra, hogy annak idején sok pályázat közül az ősprofi tévésekből álló zsűrinek az én műsorom tetszett a legjobban. Sajnálom, hogy „lekerültem a vászonról”, mert szerettem az élő kapcsolatot a gyerekekkel. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam.

– Szerintem már a következő feldatokon gondolkodik…

– Mivel a művészetért élek, a politikát meghagyom másoknak. Nem estem kétségbe, vannak új, televíziós és rádiós terveim. Színházi munkák várnak rám és írom a dalaimat. Tárgyalunk az Új Színházzal egy gyerekdarab karácsonyi bemutatójáról. Barátom, Zalán Tibor már elkészült a szöveggel. Készen van az új gyereklemezem anyaga is, persze előbb megvárom a mostani fogadtatását.

– Egerben, nyáron óriási sikert aratott szabadtéren előadott gyermekdarabja. Nem terveznek kőszínházi bemutatót a produkcióból?

– Az Eger kis csillagait Zalán Tiborral a Dobó térre szántuk. Még három évig minden nyáron minden héten elő fogjuk adni. Gárdonyi regényében alig esik szó a gyerekekről. A mi történetünk azt mutatja be, hogyan vívják meg a gyerekek a maguk harcát egy nehéz történelmi szituációban. Számomra külön élmény ez a zenés gyermekszínház, mert aktív szereplője vagyok, méghozzá Dobó István alakjában.

– Nemrég jelent meg felnőtteknek szóló albuma, a Holdudvarlás. Kiknek a veseit énekli?

– Dylan Thomas, William Butler Yeats és Szergej Jeszenyin költeményeit Erdődi Gábor műfordításában zenésítettem meg. Az ő néhány saját verse is felkerült a lemezre. A dalok közül egyet-egyet korábban is énekeltem már, de így együtt még nem szerepeltek. A szólórepertoáromnak nem részei ezek a megzenésítések. Egy költői est blokkjainak terveztem őket, amely műsorban Gáspár Ferenc beszélget Erdődivel, és közben mint búvópatak, fel-feltörnek, elhangzanak a zenék. Gáborral a gyerekkorig nyúló régi kapcsolatom van, ez az egyik indítéka együttműködésünknek, a másik pedig az ő műfordítói-költői kvalitása.

– Hogyan lesz a versből megzenésítés?

– A kiválasztás azon is múlik, melyik vers szólít meg személy szerint. Klasszikusoknál nincs probléma, ismerjük a szövegeket. Viszont ha kortárs költeményről van szó, a feladat nem könnyű, az idő rostája ott nincs a segítségünkre. Azért van kivétel, hiszen Weöres vagy Kányádi verseivel nem tévedhetünk. Milyen szerencse, hogy vannak kortárs klasszikusaink! Fontos, hogy formailag, vagy gondolataival hasson rám a vers, ami azután elindít egy folyamatot. Számít, hogy végig azonos színvonalú legyen a szöveg. Előfordul, hogy van egy-két nagyon jó sor, vagy strófa, majd a szerzője vagy túlírja, vagy gyengébb részeket illeszt hozzá. Ezt ki kell tudni szűrni. Meghúzni lehet egy verset, de átírni nem.

– A költők szeretik, ha zenével együtt szólalhatnak meg?

– Általában örülnek. Kányádi Sándortól írásos biankó engedélyem van, nyugodtan dolgozhatom a verseivel. Kincsesbánya az ő költészete. Tökéletesen tisztában van a formákkal. Nemhogy zavarná egy szigorú versforma, hanem inkább szárnyakat ad neki. A jó formaérzékű poéta segíti a verset dallá lenni. A buktató az, ha ilyenkor túl könnyen áll a dologhoz a zene szerzője.

– Melyek a jó megzenésítés kritériumai?

– Az alázat a legfontosabb. A vers ugyan szöveg, amit alapanyagnak tekintünk, de a dal mégsem irodalmi, hanem zenei műfaj, ezért elsősorban jó dalnak kell lenni, úgy, hogy a zene nem uralkodhat el a szövegen, nem tolakodhat elé, nem silányíthatja azt a dallam kiszolgálójává. A tanítványaimat is erre szoktatom.

– Kiket tanít?

– Zömmel középiskolás korú, jórészt Erdélyből érkezett igricjelölteket. A békásmegyeri Krónikás Iskolában foglalkozom velük. Igyekszem tágítani a zenei horizontjukat, hogy nagyobb stíluspalettáról meríthessenek. Sajnos, ez az igric stílus rövid ideig élt, de mára ismét feltámadt. Táplálkozik a népzenéből, a világzenéből. Milyen különös, hogy a kelta és a szláv zene mára elterjedt egész Európában!

– Milyen hibákat követnek el a mai ifjú dalköltők?

– Számos felfogásbeli hibát. Először is, gyakran nincsenek tisztában azzal, miről szól a vers. Márpedig ha ők nem értik, a közönség sem fogja. Nem tudják, hogy jól áll-e nekik az illető szöveg. Nem érzik meg, hogy milyen stílusban szabad megzenésíteni a verset, amelyet ők adnak majd elő. Szóval, már az elején ott a három buktató, ami meggátolja őket abban, hogy jó munkát végezzenek. Rengetegen nincsenek tisztában a magyar nyelv prozódiájával, halmozzák a hangsúlybeli hibákat. Ha csak a régi slágerzenét nézzük, Máté Péter, Szécsi Pál, Zalatnay Cini, Korda György számait, azokban nem volt egyetlenegy döccenő. Ugyanez a mai előadókról sajnos nem állítható. Árad belőlük a műveletlenség. Botrányos, ami a rádiókban, lemezeken megszólal.

– A mai kezdő bárdok más zenék vonzásában élnek. Nem lehet könnyű kiragadni őket onnan…

– Bizony, ami bemegy a füleken, az jön ki később a szájakon. Amit a gyerek hallgat, azt szűri át magán. Ezért kell minél több értékes zenét, mint egy tölcséren, a fülükön át betölteni. Jó példával, jó versekkel meg kell próbálni megfogni őket. Hátha sikerül kialakítani bennük egy kemény ízlésmagot, amelyhez nem tud hozzáférni a mai ízléstelenség.

– Negyedszázada is elmúlt, hogy ön elindult a bizonytalanba, vállalva a szabadfoglalkozású művészi pálya buktatóit. Nem bánta meg?

– Nem. Hátországom, fizetésem soha nem volt, ha hívtak, dolgoztam, és új munkákra sarkallt, ha megvették a lemezeimet. Mindig muszáj volt sikeresnek lennem. De nem bármiáron. Tudom, hogy keskeny mezsgyén járok. Törekszem a bölcsességre, igyekszem megtartani az erőmet, hogy a terveimet véghez tudjam vinni és sosem feledkezem el a szépségről, tudván, hogy az az a kulcs, amellyel ki tudjuk nyitni egymás lelkét és szívét.