Orsolya

Solti György emlékére

2002.10.18. 00:00

Programkereső

A viharos szél s a reménytelenül zuhogó eső sem riasztotta el a londoni közönséget, hogy a Fókuszban: Magyarország hangversenyére ellátogasson. A Londoni Magyar Kulturális Központ meghívására első ízben lépett fel dalénekesnőként Rost Andrea a brit fővárosban. A koncert kettős ünnep volt: a Covent Garden néhai, világhírű igazgató-dirigensének, a Londonban öt éve elhunyt Solti György születésének 90. évfordulója előtt tisztelegtek a Wigmore Hallban. A jubileumi hangversenyen nem véletlenül énekelt Rost Andrea, annak idején dolgozott a Mesterrel.

A budapesti szoprán nagyon nagy sikert aratott. Sokszínű műsorának dalait igényesen válogatta össze, és nagy műgonddal szerkesztette meg. A krónikásnak nehezére is esik egyik „blokkot” bármelyik fölé emelni. A koncertet azokkal a Mozart-dalokkal indította, amelyeket a zeneszerző eredetileg a híres énekesnőnek, „La Ferraresé”-nek komponált, aki a Figaro házasságának Susanna szerepét énekelte az 1789-es bécsi felújításon. Schubert, az emblematikus dalköltő kompozícióiból sem a legnépszerűbbeket választotta a művésznő: hanem Goethe két, Zulejka-versére írt éneket, amelyeket Brahms annyira csodált. A magyar énekesnő, mintha a vers szerint „a szél szárnyán suhanna”, változatos eszközökkel, nyitott lélekkel sugallta az érzelmi hullámzásokat. Richard Strauss dalait pedig oly érzékenyen, kifinomultan és kifejezően adta elő, mintha belső utazást tett volna a lélek labirintusában. Melankólia, elégikus hang, impresszionisztikus búsongás, álombéli sejtelmesség szólt Rost Andrea hangján Alban Berg hét korai dalának megidézésekor. Talán itt teljesedtek ki igazán koncerténekesnői kvalitásai, amelyek szerény megítélésem szerint ezúttal fölébe emelkedtek az operaénekesének. A hangversenyt záró Kodály-dalok nálunk széles körben ismertek, énekeltek, a közönség magyar ajkú része nyomban „rezonált” is rá. Holott nem a népdalénekesek temperamentumos tempóvételével, harsányságával, netán dévajságával adta elő, hanem halk líraisággal. A londoni este – a közönség ünneplésének tanúsága szerint is – a magyar énekesnő újjászületésének színtere lett.

Az emlékkoncertet különben Lady Solti vezette be, aki a zeneakadémiai jótékonysági tevékenységével, férje szellemi örökségének ápolásával, s nemkülönben a magyar zenei élet iránti elkötelezettségével, nemcsak a Mester fényében, hanem immár önálló „intézményként” is, nem véletlenül emelt szót a londoniak körében a budapesti Zeneakadémia támogatásáért. Nyomatékosan fejezte ki nagyrabecsülését a Londoni Magyar Kulturális Központ iránt is, az alapítása óta eltelt három, termékeny esztendő Anglia-szerte mérhető, eredményes munkásságának köszönhetően egész Nagy-Britanniába eljutott a magyar kultúra híre. Lady Solti vasárnap a budapesti Operaházban sorra kerülő, nagyszabású emlékhangversenyen mond beszédet a hajdani Solti-tanítvány, a Londonban élő hegedűművész, Pauk György és Vásáry Tamás fellépése, illetve Sass Sylvia és Kováts Kolos A kékszakállú herceg vára koncertszerű előadása előtt.