Levente, Irén

Francia nyitány

2002.10.30. 00:00

Programkereső

A francia zenekari kultúra irányadó volt Európában évszázadokon át. Haydn, Mozart komponált Párizsnak, iskolateremtő karmester volt a XIX. században Colonne, Lamoureux, névadója máig működő szimfonikus testületeknek.

Hanem a hagyomány elhervadt a XX. század második felére. Pódium- és exportképes, egyáltalán meghallgatható zenekarokat – a 60-as években magam is tapasztaltam – csupán a francia rádió tartott életben. Jól hallotta ezt André Malraux író, De Gaulle kulturális minisztere; elhatározta, fel kell támasztani a gloire-t és virágzó zenekari kultúrát teremtett a hangzó sivatag futóhomokján. Művét folytatták utódai. Montpellier, amely könyvtárának középkori hangjegyes kódexeiről híresült el, 1979-ben alapított nagy együttesével méltán vívta ki a nemzeti zenekar rangját. Nem volt rajta korábban ez a város a zenei térképen. Most rajta van.

Bartók Béla halálának évfordulójára emlékezve nyílnak meg 1959 óta a Zenei Hetek Budapesten. Idén több rétege volt a műsorszerkezetnek, mint azelőtt bármikor. Bartók ifjúkori Hegedűversenye mellett jogerősen szólalt meg Debussy (A tenger), hisz őnélküle alighanem más irányt vett volna a múlt századelő magyar zenéje. Jogerősen Ravel is, aki annak az Arányi Jellynek írta zenekar-kíséretes szólóhegedűre a Tzigane-t, akinek Bartók ajánlotta mindkét hegedű-zongora szonátáját. Bilaterális hangversenyen méltán szólalt meg az idén 62 éves francia René Koering zenéje.

Koering nagy lassúja (Grand Adaggio) megrendítően szép és nemes muzsika. Távol a múlt századi avantgárdtól éppúgy, akár a korabeli rozsdás konzervativizmustól. Egyszerűen – dehogyis egyszerűen – zenéről szól ez a darab, drámai hevülettel és lírikus álomképekkel, mikor hogy. Augustin Dumay hegedűjével szabadon énekelt a korai Bartók-verseny indító lassújában. Jobban ismerjük ezt a felívelő-aláhanyatló formát a Két portré első arcképéből. A szólista nyilván ismerte ezt is, azt is, főként, tudta, miről van szó benne. Ravel fickándozó Tzigane-ját – ezt a roma zenét, elképesztő virtuozitással fogalmazta újra.

Debussy Tengerében Friedman Layer, karmester csúcsra járatta zenekarát, akár az egész estén. „Azért a víz az úr?” – az, de az emberrel természetkép és lélekrajz egyszerre szólt itt Debussy palettáján. Layer minőségi karmester és zenekarvezető, nagy zenéket teremt kisvárosban.