Sámuel, Hajna

Színműből lett A megmentett város

2002.10.31. 00:00

Programkereső

Karakterisztikus rendezés, groteszk jelmezek az új magyar opera jellemzői Eörsi István 1964-ben írott színműve nyomán készült, Fekete Gyula által szerzett új magyar operát mutatott be nemrégiben az Operaház. Kényes problematikája miatt a színművet a Kádár-korszakban sohasem adták elő — igaz, hogy utána sem, így ez az Eörsi-darab opera formájában került először a közönség elé.

Új magyar opera bemutatójának volt színhelye nemrégiben az Operaház. Fekete Gyula fiatal zeneszerző az 1999-ben meghirdetett Millenniumi Operapályázatra írta művét, A megmentett várost, és az egyfelvonásosok kategóriájában a legjobb eredményt érte el vele. A komponista nem számít kezdőnek ebben a műfajban, Római láz című kisoperáját 1996-ban mutatták be a Merlin Színházban, ugyanezt idén Rómában is előadták. A megmentett város Eörsi István 1964-ben írott színműve nyomán készült. Szerzője pár évvel előbb szabadult ki a börtönből, ahova 1956-os tevékenysége miatt zárták be. Nem csoda hát, hogy bár a darab cselekménye a középkorban játszódik, az író a történelmi közelmúlt kérdéseire keres választ benne. Kényes problematikája miatt ezt a színművet a Kádár-korszakban természetesen sohasem adták elő —igaz, hogy utána sem, így ez az Eörsi-darab opera formájában került először a közönség elé.

Az opera központi figurája az Inkvizítor, ő annak az eszmének a képviselője, aminek győzelme érdekében itt minden eszköz megengedettnek számít. Ô ösztönzi egymás beárulására az embereket, hogy megmentsék a várost. A helység lakosai is ugyanerre törekszenek a maguk módján, csak épp az nem derül ki, hogy tulajdonképpen mitől is kellene megmenteni ezt a várost. Fontos szerep jut a darabban Lidinek, a prostituáltnak, aki megadóan vállalja a máglyahalált, azt sem lehet egészen érteni, hogy miért. A kölcsönös besúgások eredményeképp azután majd mindenki elpusztul. A főpap a végén örömmel regisztrálhatja, hogy sikeres munkát végzett, ha nagy áldozatok árán is, de az ő eszméje győzött, tehát ő mentette meg a várost.

Fekete Gyula zeneszerző olyan kvalitásokról tesz tanúbizonyságot új művében, amelyek arra utalnak, hogy igazi operakomponista lehet belőle. A zenéje tonális, dallamos és jól énekelhető, ezek mind olyan jellegzetességek, amelyek ebben a műfajban nagyon jól kamatoztathatók. Ha az opera stílusát kellene meghatározni, talán úgy lehetne, hogy eklektikus. Ez egyrészt annyit jelent, hogy a szerzője nem epigon, azaz nem utánoz egyetlen komponistát sem, másrészt viszont azt is, hogy nincs jól felismerhető, egyéni hangja. Legszebbek az opera lírai részletei, ezek kicsit túl is tengenek a darabban, pedig Eörsi szövege másfajta, excentrikusabb hangvételre is módot adna.

Nagy nyeresége volt a produkciónak, hogy a rendezésre sikerült megnyerni Halász Pétert, személyében egy nagyon karakterisztikus színházművész egyéni stílusával ismerkedhetett meg az Operaház javarészt konzervatív közönsége. Király Anna groteszk jelmezeiben érdekes, stilizált játékra késztette a szereplőket. Az opera részben zárt számokból áll, így módot ad az énekeseknek arra, hogy szólószámokat is előadjanak. Vonatkozik ez elsősorban Lidi, a szajha megszemélyesítőjére, Balatoni Évára, aki bensőségesen énekli el áriáját. Tetszett Sárkány Kázmér popgitáros jellegűre formált és Rossini Figarójának motívumaival karakterizált Borbélya, valamint Gerdesits Ferenc és Szüle Tamás buffókettőse. Fried Péter mozdulatlanságában is félelmetes Inkvizítort jelenített meg a színpadon. Herczenik Anna, Mitilineou Cleo, Ambrus Ákos és Szappanos Tibor egy-egy jellegzetes figura megteremtésével járultak hozzá az újdonság sikeréhez. Érzésem szerint A megmentett város előadása nem jelentett olyan nehéz feladatot a kórus és a zenekar számára, mint más kortárs operáké. Kesselyák Gergely irányításával nagyon jól is látták el feladatukat ezen az estén.

A megmentett város előtt egy másik egyfelvonásos, Puccini A köpeny című operája került színre. A rendezés szempontjából ez nem volt új produkció, csak más szereplők álltak be a darabba. Közülük a legjobbnak a Giorgettát alakító Bátori Éva bizonyult. Hangilag és játékban egyaránt kiemelkedő alakítást nyújtott. Két vendég is fellépett az előadáson, közülük a tenorista, Ivan Csupenics tetszett kevésbé, néha nem tudtam felismerni, hogy milyen hangmagasságot szólaltat meg. A Michelét alakító Gíancarlo Pasquetto baritonista jó, de nem kiemelkedő színvonalú énekes. A különben szépen vezénylő Kesselyák Gergely időnként túl hangos dinamikát engedett meg a zenekarnak, elnyomva vele a szólistákat.