Orsolya

Szimfonikus táncpercek

2002.11.15. 00:00

Programkereső

Új balettek Dohnányi emlékére az Erkel Színházban Hommage à Dohnányi címmel november 13-án mutatták be az Erkel Színházban az Operaház új balettprodukcióját. "Ez az est a múlt hagyatéka" - fogalmazott ifj. Harangozó Gyula balettigazgató, arra célozva, hogy az emlékest létrejöttét a nyár elején leváltott főzeneigazgató, Győriványi-Ráth György kezdeményezte.

A program alapja Seregi László Kossuth-díjas koreográfus 1978-ban született műve, melyet Dohnányi Ernő 1914-ben komponált Változatok egy gyermekdalra című szerzeményére készített. A koreográfia - az alkotó szavával élve - "sűrítmény": vallomás az életről, a halálról, a szerelemről, a humorról - huszonöt percben. Bár a darab joggal tekinthető Seregi László költői tömörséggel megfogalmazott-láttatott nosztalgiájának saját gyermekkora iránt - erre utalnak például a harmincas-negyvenes éveket idéző jelmezek -, Dohnányi művének alapgondolata ma is érvényes. Lázas, gondterhelt, zaklatott, rohanó, már-már vállalhatatlan világunkban nem lenne szabad elfelejteni a gyermekkor édes hangját, dalait és dallamait, tisztaságát és romlatlanságát. Mint ahogy nem szabadna megfeledkezni gyermeki - ugróköteles, szembekötősdit vagy fogócskát játszó - önmagunkról sem. Még akkor sem, ha időről időre átszövi életünket a háború, a magány, a halál és a gyász.

Joggal írta tehát a német Allgemeine Zeitung kritikusa 1993. szeptember 29-én, hogy "a Változatok egy gyermekdalra című balettel a magyarok bebizonyították, hogy tánccal is lehet színházat csinálni". Vagy ahogy alig két évvel korábban (1991. október 10-én) a The Gazette Montreal hasábjain a következő volt olvasható: "Az egyfelvonásos darabban Seregi László röpke félóra alatt elmond egy történetet, majd olyan következtetéseket von le, amelyekben egy élet bölcsességét tapasztalhatjuk meg." Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a mestermű - a nézőkön kívül - jutalom a táncosoknak is: Popova Aleszjának és ifjú Nagy Zoltánnak, Juratsek Juliannának és Szakály Györgynek, Végh Krisztinának és Cserta Józsefnek, Weisz Sárának és Nagyszentpéteri Miklósnak, valamint Boros Ildikónak és Komarov Alekszandrnak.

- Dohnányi zenéjével régóta kacérkodom: muzikalitása, speciális dallamvilága hozzám közeli atmoszférát teremt - vallja az est következő, a Súlyos suhanások címet viselő darabjának koreográfusa, Egerházi Attila, a Pécsi Balett művészeti vezetője. - Verset (táncverset) szerettem volna írni és egy álmot a színpadra állítani. Az a bizarr gondolatom támadt, hogy Dohnányi előadóként is jelenjen meg ezen az esten - a hangtechnika segítségével.

Hosszas keresés után Egerházi Attila talált is egy kitűnő felvételt, melyen a mester nem saját darabját, hanem Liszt Ferenc Desz-dúr Consolationját játssza. Egerházi ezt választotta koreográfiája első tételéül, amit másodikként Steve Reich Six marimbas című műve követ. A mai, modern hangzású zene a megelőző Liszt- és az utána következő Dohnányi-részlettel - a Winterreigen ötödik tételével, a Sphärenmusikkal - harmonizál, azokkal jól összeszerkeszthető. A színpadon valóban egy látomás jelenik meg: az elérhetetlen utáni folytonos vágyakozásé. Nyughatatlan létünk legfontosabb állomásai filmkockaszerűen kimerevednek, esetleg - jelentőségüknek megfelelően - visszatérnek, hogy aztán minden a maga kiszámíthatatlan útján folytatódjék tovább. A filmhez való hasonlóságot egy speciális díszletelemként is funkcionáló hatalmas, felfüggesztett háttérvetítő segíti, melynek előterében, illtetve alatta mozognak a táncosok: Popova Aleszja, Végh Krisztina, Rujsz Edit, Venekei Marianna - akitől a jelmezek ötletei is származnak -, Bacskai Ildikó, Komarov Alekszandr, Túri Sándor, Delbó Balázs, Szegő András és Lieblich Roland.

"Csupa harmónia, csupa formásság és könnyedség ez a három pompás kis bagatell..., ahol csintalankodik vagy szeszélyeskedik, ott is csupa dalolás, szellemessége mindig egyúttal lelkesség is, azaz olyan 'divertimento', mely nemcsak a szellemet szórakoztatja, hanem felüdíti a lelkeket is. Lebilincsel és felszabadít..." - írja Tóth Alaldár Dohnányi Ernő 1933-as keltezésű Szimfonikus perceiről. Minden bizonnyal hasonlóan érzett Pártay Lilla Kossuth-díjas balettművész-koreográfus is - akit a napokban köszöntöttek operaházi pályakezdése negyvenedik évfordulója alkalmából -, amikor "rátalált" a darabra, hiszen ahogy ő mondja: "lubickoltam ebben a munkában." Öröm lehetett ez abban az értelemben is, hogy Dohnányi muzsikája jóval vidámabb és könnyedebb, mint amelyekkel korábban Pártay Lilla foglalkozott - elég, ha csak a tavalyi, Bartók ihlette Concerto-koreográfiájára gondolunk.

A Szimfonikus percek öt tételét keretjáték - valamint Pongrácz Zoltán elektronikus zenéje - fogja össze. Varázslónő (Juratsek Julianna alakításában) érkezik a magasból, és kelti életre az egyes tételek figuráit - akik Irina Tsymbal, Somorjai Enikő, Bajári Levente, Macher Szilárd és Solti Csaba előadásában elevenednek meg -, majd játszani kezd a bábukkal. Humorral, szarkazmussal vagy éppen fantasztikummal élve bűvöli-bájolja, irányítja őket. Furcsa-kegyetlen játékot űz a babákkal a mágus: lelket önt beléjük, felmagasztalja, majd a "csúcsra" tereli őket, hogy végül mindezt egyetlen intésével a semmivel tegye egyenlővé. Vagy inkább a szinte semmivel, azaz a lélek nélküli formák ürességével.

A Hommage à Dohnányi című balettesteken a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címmel 2001-ben kitüntetett Danubia Szimfonikus Zenekar tolmácsolja a muzsikát, Héja Domonkos vezényletével. A következő előadások november 21-én és 27-én láthatók az Erkel Színházban.