László

A tekerőlant kalandos históriája

2002.12.16. 00:00

Programkereső

The Hurdy-Gurdy Series vagyis A tekerőlant-sorozat. A Hungaroton ezzel a címmel indította útjára legújabb hanglemezciklusát, amelynek kezdeményezője és főszereplője Mandel Róbert. Az ismert muzsikust, zenekarvezetőt és producert nemcsak az új lemezsorozatról, hanem a közelmúltban alakult Magyar Fesztiválszövetségről is kérdeztük, amelynek elnökévé választották.

A tekerőlant-sorozat első lemezén egy itthon szinte teljesen ismeretlen francia szerző, a XVIII. században élt Michel Corrette tekerőlantra, dudára és fuvolára írt művei hallhatók; Mandel Róbert, valamint Jean-Christophe Maillard (duda) és Németh Pál (fuvola) előadásában. A lemezen közreműködik még Ratkó Ágnes (csembaló), Kállai Nóra (gordonka) és Spányi Miklós (orgona). "Németh Pállal, a Capella Savaria egykori és a Savaria Baroque jelenlegi vezetőjével, illetve Hollós Mátéval, a Hungaroton igazgatójával csaknem negyedszázada ismerjük egymást, dolgozunk együtt" - meséli Mandel Róbert. "A Hungaroton kiadói politikájának egyik legfontosabb része, hogy zenetörténeti ritkaságokat, világpremiereket jelentessen meg. Erre a tekerőlant és a duda kiválóan alkalmas, mert kevesen tudnak rajtuk megfelelő színvonalon játszani, viszont mindkét hangszernek szép és gazdag irodalma van, főleg a barokk és a korai bécsi klasszika időszakából. A most megjelent Corrette-lemez után még további három-négy CD-t tervezünk, többek között egy kifejezetten duda- és tekerőlant-kompozíciókra specializálódott francia szerző, Philibert Delavigne műveiből."

Amikor a hetvenes évek végén Mandel Róbert tekerőlant-játékosként feltűnt a Ki mit tud?-on és utána a koncertpódiumon, itthon sokan csodálkoztak, hogy ilyen hangszer egyáltalán létezik. Pedig a Nyugaton "hurdy-gurdynek" nevezett instrumentum több mint egy évezredes múltra tekinthet vissza. Mandel Róbert kérdésünkre elmondta, már a IX. századból ismertek olyan - elsősorban Spanyolországból, illetve Dél-Franciaországból származó - képzőművészeti alkotások, amelyek tekerőlantot, illetve a hangszer korai változatát, az úgynevezett organistrumot ábrázolják. Kezdetben elsősorban az egyházzenében használták, aztán átkerült a szórakoztató tánczenébe, s végül a reneszánsz korban szinte "népi" hangszer lett belőle. A tekerőlant az 1700-as években, Franciaországban élte fénykorát. "Ahogy manapság a world music a divat, és még a popzenészek is afrikai dobokon vagy ausztrál didgeridoo-n akarnak játszani, úgy fedezték fel maguknak a francia uralkodók és arisztokraták is a dudát és a tekerőlantot. Erősen vonzódtak a természethez, a pásztoridillek világához, s így lett a duda és a tekerő hirtelen a versailles-i kastély kedvelt hangszere."

Az 1789-es francia forradalom véget vetett a tekerőlant virágkorának, a muzsikusokat elkergették, s ők hozták magukkal hangszerüket Közép-Európába. Bécsben még az 1800-as évek végén is működött egy kis francia színtársulat, ahol az előadásokat gyakran tekerőlanttal kísérték. Magyarországon - pontosabban Szentes és Csongrád vidékén - is minden bizonnyal egy ide nősült francia zenész honosította meg a hangszert, ugyancsak a XIX. század végén. A népzenében gyorsan elterjedt, Vikár Béla és Bartók Béla gyűjtéseiben már az egyik leggyakoribb instrumentumként szerepelt. "Ez a tradíció egészen a hetvenes évekig élt, s ekkor figyelt fel az idős Bársony Mihály bácsi játékára Sebő Ferenc, akinek köszönhetően a tekerőlant visszakerült a koncertterembe" - fejezi be a történeti áttekintést Mandel Róbert. A hetvenes évek végén létrejött Mandel Quartet (Jakobi László, Kállay Gábor, Mandel Róbert, Márta István) repertoárjában a tekerőlant mindmáig meghatározó szerepet játszik, de már nem népzenei hangszerként, hanem eredeti funkciójában, reneszánsz és barokk tánczene megszólaltatójaként.

Mandel Róbert nemcsak tekerőlantosként, hangszer-restaurátorként és a nevét viselő kvartett vezetőjeként vált ismertté, hanem zenei producerként, a WoMuFe világzenei fesztivál alapítójaként is. Nem meglepő tehát, hogy a közelmúltban megalakult, mintegy ezerkétszáz különböző kulturális (illetve gasztronómiához vagy sporthoz kötődő) programsorozatot tömörítő Magyar Fesztivál- szövetség az első hároméves ciklusra elnökévé választotta. "Nagyon komolyan veszem, megtisztelő feladatnak érzem ezt a társadalmi megbízatást. Óriási az érdeklődés a szövetség iránt, s egyértelmű, hogy van létjogosultsága egy ilyen szervezetnek, hiszen a magyarországi fesztiválokban, várakban, kastélyokban, kertekben hatalmas lehetőség rejlik. Kapolcs és még néhány más rendezvény példája bizonyítja, hogy a semmiből is létre lehet hozni tömegeket vonzó, s ugyanakkor színvonalas kulturális programokat" - mondja Mandel Róbert.