Levente, Irén

Jótanácsok kezdő operalátogatóknak

2002.12.31. 00:00

Programkereső

Szilveszterkor a komoly műfajt is a könnyebb oldaláról érdemes szemlélni: búcsúzzunk hát az óévtől az operarajongók képzeletbeli kézikönyvéből vett idézetcsokorral. Néhány jótanács következik kezdő operalátogatóknak...
adf8b2c5-8ef8-4b50-8baa-1b497541ec97

1. Az operában végig énekelnek, ha valaki akár egy pillanatra is abbahagyja, hálából rögtön meg kell tapsolni.

2. Az operák alaptörténete a következő: két kövér ember szerelmes egymásba és a végén egyikük - esetenként mindkettő - meghal. Őket kell a leghangosabban megtapsolni. Ha egyikük sem hal meg, vígoperáról beszélünk. Ez esetben a nézők halnak bele az unalomba és a hangzavar okozta stresszbe.

3. Az operák általában idegen nyelveken hallhatók, (nincs se szinkron, se alámondás), de a szereplők gesztusaiból is kitalálható a történet. Ha mellükre szorítják a kezüket, mint Lakodalom Lajcsi, akkor szerelmesek, ha a plafonra néznek, boldogok, ha a padlóra, szomorúak, ha pedig a kardjukat csapkodják: harcolni akarnak valakivel. A gonosz általában gonoszan néz, vagy ki van vastagítva a szemöldöke. Ez utóbbi kisgyermekek számára sokszor nehezen feldolgozható élményt okoz.

4. Aki a legmagasabb hangon énekel, az keresi a legtöbbet, mind a férfiaknál mind a nőknél.

5. A szövegírók és a zeneszerzők többsége nem szerénységből nem jön ki meghajolni a tapsrend szerint, hanem mert az operákat régen írták.

6. A "jó" és a "gonosz" kövér nőket a ruhájukról lehet megkülönbözetni, a "jó" kövér nőnek ugyanis általában sokkal mélyebb a dekoltázsa.

7. A zenészek nem azért vannak árokban, mert rosszul fognak játszani, hanem azért, hogy látsszanak az énekesek.

8. Ne aggódjunk, senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még legalább tíz percet énekelni.