Jácint

Harangok és zongorák

2003.01.07. 00:00

Programkereső

Kárászy Szilvia előadóművész a kísérletezés öröméről, valamint a hangszercsodákról

Európában is egyedülállónak számító harangjátékot avattak fel tegnap a Millenáris Park Teátrum épülete előtt. Szabados György találmányának népszerűsítőjét, világszerte egyre ismertebb előadóművészét, Kárászy Szilvia zongoraművésznőt-kultúraszervezőt a főváros eme új zenei színfoltjáról, valamint készülő zongoraversenyéről kérdeztük.

Pályakezdése óta nyilvánvaló Kárászy Szilvia vonzódása a különlegességekhez, a művészi kifejezés változatos formáihoz. Zeneakadémiai tanulmányok, majd a németországi Freiburgban végzett zongoraművész-mesterképző után – ahol, mint mondja, „kulturális vérátömlesztésen” esett át – a hazai művészeti életet számos újdonsággal, nem mindennapi színfolttal gazdagította. Ki ne emlékezne például az UNESCO-díjjal kitüntetett, Ábrahám Mariann zongoraművész-tanárnővel együtt készített „Zenélő gyermekkezek” című, több tucat részből álló videós sorozatára, amelyet nagy sikerrel vetítettek a Magyar Televízióban? A tehetséges gyermekek pályakezdését szívén viselő művész éppen egy alapítvány létrehozásán munkálkodik, amelylyel szintén a fiatal művészek elindulását szeretné segíteni.
– Az ilyen jellegű törekvéseim belső késztetésre fakadnak – magyarázza Kárászy Szilvia. – Emellett azok az emberek, akikkel kapcsolatba kerültem, nem ritkán hozták magukkal azokat a lehetőségeket, ötleteket, vágyakat, melyek természetesen épültek be a művészi munkámba, a személyiségembe, az egész pályámba. Amivel eddig foglalkoztam: a gyerekek és a vak emberek támogatása, az, hogy komponálok, harangjátékon játszom, zeneszínházat és zongorafesztivált szervezek, ezek mind-mind egymásból fejlődtek ki, mint egy szép növény. Valahol mindaz, amit eddig csináltam, egy tőről eredt. S hogy közben voltak vívódások, szomorúságok? Ezek az élet természetes velejárói. A lényeg, hogy a mélypontokból kikerülve az ember mindig egy lépcsővel feljebb haladhasson. A jó irányra ráérezni – ez az, ami fontos.
Kárászy Szilviát kifinomult intuíciói nagyon jó irányba vezették, például akkor, amikor öt évvel ezelőtt, neves hazai és külföldi pianisták részvételével megszervezte az első Fazioli Zongorafesztivált. A Fazioli-zongorába Frankfurtban, a nagy zenei vásáron szeretett bele 1995-ben, amikor éppen digitális zongorát keresett a harangjátékhoz. Ott találkozott az instrumentum tervezőjével is. Fazioli úr mérnök, aki felkészült szakemberekből álló csapatával, a komputerek világában kézimunkával gyártja a zongorák Stradiváriját, e rendkívüli szív-lélek hangszert. Magyar találmány, mégpedig Szabados Györgyé, a nálunk is egyre ismertebbé váló harangjáték, amelynek elhivatott népszerűsítője, művelője – még a tengeren túl is – Kárászy Szilvia.
– Már az elején nagyon megmozdult bennem valami – idézi fel a nyolc-kilenc éve történteket. – A lehetőség, hogy billentyűkkel szólaltathatom meg a harangokat, teljesen magával ragadott, ismét a megérzéseim tereltek új dolog felé. Még amikor csak hat harang volt, megsejtettem, milyen lesz az, amikor harminc, meg hatvan harangom lesz, merthogy most már ennyin játszom. Zenészként magam is részt vettem a kísérletben, tanácsokat adhattam arra vonatkozóan, hogy milyenek legyenek a harangok, harangsorok, vagy a billentés. A Zeneakadémián 1994-ben mutatkoztam be az akkor tizenkét harangos változattal. Rá egy évre a Hungarotonnál jelent meg az első harangjáték-CD-m. Az érdekes hangzás azért is „beindított”, mert a komponálás során is jó hasznát vettem. A feldolgozásokat, átiratokat magam készítem, de a saját művek – szóló- és kamaradarabok – is szaporodnak. A lelkesedésemet az is gerjeszti, hogy látom, itthon is, külföldön is milyen szeretettel fogadják a harangjátékon megszólaló zenéket.
Kárászy Szilvia jelenleg a harminc harangból álló változattal lép a koncertpódiumra, ez az a „mennyiség”, amely még mobilizálható, hiszen terjedelmes a hangszer, komoly súlya van. A reneszánsztól a kortárs zenékig sok minden megszólaltatható rajta. Nem mindennapi produkciókat tud vele közönség elé vinni, mint például amikor a Liszt Ferenc Kamarazenekarral vagy a Budapest Saxophone Quartett-tel együtt adott hangversenyt. Mindezt temérdek munka, kísérletezés, gyakorlás előzi meg, hiszen a hangszernek korlátai is vannak, például hogy bizonyos billentés alatt már nem üti meg a golyó a hangot, meghatározott tehát az alaphangerő. A dinamikussága is nehezen érzékelhető. Természetesen a művész törekszik arra, hogy a maximumot mutathassa meg mindabból, ami a harangjátékból kihozható. Karácsony előtt jelent meg Aranyharang címmel igézően szép harangjátéklemeze. Az elegáns, arany- és bordó színű, ízléssel megtervezett tasakban elhelyezett kompaktlemezen az ünnephez kapcsolódó, szép karácsonyi zenék csendülnek fel digitális hangszerek közreműködésével, köztük magyar énekek, angol és német nyelvterületről való, közismert dallamok. A felvétel néhány csodálatos dallama a Pesti Vigadóban tartott koncertjén élőben is felcsendült.
A sikeres pálya új dimenziókkal az idei évben folytatódik. Tegnap avatták fel a Millenáris szabadtéri színpadán a hatvanharangos harangjátékot, amely beprogramozva rendszeresen szórakoztatja majd az oda látogatókat, akik a nyári hónapokban élő koncerteket is élvezhetnek alkalomadtán Kárászy Szilvia előadásában. A kiváló zongoraművész-harangjátékos-kultúraszervező-összművész egyébként jelenleg alkotói szabadságát tölti azzal a céllal, hogy befejezhesse zongoraversenyét, amelyet maga mutat be a különleges érzékenységű Fazioli-zongorán a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.