Jácint

Koncertpódium vagy lövészárok?

2003.01.18. 00:00

Programkereső

Tegnap Las Vegasban adta két hónapos amerikai turnéjának első koncertjét a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Az Egyesült Államok harmincnyolc városát érintő koncertkörút programjában harminckilenc hangverseny szerepel, melyek közül tizenhetet Kocsis Zoltán, az együttes fő-zeneigazgatója vezényel, a többit pedig Hamar Zsolt, az első állandó karmester dirigálja. Amerikában koncertezik a Budapesti Fesztiválzenekar is. Szomorú, hogy a magyar zeneművészet követeinek tengerentúli látogatását példátlan eset árnyékolja be: akad honfitársunk, aki külföldi szerepléseit arra használja fel, hogy hazánk kulturális eredményeinek, egyben Magyarországnak rossz hírét keltse.

Fischer Iván karmester a Budapesti Fesztiválzenekar művészeti vezetője, a botrány kirobbantója, aki zenekarának egyesült államokbeli turnéja előtt telefonon adott interjút a The New York Times című vezető amerikai napilapnak. A lap január 12-i számában olvasható cikkben Anne Midgette riporter a kapott információi alapján így ír: „A Fesztiválzenekar egy nonprofit alapítványhoz tartozik, ami gyakorlatilag ismeretlen dolog Kelet-Európában.” Ezután Fischer – aki az elmúlt esztendőkben többször támadta már Kocsis Zoltán zenekarát – a következőket mondja: „Mi még mindig kevesebbet kapunk, mint a kommunista rendszertől örökölt régi intézmények, de ez nem baj. (A New York-iak maguk is megítélhetik a különbségek egy részét február 2-án, amikor Kocsis úr vezényli az egyik ilyen zenekart, a Magyar Nemzeti Filharmonikusokat az Avery Fisher Hallban.)”
A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöksége, valamint a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének elnöksége a sajtóorgánumokhoz eljuttatott közleményében megdöbbenésének adott hangot, és a Fischer-interjúhoz az alábbi véleményt fűzte:
„Tragikomikus csúsztatás: A Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar jogelődje 1923-ban jött létre; vajon ezért a kommunista rendszertől örökölt intézmények közé sorolható? F. I. New Yorkban otromba módon kommunistázik egy olyan zenekar vezetőjeként, amely húsz éve aligha jöhetett volna létre az akkori – úgy emlékszünk – kommunista hatalom támogatása nélkül.
Lehet, hogy Kelet-Európában – hiszen F. I. csak tudja – a nonprofit alapítvány ismeretlen formáció, de nálunk, Közép-Európában, Magyarországon, nem az. Alapítványként működő számos zenekar létezik, úgy, mint például a MÁV- és Matáv Szimfonikus Zenekar. F. I. kevesli a kapott támogatásokat, miért is ne tenné? Véleményünk szerint évek óta aránytalanul magas támogatásban részesül közpénzekből, mind működési, mind projekttámogatási formákban azokhoz a zenekarokhoz képest, amelyek közel kétszer nagyobb állandó létszámmal, évi 12 hónapig foglalkoztatják muzsikusaikat. Így például ebben az évben is legalább 600 millió forint jut Fischer Iván zenekarának, amely – nem utolsósorban e közpénzek jóvoltából – többszörös órabért fizet a többi első osztályú magyar muzsikusokat foglalkoztató zenekarhoz képest. Vajon ezt F. I. valaha is felelősen elemezte?
Véleményünk szerint F. I. folyamatosan és módszeresen tör évek óta művésztársai vesztére a magyar zenekarok megszüntetését követelve, azok rossz hírét keltve. A fenti sorokkal – úgy tűnik – elérkezett az évek óta folytatott ádáz küzdelmének morális mélypontjára.
Azzal, hogy F. I. a versenytársak és produkcióik előzetes, távollétükben történő ócsárlására használta fel a The New York Times nyilvánosságát, Magyarország jó hírnevét veszélyeztető kijelentést tett, ami véleményünk szerint csak a társadalom erkölcsileg legmélyebb szintjén képzelhető el!
A magyar szimfonikus zenekarok képviseletében mélységesen elítéljük az ilyen és az ehhez hasonló megnyilatkozásokat”– áll az elnökségi közleményben, melyet csütörtökön eljuttattak a The New York Timeshoz.
Fischer egy rövid nyilatkozatban azzal mentegetőzött: gyakran kérdezik őt külföldön a szubvenció aránytalanságainak okairól. Többször kijelentette, miként most is, hogy a Fesztiválzenekar támogatása csak mintegy a fele a Nemzeti Filharmonikusok támogatásának. A zenekarra bizonyára hamarosan jobb idők jönnek, hiszen lapunk információi szerint az együttesnek van egy baráti társasága New Yorkban, akik washingtoni koncertjük után gyűjtést rendeznek (az adományozók személyenként 50 dollárt ajánlanak fel Fischeréknek).
Popa Péter, a zenekari szövetség elnöke lapunknak elmondta: reméli, hogy Fischer Iván meggondolja kijelentéseit, amelyek egyértelmű csúsztatások. Emlékeztetett rá: amikor Fischer a támogatást kevesli, megfeledkezik arról, hogy állandó zenészei csak mintegy ötvenen vannak, s sok kisegítővel dolgoznak. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar jóval nagyobb létszámot képvisel. Az arányokról szólva kiemelte továbbá, hogy a Magyar Rádió három zenei együttese összesen 650 millió forint költségvetési támogatásban részesül; nagyjából ennyit kap a Fesztiválzenekar az állami büdzséből és önkormányzati keretből. Fischernek önmérsékletet kellene gyakorolnia, véli Popa, aki szerint elodázhatatlan, hogy Magyarországon végre megszülessen a művészeti törvény, ami kiküszöbölné az állami hendikepet. (Vidéki zenekaraink átlagosan kilencven fővel működnek, s mintegy 200 milliós közpénzből gazdálkodnak.)
Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok igazgatója a Las Vegas-i koncert előtt telefonon elmondta, a világ számos pontjáról értesültek a Nemzeti Filharmonikusok rendszeres és tudatos lejáratásáról. Azt állítani, hogy a Fesztiválzenekar az egyetlen nonprofit zenekar, nem felel meg a valóságnak: a magyar orkeszterek fele ilyen támogatottságú. A rivalizáláson messze túlmegy Fischer Iván kijelentése, miszerint a kommunista rendszertől megörökölt zenekart vezényel Kocsis Zoltán, az a művész, egykori barát, harcostárs, aki nyíltan szembeszállt a diktatúrával. Fischer kijelentései üzletrontásnak is minősülnek, tekintettel arra, hogy mindkét zenekart a Columbia Artists juttatta ki turnézni. Kovács levélben kérte Görgey Gábor kulturális minisztert: vesse latba befolyását, hogy többet ilyen ne fordulhasson elő.