János, Pál

Verseny két zenekarra

2003.01.26. 00:00

Programkereső

Nem mindennapi sikert ért el a magyar zeneművészet: egyszerre két világszínvonalú szimfonikus zenekarunk turnézik az Egyesült Államokban. De nem lennénk magyarok, ha nem sikerülne ezen is összevesznünk: Fischer Ivánnak a New York Timesban megjelent interjújának egyes, a finanszírozásra vonatkozó kitételei ingerült reakciót váltottak ki hazai zenei körökből. Még szerencse, hogy a budapesti zenei táborok indulatai az óceán túlpartján már nem annyira érződnek: itt inkább a muzsika számít.
     
     
     

A Budapesti Fesztiválzenekar első fellépései egyelőre vegyes visszhangot váltottak ki. Azt senki sem vitatja, hogy Fischer Iván társulata jó teljesítményre képes, ám mind a műsorválasztást, mind a koncerteket érte kritika. A Washington Post például „hamis remekműnek” nevezte Liszt Faust szimfóniáját. A szerző, Tim Page viszont kiemelte a Nürnbergi mesterdalnokok nyitányát: a kiváló interpretáció szerinte csak aláhúzta a különbséget az „igazi mester” és a „pusztán érdekes” között.

A New York-i Carnegie Hallban tartott két hangversenyről a La Scena Musicale nevű internetes oldalon található részletes beszámoló. A szerző, Philip Anson szerint a közönség soraiban tekintélyes volt a helyi magyarok aránya, ám a műélvezetet elrontotta Liszt túlsúlya. A zeneszerző, ahogyan az írás fogalmaz, „száz éve nincs divatban”, felfújt hangszereléseit és egydimenziós programdarabjait meghaladták Wagner, Berlioz, Muszorgszkij és Debussy forradalmi újításai. A Tasso című szimfonikus költemény „sovány és feledhető”, a Haláltánc „túl van írva” – bár a francia Jean-Yves Thibaudet bátran védelmezte a zongoraszólam pozícióit. Az egyórás Faust szimfónia egyenesen sírkőként nehezült a koncertre. A Nürnbergi mesterdalnokok Anson szemében itt csupán azt illusztrálta, hogy Fischernek vagy Wagnerrel van baja, vagy zenészei egybentartásával. A Fesztiválzenekarban a La Scena Musicale szerint megvannak egy világszínvonalú együttes elemei, de ezek a különálló részek még nem forrtak egybe. Vad agresszióval bánnak az előadott művekkel, mint egy nagydarab hátvéd az ellenfél csatárával, ami kizárja az olyan apró szépségeket, mint a tonális tisztaság és a meggyőzően átgondolt interpretáció. A zenekar nem szólt olyan szépen, mint a lemezfelvételeken, és még mindig keresi stílusát, identitását.

A Newsday című internetes lap szerzője, Justin Davidson ezzel szemben elégedetten állapítja meg, hogy a Fesztiválzenekar azzal a bársonyossággal és mélységgel játszik, ami elvárható egy öreg város fiatal társulatától. A recenzensnek, aki a Long Island-i Egyetem koncerttermében hallgatta meg az együttest, tetszett a Tasso, és méltatta a zongorán ezúttal Gyenyisz Macujev által előadott Haláltáncot is. Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustráját Davidson hallotta már szorosabbra fogva, de ezzel együtt dicsérte a súlyos momentumokat és a félreérthetetlen identitást.

Az Egyesült Államokban tizennyolc évi szünet után turnézó Nemzeti Filharmonikusok egyelőre a keleti partvidéken tartózkodnak, fellépéseikről még nem található kritika a világhálón. Ám a repertoár ismeretében (sok Liszt, Bartók és Kodály) érdekes lesz összehasonlítani, sikerül-e jobban meggyőzniük az amerikai közönséget és kritikusokat a magyar zene értékeiről, mint a Fesztiválzenekarnak.