Huba

Musical Mozartról az Operettben

2003.03.12. 00:00

Programkereső

Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik leghangosabb sikerprodukciója lehet Michael Kunze és Lévay Szilveszter új musicalje, a Mozart. A komponista életét bemutató mű nem Mozart zenéjét kívánja illusztrálni a magyarországi ősbemutató rendezője szerint. Kerényi Miklós Gábor nem csak népszerű énekeseknek, de az Operettszínház fiatal reménységeinek is lehetőséget adott a darabban.

- Ugyanarra a sikerre számíthatunk a Mozart-musical kapcsán, mint amilyet a szerzőpáros korábbi darabjával, az Elisabeth-tel már elkönyvelhetett az Operettszínház?

- Mindenesetre a lehetőség adott, hiszen kiváló zenei anyaggal dolgozunk. Olyan szép slágerek vannak a Mozart!-ban, ami ritkaság egy mai színpadi műben, azonban ezek mellett érvényesülnek az erőteljes, ritmusos számok is. A téma pedig roppant érdekes, hiszen Mozart egyfelől rendkívül életszerető, mondhatnám, élveteg ember volt: soha nem vetette meg a nőket, az alkoholt, a biliárdot, a vívást, a lovaglást, tehát az élet legváltozatosabb örömeit. Másrészt pedig az a különleges zseni elevenedik meg, aki szinte a kozmoszból alkotta fantasztikus műveit. A darab alapvetülete szerint két Mozart jelenik meg: Wolfgang, a fiatalember, aki az élet örömeinek szenteli minden idejét, illetve Amadé, a kis csodagyerek, aki szinte mindig az alkotómunkával törődik és igyekszik visszafogni másik énjét. Közben megjelenik természetesen a hatalom, az arisztokrácia, kibomlik Mozart szerelme Constanze-val, és édesapjával folytatott harcai is fontos hangsúlyt kapnak. Tehát minden adott ahhoz, hogy Mozart korán keresztül saját magunkkal találkozzunk szembe.

- Vajon egyik Mozart-figura lelkiismerete a másiknak? Esetleg rivalizálnak egymással?

- A darab mindenféle és fajta kapcsolatot körbejár, de alapvetően szeretetteljes, összetartozó viszony, amiben harag, feszültség, ellentétek és azonosságok jelennek meg. Kicsit olyan ez, mint a skizofrénia: tulajdonképpen saját magával veszekszik-verekszik Mozart. Úgy gondolom, nagyon izgalmas, hogy ez a darab ilyen szélsőséges érzelmi kitörésekre ad alkalmat.

- Zenei szempontból nem jelenik meg valamiféle skizofrénia? Megkerülik Mozart dallamait a modern musical slágerei?

- Vannak idézetek Mozart életművéből, de nem ez a meghatározó. Nagyon szellemesen és gazdagon van megkomponálva a musical, az idézetek pedig kicsit ravaszul, de találóan vannak beillesztve. Ha a 21. század követelményeit vesszük alapul, merem állítani, hogy a Mozart! mindenképpen értékes mű, mint rock-musical. Tehát az életrajzi figura hányattatásai közben való reflexiókról szól ez a zene, nem pedig Mozart muzsikáját akarja illusztrálni.

- Mennyi időt ölel fel a történet? Végigvezet Mozart teljes életútján?

- Végigmegy természetesen, annak ellenére, hogy az életrajz a darabban nem feltétlenül kötelező érvényű. Az első felvonás Mozart életének hozzávetőleg pontos követése, a második rész viszont inkább a szétesés képe már: hogyan nem érvényesül a társadalomban ez a csodálatos géniusz. Miközben követjük tehát az életrajzi tényeket, sokkal inkább életérzésekről és különleges emberi viszonyokról szólunk.

- Mitől lehet ennyire kedvelt és népszerű Mozart figurája?

- Ennek a huszadik századi kutatások az okai, ugyanis Mozart felesége, Constanze minden nyomot eltüntetett a komponista életéből, amely arra utalt, hogy Mozart milyen vidám, életigenlő ember volt. Csak a múlt század közepén sikerült azonosítani a kitörölt leveleket, összevetni a fennmaradt naplórészleteket, és feltárni a titkosított iratokat, így csak ekkor lehetett Mozartot egészen rendkívüli és modern gondolkodású fiatalemberként megismerni. Viselkedése és életfilozófiája ezek szerint nem tükrözi azt az elvárást, hogy a zeneszerző legyen mindig komoly, és a meghatározott normák szerint éljen. Pontosan azt mutatja, hogy egy ennyire zseniális és harmonikus alkotóművész a magánéletében milyen szélsőséges is lehet.