Péter, Pál

Újabb levél Fáyhoz a Népszabadságban

2003.03.13. 00:00

Programkereső

A Népszabadság mai számában újabb - ezúttal igen sok prominens muzsikus által aláírt - nyílt levél vitatja Fáy Miklós állandó kritikusként való alkalmazásának helyességét, Fáy írásainak szakmai megalapozottságát.

A levél szövege a következő:

"Alulírottak évek óta növekvő felháborodással figyeljük a tevékenységet, melyet Fáy Miklós „zenekritikusként” fejt ki a Népszabadság hasábjain – súlyos károkat okozva a magyar zenésztársadalomnak, a hazai zenei közízlésnek, zenei gondolkodásnak. „Zenekritikai” munkásságát nem csupán az teszi számunkra elfogadhatatlanná és etikátlanná, hogy hangvétele nemegyszer bulvársajtóba illőn botránykeltő, fogalmazásmódja felületes, megállapításai legtöbbször sommás ítéletek, melyek nélkülözik az érveket, s még csak nem is az, hogy – amúgy megengedhetetlen módon – gyakran tartalmaznak gúnyolódást a megbírált művészek és közéleti személyiségek testalkatával, ruházatával, hajviseletével, fogazatával kapcsolatban. Mindez, megengedhetetlen, mégsem csak ezért kell a magyar muzsikusnak Fáy zenekritikusként való foglalkoztatása, írásainak közlése ellen tiltakoznia.

A zene nemcsak művészet, hanem szakma is, amelynek művelése szakértelmet igényel. A manapság innen-onnan felhangzó vélekedéssel ellentétben magára valamit adó sajtóorgánum zenekritikusává nem léphet elő bárki az érdeklődő közönségből – ha mégoly választékosan fogalmazza is meg gondolatait. Ez a szemlélet mára végleg idejétmúlttá vált, a XIX. század gondolkodásmódját jellemezte – a XXI. század azonban a szakértelem évszázada. A zenét művelő szakember – előadóművész, zeneszerző, karmester, muzikológus, zenepedagógus – nem a pecsétes diplomát kéri számon a zenekritikustól. A diploma önmagában nem a tudás és széles látókör garanciája. Amit azonban számon kérünk, az a megalapozott ismeretanyag. A zenekritika nem lehet hangulatokon alapuló, laikus élménybeszámoló. Művelőjétől elvárható a szaktudás. Ennek minimuma a zenei írás-olvasás ismeretének magabiztos birtoklása: a zenekritikusnak tudnia kell kottát, sőt partitúrát olvasnia, hiszen számtalanszor előfordul, hogy benyomásait kontrollálva, egy meghallgatott hangversenyt utólag, felvételről, partitúrával kezében kell újra hallgatnia. Kodály Zoltán azért küzdött, hogy legyen a zene mindenkié – de nem azért, hogy a zenekritika zenei analfabéták prédájául essék. Kodály halála után harminchat évvel, Szabolcsi Bence és Tóth Aladár hazájában az ország legnagyobb példányszámú napilapjának zenekritikáit olyan szerző írja, aki nem tud kottát olvasni. Fáy Miklósról ez a tény bíróság előtt bizonyosodott be. A társadalom elvárja, hogy a mesterségek képviselői értsenek ahhoz, amit hivatásszerűen művelnek. A sarlatánok tevékenységét a törvény erejével is üldözi: aki orvosi szaktudás nélkül operál, mérnöki ismeretek nélkül tervez hidat, jogi felkészültség híján adja ki magát ügyvédnek, bűncselekményt követ el. Csak a zene volna törvényen kívüli? Mindaddig az marad, amíg akad olyan lap, amelynek szerkesztői nem látják át: a felelősség nemcsak azé, aki a cikket írja, hanem azé is, aki nem ismeri el művészetünket szaktudást igénylő mesterségként, s nem hagy fel a zene és a zenekritika becsületét sértő, társadalmi hitelét rontó újságírói tevékenység felelőtlen támogatásával."

Az aláírók:

Airizer Csaba énekművész; Bánfalvi Béla hegedűművész; Batta András zenetörténész; Bényi Tibor gordonkaművész; Berkes Kálmán klarinétművész; Berlász Melinda zenetörténész; Boldoghy Kummert Péter gordonművész; Botvay Károly gordonkaművész; Budapesti Vonósok; Csengery Adrienne énekművész; Cserhalmi Ferenc énekművész; Decsényi János zeneszerző; Demény Attila zeneszerző; Devich János gordonkaművész; Devich Márton újságíró; Falvai Sándor zongoraművész; Falvy Zoltán zenetörténész; Földes Imre zenetörténész; Fülöp Attila énekművész; Forrai Katalin zenepedagógus; Frankó Tünde énekművész; Fried Péter énekművész; Gerdesits Ferenc énekművész; Gonda János zeneszerző; Göncz Zoltán zenei szerkesztő; Gőz László harsonaművész; Gráf Zsuzsanna kórusvezető; Gregor József énekművész; Gulyás Dénes énekművész; Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész; Hamburger Klára zenetörténész; Hantos Balázs énekművész; Harazdy Miklós zongoraművész; Hollós Máté zeneszerző; Horn András klarinétművész; Ittzés Mihály zenepedagógus; Kalmár Magda énekművész; Kertész Iván zenekritikus; Keszei Borbála énekművész; Keveházi Gyöngyi zongoraművész; Kocsár Miklós zeneszerző; Kolonits Klára énekművész; Kovalszki Mária zongoraművész; Kukely Júlia énekművész; Láng István zeneszerző; László Ferenc zenetörténész; Lóry Andrea énekművész; Lukin László zenepedagógus; Lukin Márta énekművész; Madarász Iván zeneszerző; Malina János zenetörténész; Márta István zeneszerző; Medveczky Ádám karmester; Meláth Andrea énekművész; Moldován Domokos rendező; Molnár András énekművész; Németh Judit énekművész; Németh Pál fuvolaművész; Orbán György zeneszerző; Pászthy Júlia énekművész; Petheő Zsolt zongoraművész; Pogány Imola zongoraművész; Rozsos István énekművész; Sándor Judit énekművész; Sári József zeneszerző; Sólyom-Nagy Sándor énekművész; Szecsődi Ferenc hegedűművész; Székely András zenetörténész; Szigetvári Andrea számítógépes zenész; Szirányi János, a Bartók Emlékház igazgatója; Takács-Nagy Gábor hegedűművész; Temesi Mária énekművész; Tihanyi László zeneszerző; Várjon Dénes zongoraművész; Victor Máté zeneszerző; Virágh László énekművész; Wolf Péter zeneszerző; Zádori Mária énekművész

A Népszabadság kommentárja:

8fc512d0-344d-43ce-9f7c-4453eaef08d1

Az élet helyesen elrendezett viszonyai közé tartozik, hogy nincs módunk meghatározni egyetlen zenei intézmény esetében sem azt, hogy az intézmény kit alkalmaz elsőhegedűsnek, karmesternek, vagy koloratúrszopránnak. Ugyancsak az élet helyesen elrendezett viszonyai közé tartozik, hogy egyetlen zenei intézménynek sincs módja beleszólni abba: kit alkalmaz ez az újság zenei kritikusként.

A fenti levél közzétételével is támogatjuk azonban azt, hogy bárkinek – elsőhegedűsnek, karmesternek vagy koloratúrszopránnak – módja legyen igazságos vagy igazságtalan, megalapozott vagy megalapozatlan véleményt mondania bármely zenekritikusról és zenekritikáról, még akkor is, ha az illetők a kritikaírásban szakmailag úgyszólván járatlanok.

Engedtessék meg ez – tételezzük fel – fordítva is.

Eötvös Pál