Levente, Irén

Bartók, Kodály és a Muzsikás

2003.04.04. 00:00

Programkereső

Éri Péter az együttes holnapi koncertjéről és a külföldi közönségről

A Zeneakadémia nagytermében játszik a Muzsikás szombaton este fél nyolckor. Az együttes a Takács kvartettel közös amerikai turnéját szakítja meg a már hagyománnyá vált, öt éve tartó koncertsorozat kedvéért, amelynek célja Bartók és Kodály zeneművei, illetve a népzene közt fennálló kapcsolat élményszerű bemutatása. A holnapi hangversenyen a kórusművek kerülnek fókuszba a nyíregyházi Pro Musica leánykar és Szabó Dénes karnagy közreműködésével. A koncertről és a Muzsikás nemzetközi sikerének titkáról az együttes kontrását, Éri Pétert kérdeztük.

Van valami különös oka annak, hogy a kórusművekre esett idén a választásuk?
– A Bartók–Kodály-koncertsorozat koncepciója Sipos Mihály fejében született meg. A különböző műfajokat és hangszercsoportokat vesszük sorra. A Bartók-albumunk bemutatójával és a hegedűduókkal kezdtük Alexander Balanescu közreműködésével, aztán következtek Roel Dieltiensszel a cselló-, Jandó Jenővel a zongoradarabok, majd pedig tavaly a Keller-vonósnégyessel a kvartettek. Jövőre talán a szimfonikus művekkel folytatjuk majd, de ez még nem biztos.
– Milyen kapcsolat van a holnap megszólaló kórusművek és népzenei dallamok között? Konkrét idézetek állnak párban a feldolgozásaikkal, vagy általánosabb megfelelés alapján készítették a műsort?
– Mindkét megoldásra lesz példa a koncerten. Bartók leánykórusai esetében nem is beszélhetünk igazán népzenei dallamokról, legfeljebb a szövegei és a zenei nyelve népi eredetű. Kodály viszont a legtöbb esetben konkrét népdalokat használt fel, s mi ezekhez vagy a folklórban megtalálható eredeti dallamot játsszuk, vagy annak egyik olyan – akár hangszeres – rokonát, amitől érdekes megvilágításba kerül a darab.
– A Muzsikás a legismertebb magyar népzenei együttes külföldön. Milyen előzetes ismeretekkel rendelkezik a magyar zene történetéről ezeknek a közönsége? Mit vár egy ilyen műsortól?
– Azt, hogy pontosan kik ülnek a hangversenyen, nem tudhatjuk, de jelentős részüket bizonyára a koncertjeink témája vonzza, hiszen Bartók neve az egész világon ismert. A Bartók-művek és a népzene kapcsolatáról a legtöbben hallottak már, de igazi élményt nem tudtak erről szerezni. A közönség soraiban általában olyanok is vannak, akik hallották korábbi műsorainkat vagy lemezeinket, és így már bizonyos ismeretanyaggal rendelkeznek a magyar népzenéről. Emellett sokan ismerik a magyar cigányzenét is. A koncertjeiken széles képet adunk a magyar népzenei hagyományról az acapella énekléstől a somogyi hosszú furulyán és a moldvai tánczenén keresztül az erdélyi vonósdallamokig.
– Szinte minden magyar népzenei dialektus szóhoz jut egy ilyen koncerten, de vajon mennyire válik egyértelművé a hallgatóság számára, hogy a jelenleg Románia részét képező Erdély vagy a Szlovákiához csatolt Felvidék dallamkincse mitől magyar? Szó esik ezekről a hangversenyeken?
– Az alapvető információkat mindig elmondjuk a határon túli területek magyarságáról, de történelemről csak akkor beszélünk, ha az valaminek a megértéséhez feltétlenül szükséges.
– Azon szerencsések közé tartozik, akik a népzenébe egész egyszerűen beleszülettek. Egyenes volt az út a Muzsikásig?
– Martin György volt a nevelőapám, s ez meghatározta az életem. A szüleim magukkal vittek a gyűjtőútjaikra, s így már tízéves koromban eljutottam Erdélybe. Sokszor ültem a cigánypadon a zenészek mellett, hallgattam a muzsikájukat, bár akkor még nem gondoltam, hogy én is zenélni fogok. Ehhez kellett az a népzenei „újhullám”, amit Sebő Ferenc és Halmos Béla felbukkanása indított el. Feljöttek a nevelőapámhoz hangszeres népzenei anyagért, s engem is elhívtak egy próbára. Ez olyan jól sikerült, hogy onnantól kezdve egészen addig együtt muzsikáltunk, amíg én a Muzsikáshoz nem csatlakoztam. Ott voltam egyébként a Muzsikás együttes alakulásánál is, vendégként sokszor játszottam velük, 1978-ban pedig teljes jogú tagja lettem.
– Márton fia a Berkó együttesben kontrázik, sokszor színpadra lép a Muzsikás együttessel is. Rajta keresztül rálátása van az ifjú népzenészekre. Milyennek találja az utánpótlást?
– Bátran kimondhatom: a fiatalok nagyon jók. Hatalmas eredménynek tartom, hogy ez a zene mára már mindenki számára hozzáférhető; fel sem tudnám sorolni, hány zeneiskolában lehet népi hangszereken tanulni. Az intézményes tanítás mellett fontosnak tartom az első kézből szerzett élményeket, ahol a vonótartástól az ujjrendekig mindent személyesen lehet ellesni. Sajnos ma már nincs olyan sűrűn táncház Széken, mint amikor mi jártunk oda gyűjteni és tanulni, viszont a zenészek és a táncosok most sokkal könnyebben elérhetők, mivel rendszeresen járnak Magyarországra és tanítanak a népzenei táborokban is.