Bertalan

Kérdések az átjáróban

2003.04.04. 00:00

Programkereső

Zsótér Sándor új operarendezései

Több szempontból is izgalmas vállalkozásba fogott az Operaház: egyrészt két ritkán játszott, a XX. század elején keletkezett művet - Alexander Zemlinsky A törpe és Arnold Schönberg Várakozás című egyfelvonásosát - mutatta be, másrészt, hogy a darabok színrevitelével a magyar színházi élet egyik "fenegyerekét", Zsótér Sándort bízta meg, aki e két rendezésével debütált a fővárosi dalszínházban.

Zemlinsky darabjában II. Fülöp spanyol király udvarában Donna Clara infánsnő 18. születésnapjára készülnek. Távoli országok uralkodóitól érkeznek küldemények. A legkülönösebb egy torz, emberre emlékeztető csomag, mely - a szultán ajándéka - egy dalnok törpét rejt. Egy rút alakot, a nevetség mindenkori tárgyát, aki saját csúfságáról mit sem sejt, mert a jóakaratú (?) emberek eddig nem engedték tükörbe nézni. A törpe lovag beleszeret a hercegnőbe, aki gonosz játékot űz vele: kihasználva érzelmeit úgy tesz, mintha őt is érdekelné a púpos szörnyszülött. Végső döfésként pedig tükröt tartat elé. A csúfságával szembesülő rém hiába kéri az infánsnőt, hogy mondja azt, hogy szép, és csókolja meg. "Az átváltozáshoz szükséges áldozathozatal elmarad, a törpe meghal" - fejezi be a cselekmény ismertetését a rendező.

Naivitás lenne azt hinni, hogy Zsótér ilyen egyszerű, könnyen érthető történetet tár elénk. A helyszín (Ambrus Mária díszlete) a Párizsi udvar néven ismert budapesti átjáró, üres üzlethelyiségekkel, aranyráccsal és lifttel - számtalan lehetőséget kínálva a szcenikának. A szereplők ruhái formában és színben egyaránt az ötvenes-hatvanas éveket idézik. A törpe torz alakját különleges jelmeze (kék abroncsszoknyája) érzékelteti. Ez az öltözék később rákerül a hercegnőre is, a tükörjelenetben. Zseniális fogás, amellyel a tragikum felé tereli a cselekményt a rendező. A függöny legördülése után pedig felvetődik a kérdés: ki a törpe valójában? Mit jelent a "törpeség"? S kik vagyunk mi: törpék vagy hercegnők?

Ugyancsak a Párizsi udvar (azaz a felvonó) szolgál helyszínül Schönberg monodrámájának. Az eredeti történetet a szerző, Marie Pappenheim sűrű erdőbe helyezte. Szereplője egy nő, aki harmadik napja várja kedvesét. Úgy tűnik, hiába, ezért a keresésére indul. Sötét van, nem tudja, merre jár. Fél, árnyak veszik körül. A holdfény egyszer segíti, máskor elborzasztja. Akadályba ütközik: a szeretett-várt-keresett férfi holttestébe botlik. Összezavarodik minden: múlt és jelen, tettek és következmények. Hol van a nő valójában? Elindult-e egyáltalán, vagy saját szenvedélyének, képzeletének foglyaként bolyong? Csupán megtalálója a halott férfinak, vagy ő a halál okozója? Gyilkos vagy áldozat?

Zemlinsky és Schönberg operáit Kovács János vezényletével április 4-én és 8-án este tekinthetik meg az érdeklődők. A törpében Donna Clarát Wierdl Eszter, a címszerepet Csák József énekli. A Várakozásban a világhírű német szoprán, Anja Silja lép színre, aki évtizedek óta a mű egyik legkeresettebb tolmácsolója.