Huba

Népzene - komolyan

2003.04.04. 00:00

Programkereső

A Muzsikás és a Pro Musica leánykar hangversenye

Néhány éve nem múlhat el tavaszelő úgy, hogy a Muzsikás és Sebestyén Márta ne koncertezne a Zeneakadémián. Úgy tűnt, idén megszakad a sorozat, mivel az együttes az Egyesült Államokban turnézott a Grammy-díjas Takács-kvartettel. A harmincadik születésnapját ünneplő Muzsikás azonban megszakítja amerikai útját egy budapesti koncert erejéig. Az április 5-i zeneakadémiai hangversenyen a hangszeres népzene mellett Kodály- és Bartók-kórusművek szólalnak meg a Pro Musica leánykar előadásában. Az öt éve tartó sorozatról és a mostani koncertről Hamar Dániel bőgőst, a Muzsikás vezetőjét kérdeztük.

- Több évre vezethető vissza ennek a programnak a létrejötte. A magyar népzene és a XX. századi magyar komolyzene kapcsolata Kodály Zoltán és Bartók Béla munkája nyomán egyértelmű. Évekkel ezelőtt megkerestek bennünket Belgiumból, azt kérték, játsszunk a flamand fesztiválon egy olyan kastélykoncerten, amely a komolyzene és a népzene kapcsolatára épül. Az első ilyen koncertünk egy Belgiumban élő magyar zongoristával, Kende Leventével volt. Akkor már tíz éve terveztünk valami hasonlót. Bartók, Kodály zenéje és a népzene közötti kapcsolat számos könyv, cikk, tudományos összehasonlítás témája volt már korábban, de mi más szempontból akartuk bemutatni, mégpedig érzelmi oldalról. Bartók leveleiből kiderül, milyen fontos volt számára a népzene, mennyire megváltoztatta az életét. Zongoristaként sztár lehetett volna, ám amikor életében először hallott igazi népdalt, annyira magával ragadta, hogy elindult népzenét gyűjteni. Gyalog, szekérrel járta a falvakat, megpróbált együtt élni az emberekkel, úgy, hogy azok megnyíljanak neki. Felvételeit fáradságos aprólékossággal jegyezte le, tanulmányokat, könyveket írt. Később mindig azt mondta, ez volt életének legboldogabb szakasza. Ezt az örömöt, boldogságot mi is megtapasztaltuk, és úgy gondoltuk, hogy Bartókon keresztül vallomást teszünk arról, miért is fontos nekünk a magyar népzene, miért tartjuk ezt a zenét a mai napig élőnek és modernnek.

- Mitől élő és modern ez a zene?

- Attól, hogy zenei önkifejezésre alkalmas, a mai napig érzelmeket kelt és közvetít itthon és szerte a világban. Soha nem olvastam olyat Bartóktól vagy Kodálytól, hogy ők fel- vagy átdolgozták volna a népzenét. Ők a népzenét, a népdalt eredeti formájában csodálták, és önálló műveket írtak a hatásukra. Egy ilyen koncerten, mint a zeneakadémiai, nem illusztrálja a komolyzene a népzenét, vagy fordítva, hanem kiegészítik egymást, mert ugyanarról szólnak, műfaji korlátok nélkül. Elhatároztuk, hogy sorozatot csinálunk a hazai komolyzene fellegvárában, a Zeneakadémián, mindig más és más szemszögből mutatva be ezt a kapcsolatot. Az első koncertet 1999-ben Alexander Balanescu hegedűművésszel tartottuk. 2000-ben Roel Dieltiens belga csellóművész, 2001-ben Jandó Jenő zongoraművész, 2002-ben pedig a Keller-kvartett volt a vendégünk.

- Hogy illeszkedik a sorba a Szabó Dénes vezette nyíregyházi Pro Musica leánykar?

- Eljátszottunk a gondolattal: milyen lenne egy közös koncert egy kórussal? Azért választottuk a Pro Musicát, mert a zenekar többsége el van tőle ragadtatva. Hihetetlen profizmussal, teli érzelemmel, csodálatos átéléssel és sallang nélkül énekelnek. Szépen és kristálytisztán szólal meg az a "zene", amely az ember lelkéhez talán a legközelebb áll: az énekhang.

- Mit hallunk most a Zeneakadémián?

- Ez a koncert is ősbemutató lesz, mint eddig mindegyik. Nem csupán a kórusművek és a népzenei összeállítások egymásutánját terveztük meg. Íve lesz a hangversenynek. Minden koncertnek vannak pillanatai, amikor a közönség egy bizonyos típusú hangot, hangulatot tud befogadni - akkor annak kell megszólalnia. Ez lehet dübörgő, ritmusos tánczene vagy éppen halk ének. Hogy a kórus produkálja a "dübörgést" vagy a mi hangszereink - mindegy. Erős az igyekezet, hogy a műfajokat szigorúan elválasszák egymástól. Ha meghirdetnek egy népzenei koncertet, kevés komolyzenét szerető ember megy el, és ez fordítva is így van. Ha azonban olyan címmel van meghirdetve egy hangverseny, hogy Bartók és a népzene, már csak kíváncsiságból is eljönnek mindkét táborból. Ha pedig eljöttek, a többi a mi dolgunk. Az idei műsorban szerepelnek Kodálytól úgynevezett népszokásdallamok (Gergely-járás), egyházi művek (Ave Maria, a 150. genfi zsoltár), az első királyunkat megidéző Ének Szent István királyhoz és a Hegyi éjszakák. Felhangzik a Szól a kakas már régi magyar-zsidó dallam, valamint két, táncmulatságokat idéző mű, a Marosszéki táncok és a Kállai-kettős is. Bartók népi szövegeket használt autonóm kórusműveihez. A zene hangulata gyakran népzenei előképeket idéz. Több ilyen kapcsolódási lehetőséget is bemutatunk. Elhangzik például a Ne menj el, a Senkim a világon és a Leánynéző.

- Amerikai turnéjukat szakítják meg a koncert miatt.

- Amerikában az önálló koncertjeink mellett a Takács-kvartettel olyan pódiumokon lépünk fel, amelyeknek a közönsége kimondottan komolyzenéhez szokott. Eddig nem "találtuk meg" őket. Most a komoly és a népi műfajból ugyanannyit kapnak. Ez hat fellépést jelent, de jövőre folytatódik a sorozat. 2004-ben játszunk a New York-i Carnegie Hallban is. Örülünk, hogy ilyen patinás helyeken is megszólaltathatjuk a magyar népzenét, de a legfontosabb számunkra mégis a magyar közönség.

- Hálás is a közönség, hiszen a Muzsikás mindig telt ház előtt játszik. Mi a titkuk?

- A muzsika az az eszköz, amellyel szavak nélkül is kapcsolat teremthető. A népzene különösen alkalmas erre, mert közösségi zene, mindenkihez szól. Nagyon kell vigyázni rá, mert ez az érték megsemmisülhet. Mi, magyarok Bartók, Kodály és az őket követő népzenegyűjtők áldozatos munkájának köszönhetően előnyös helyzetben vagyunk. Hatalmas gyűjtemény jött létre, a legnagyobb a világon. Kodály és Bartók művei nyomán a Kárpát-medencei népzene áttételesen megjelent a zenei életben. Legelvontabb műveikben is hallható a hatása. A világban mindenfelé találkoztunk zenészekkel: szinte mindegy, hogy hol, mit zenélnek, Kodályt és Bartókot ismerik. Nem lehet nem ismerni őket. Ha megismerik, akkor fölfogják zsenialitásukat. Ha pedig azt is megtudják, hogy létezik egy olyan kultúra, amelynek a hatása benne van e zenékben, akkor csodálják a magyarokat. Nekünk ezt a kultúrát, amit örököltünk, már csak ezért is kötelességünk megőrizni és továbbadni. Bartók azt írta 1929-ben, hogy egy-két év, és örökre eltűnik a népzene (meg volt róla győződve). Én is sokszor attól félek, hogy a falusi közösség gyors átalakulása miatt néhány évtized, és tényleg nem lehet már népzenét hallani. Csak remélem, hogy én is tévedek, és a zenei hagyomány erősebbnek bizonyul. Szüksége lesz rá az elkövetkező nemzedékeknek is, mert ez a zene gyógyítani tud, meg tudja változtatni az emberek gondolkodását.

- A két táncos, Farkas Zoltán (Batyu) és Tóth Ildikó (Fecske) is állandó partnerei a Muzsikásnak.

- A tánc, az ének és a zene egységet alkot. A mi tánchagyományaink nagy része a férfi-nő kapcsolatról szól: a nő el akarja csábítani a férfit, a férfi meg akarja hódítani a nőt. Ez nem véletlen: a fiatalok a táncos alkalmakkor ismerkedtek meg egymással, itt szövődtek a szerelmek. Ezt a szimbolikus férfi-nő kapcsolatot tudja egészen különlegesen megvalósítani a színpadon Farkas Zoltán és Tóth Ildikó, hiszen a maguk életét táncolják.

- Újabb terveik?

- Szeretnénk egy válogatást kiadni a közös koncertekből. Gondolkodunk a Takács-vonósnégyessel is egy lemezen. Sok koncertötletünk van. Jó volna a Takács-Muzsikás koncertet itthon is előadni, nem csak Amerikában. Az önálló Muzsikás-koncerteken túl vannak még kamarazenekarok, szimfonikus zenekarok, amelyekkel szívesen dolgoznánk együtt. Jövő tavasszal lesz egy angliai koncertünk a BBC Szimfonikusokkal. Közben, előtte és utána is folyamatosan jövünk-megyünk. A világ nyitva van. De mégis a legfontosabb, hogy itthon, Magyarországon minél több emberhez jusson el ez a zene.