Cecília

Ghymes: Héjavarázs

2003.05.12. 00:00

Programkereső

A világzene napjainkban szerencsére egyre jobban fejlődik, népszerűsödik és elismert a világban. Hogy ez hazánkban is így van, abban minden bizonnyal hatalmas szerepe van a műfajt képviselő talán legjobb magyar együttesnek, a Ghymesnek.
657abf6a-e305-444a-9a74-27746dd8f2ad

A Ghymes zenéje a magyar, valamint közép- és kelet európai népzenei gyökereken táplálkozik. A zenekar 1984-es megalakulása óta folyamatosan formálódott ki az őket szép lassacskán a world music kategóriájába sodró stílus, hiszen a tagok azelőtt rockot, komolyzenét, régizenét játszottak. Az évek során aztán külföldi turnék sorozata és egyre nívósabb lemezek készítése során csiszolódott ez a hang, az együttes pedig töretlen népszerűségre tett szert a honi és a határon túli zeneértők körében egyaránt. Az 1999-ben kiadott Rege, és a 2000-es Smaragdváros című platinalemezük sikere is azt bizonyítja, hogy igényes muzsikájuknak abszolút létjogosultsága van napjaink egyre szövevényesebb, sokszor életképtelen, hibrid hajtásokat növesztő zenei világában.

A legújabb Ghymes album 2002 november 6-án jelent meg Héjavarázs címmel, és elmondható, hogy méltó utódként öregbíti tovább az együttes hírnevét. Természetesen ezt a felvételt is meghatározza az alapvetően népzenei indíttatású ghymes-stílus. Noha ezúttal az együttes megszokott népi hangszerei közül csak a hegedű, a töröksíp és a cimbalom szólal meg, a szoprán- és altszaxofon, a gitár, basszusgitár és bőgő, az ütősök és a dobok is –mint mindig, most is– remekül illeszkednek a szerzemények hangvételébe. A lemez az „Állatfarm” feszes ritmusú taktusaival indul, és mint minden jó kezdés, a pergős szám alaphangulatot teremt. (Az Állatfarmból kislemez is készült.) Rögtön ezután panaszos hegedűszólam következik a „Vágyalku”-ban, melynek folyamatosan fokozódó, egyre szenvedélyesebb témájának kibontakozását kiváló ütőhangszeres aláfestés és szintetizátorjáték kíséri. Az akusztikus hangszerek mellett egyébként igen fontos szerepet játszanak a korongon a szintetizátorok (Szarka Tamás mellett Nagy Szabolcs és Farnbauer Péter is közreműködnek billentyűkön). A lassú kompozíciót ismét gyors tánc követi, majd a „Január” lírai hangulatképe sejlik fel. A címadó „Héjavarázs” dala két részben szerepel a lemez közepén, s nyugodt kezdését vérpezsdítő, parádés cimbalom- és hegedűszólók élénkítik. Az albumot a folytatásban is csupa változatos tempójú szám teszi szórakoztatóvá, a zene mozgalmassága pedig szellemes, széles gondolati spektrumot átfogó versekkel párosul, melyeknek érdemes odafigyelni a mondanivalójára. A szövegek sajnos nem kerültek fel a cédéborítóra, de kárpótlásul megtalálhatóak a zenekar internetes honlapján (www.ghymes.hu).

A Ghymes ars poeticája a muzsika egyetemessége. Zenéjük az emberek közti hasonlóságot keresi és sugalmazza, ez az üzenet pedig igazán csak egy koncert alkalmával érintheti meg a hallgatót. Noha az ÉLŐ muzsika energiája, varázsa nem másolható cédére, ennek ellenére a „Héjavarázs” remélhetően a színvonalas világzene egyetlen kedvelője számára sem okoz majd csalódást.

Ghymes: Héjavarázs
EMI, 2002

Egyetemi élet (2003/2)