Orsolya

Melis György nyolcvanéves

2003.07.11. 00:00

Programkereső

Drámai hős és őskomédiás. A nagy tragédiák és a nagy mesék énekese. Ahogy ő szokta mondani másokról: "világzseni". Figurái máig elevenen élnek és hitelesek. Volt Biberach, Petúr bán, Tiborc, Napóleon, János vitéz, Háry János, a Kérő a Székely fonóban, Figaro, Malatesta doktor, majd Don Pasquale, Escamillo, Gianni Schicchi, Ping, Marcel, Posa márki, Luna gróf, Anyegin, Kékszakállú - a sor végeláthatatlannak tűnik. És a fantasztikus Mozartok! Don Giovanni, Almaviva, Giuglielmo, Don Alfonso, Papageno! Mindegyik szerep egyformán kedves a számára, mindig azt mondja, úgy szerette őket, mint szülő a gyermekeit. Úgy ápolgatta őket, mint ma kertjében gondozza a gyümölcsfáit. Azt mondja, ahogy a növények, a szerepek is meghálálják a szeretetet.

Elképesztő művészi, fizikai és szellemi teljesítmény az a több mint ötven esztendő, amit a napokban nyolcvanadik születésnapját ünneplő Melis György, az Operaház örökös tagja, Liszt-, Kossuth-, Kazinczy- és Bartók-Pásztory-díjas bariton, minden idők egyik legnagyobb magyar énekes-színésze az operaszínpadon töltött. Számára röpke pillanatnak tűnik ez a fél évszázad, számunkra végtelen idő, melynek gazdagsága kimeríthetetlen.

Melis György Svéd Sándor "örököseként" kezdte a pályát, s rövid idő alatt a nagy olasz énekes, Tito Gobbi szellemi testvérévé vált. Neki is az lett az ars poeticája, hogy az operaszínpadon a művész sem a zeneszerzőnek, sem a szövegköltőnek nem maradhat adósa. Ha például Falstaffként lépett a pódiumra, Verdit is, Shakespeare-t is szolgálta. A legnagyobb alázattal. S persze a magyar közönséget. Mert elmehetett volna külföldre. Kapott is jobbnál jobb ajánlatokat, de sosem akart világsztár lenni, maradt. Inkább nézte itthon az abonyi kettőt, mint Mailandban azt a harminckettőt... És az idő őt igazolta, helyesen döntött, így lett boldog ember, egy ország kedvence, s egy társulat óriása.

Elleshető trükkök ezen a pályán nincsenek - vallja Melis. Nagy tévedés! Humbug! - csattan fel olykor. Becsületes munka van. A tehetség, a kisugárzás kevés, szenvedés és szorgalom kell a sikerhez. Ez is egy mesterség, amit tanulni kell.

Melis Györgynek a kisujjában van.