Kristóf, Jakab

Székely összhang Szentegyházáról

2003.08.09. 00:00

Programkereső

A Madarasi Hargita lábánál, Szentegyházán működik húsz éve a székely kultúra egyik bástyája, a száznegyven tagú Gyermekfilharmónia. A Haáz Sándor karnagy által alapított és vezetett együttesben mintegy száz helybéli kislány alkotja a kórust, negyven fiú és lány pedig a szimfonikus zenekart.

A szentegyházi fiatalokat - zeneiskola híján - maga Haáz Sándor tanította meg a muzsika szeretetére és a hangszerek használatára. A Gyermekfilharmónia 1982-ben lépett először közönség elé, azóta egyre nagyobb hírnévre tett szert, s egyre több hazai és külföldi hangversenykörúton vesz részt. Megdobban a szíve mindenkinek, ha meghallja a száznegyven, székely ruhába öltözött kisgyermek tiszta, kedves, a magyarság összetartását hirdető énekét-játékát. Haáz Sándor nevelt "családja" Magyarországon is gyakori vendég, augusztusi turnéja során 13-án este nyolckor a bicskei kastélyudvarban, 14-én este hétkor a mosonmagyaróvári, 15-én délután hatkor a csornai művelődési házban, 17-én este hétkor pedig a csanaki Bezerédi-kastélyban hallhatják az érdeklődők.

A szentegyházi kórust a Gyermekfilharmónia Alapítvány működteti, mely az ifjúság nevelését, a tehetséges fiatalok támogatását, kulturális, humanitárius, karitatív rendezvények szervezését vállalta, s amelynek a küldetése a székely közösség megtartása. Faluturizmussal is foglalkozik, az alapítvány üzemelteti Szentegyházán a Múzeum Szállót, amelyben szívesen látnak vendégül turistákat, népfőiskolásokat, hagyományőrző és művésztársulatokat. Az alapítvány által életre hívott filharmóniai napok zenei fesztivál, a homródmenti népdalvetélkedő és a bútorfestő tábor évről évre nagyobb tömegeket mozgat meg. Ösztöndíj formájában anyagilag is támogatják a zenei pályára készülő diákokat, és testvérkapcsolatokat tartanak fenn gyermekszervezetekkel, iskolákkal, zenei és néptáncegyüttesekkel.

A Gyermekfilharmónia állandó műsorszáma a Székely himnusz, a Kossuth-nóta és Bach Parasztkantátája, gyakran játszanak-énekelnek kuruc kesergőket. Repertoárjukat saját gyűjtésű, még ismeretlen erdélyi népdalokkal bővítik, amiket maguk jegyeznek le Haáz tanár úr vezetésével. Persze sok gonddal is küszködnek, hiszen kevés jó minőségű hangszerük van, a régieket csak akkor tudják megjavíttatni vagy lecserélni, ha pályázaton nyernek. A csoda az, hogy a fellépéseik alkalmával ebből semmit sem érezni. Annál többet abból a szeretetből és lelkesedésből, amely a szentegyháziakat vezérli. A bicskei hangversenyre reményeik szerint Budapestről is sokan ellátogatnak, hogy megérintse őket a száz együtt zengő tiszta gyermekhang.