Olivér

Zoller Attila dzsesszöröksége

2003.08.13. 00:00

Programkereső

Zoller Attilát – Szabó Gábor mellett – a huszadik század talán legjelentősebb magyar dzsesszgitárosaként tartják számon. Legalábbis azok, akik a pályáját jórészt Németországban és az Egyesült Államokban befutó, 1998-ban meghalt muzsikust egyáltalán idehaza ismerik. Simon Géza Gábor dzsesszkutató jó fél évvel ezelőtt Mindhalálig gitár címmel mindenesetre 250 oldalon összefoglalta Zoller életét és művészetet, Szabó Sándor gitárművésztől pedig a napokban jelent meg lemezen a maga főhajtása a mester emléke előtt.

Az 1927-ben Visegrádon született muzsikus a negyvenes években Tabányi Mihály zenekarában mutatkozott be először, 1948 októberében Ausztriába emigrált, majd Németországban és az Egyesült Államokban futotta be a maga pályáját. Olyan neves partnerekkel játszott együtt, mint Herbie Mann, Benny Goodman, Herbie Hancock, Ron Carter vagy Tony Scott. Tanítványai között tartják számon Pat Methenyt, Peter O’Marát és Helmut Kagerert. Simon Géza Gábor kötete – melynek bővített változata Immens Gut néven nemrég németül is megjelent – a szerző bevallása szerint közel harmincesztendős kutatómunka eredménye. A magát mindig magyarnak valló, és ezt zenéjében is megjelenítő muzsikus életútját a teljes diszkográfia mellett a pályatársak, tanítványok és újságírók visszaemlékezései, illetve több mint százötven fotó teszi teljessé. No és az a CD-melléklet, mely hét, zömében kiadatlan Zoller-felvételt tesz mindenki számára elérhetővé.

Szabó Sándor tisztelgő albuma, a Hungarian Jazz Rhapsodie koncepciója több pilléren nyugszik. A neves dzsesszgitáros egyrészt igyekszik felidézni a számára legszebb Zoller-kompozíciókat, másrészt a maga olvasatában eljátszani azt a népdalt (Csitár), amit Zoller is sokszor eljátszott, harmadrészt pedig a mesternek dedikált saját szerzeményeit bemutatni. Mindezt a zolleri hagyományoknak megfelelően egy szál gitáron.

„Zoller több tekintetben is a különc gitárosok kategóriájába tartozott, csupán azzal is, ahogyan a zenét tekintette – írja Szabó a CD kísérőfüzetében. – Nem gondolkodott élesen stílusokban. Gyakran játszott teljesen szabadon témák és megkomponált részek nélkül. Ez a gyakorlat aztán olyan izgalmas improvizációkat és zenei élményeket adott, amit más gitárosok nem tudtak megérteni és megmagyarázni. Nagyon ízléses kontrasztokat tudott megvalósítani modális témák és teljesen atonális improvizációk között. A mai fülemmel hallgatva valóban meszszire jutott az atonalitás feszegetésében, anélkül, hogy zenéje elvesztette volna talaját”.