Olivér

Frakkban vagy anélkül

2003.08.28. 00:00

Programkereső

Most szállt le a gépről. Fáradt, de udvarias. Keresztben ül a bőr karosszékben, fekete póló, farmernadrág, kényelmes cipő. Csak operai szakálla utal a mesterségére, egyébként meg nem mondaná róla senki, hogy tenorista. Túl egészséges jelenség hozzá.

- Tudja, hogy az operarajongók egy része szerint José Cura nem igazán komoly énekes?

- Hallottam róla, de azt hiszem, nem az igazi operarajongók vannak így velem, hanem a karót nyelt konzervatívok. Ők hiszik azt, hogy ha valaki jól érzi magát a színpadon, nevet és jó a kedve, az nem lehet komoly muzsikus. Ha valaki énekel, akkor először is szenvedjen, a magasságok előtt verje ki a hideg veríték, és általában viselkedjék úgy, mintha temetésen volna. Ostobaság.

- Tehát ön az új generáció az operaszínpadon?

- Nem tudom, sohasem gondolkodtam ezen. Ilyen vagyok, és mindig is ilyen voltam. Nem akarok megváltozni csak azért, hogy alkalmazkodjak mások ízléséhez. Viszont megértem és tökéletesen elfogadom, hogy a klasszikus zenéhez való viszonyulásom bizonyos embereknek egyáltalán nem tetszik. Mások azonban nagyon meg vannak elégedve velem. Az élet már csak ilyen: nem kell mindenkinek tetszeni.

- Nem az lenne a cél?

- Aki mindenkinek tetszik, az nem lehet eredeti. Aki senkinek sem tetszik, az valószínűleg pocsékul dolgozik. De ha vannak, akik utálják az embert, mások meg igazán szeretik, akkor a helyzet nem lehet rossz.

- Értem, hogy nem akar megváltozni, de a világ megváltozott ön körül. Hogyan tudja megőrizni régi önmagát? Mert az biztos, hogy Domingo nem úgy öltözik, mint ön.

- Domingo, Pavarotti. Minden tiszteletem az övék, legendás énekesek. De Plácido vagy Pavarotti az apámmal egyidősek, természetes, hogy másképpen gondolkodnak. Ha apám eljött volna most velem, biztos, hogy öltönyben, nyakkendőben utazott volna. Nem azért, mert régimódi, hanem mert így érezné helyesnek.

- Igaz, de az opera mégis az idősebb generáció szórakozása.

- Félreértés, amit azok terjesztenek, akik operába járnak. Klasszikus zenét hallgatni jó, kortól függetlenül.

- Nem is lép föl frakkban soha?

- Dehogynem, ha a helyzet vagy az alkalom úgy kívánja. De nem tehetem meg mindig, mert akkor megjátszanám magam, és azt rögtön észrevennék rajtam. Akkor pedig nem tudnám elmondani, amit akarok, mert a képmutatás és a kommunikáció összeférhetetlen.

- Néha kénytelen mégis megjátszani magát. Mondjuk, szerződés köti, hogy énekeljen öt Don Carlost, pedig egyáltalán nincs kedve hozzá…

- A színpad egészen más. Az ember belebújik a szerepbe, és átváltozik. Lehet, hogy nincs jó formában, de az az alakításon nem látszódhat. Úgysem lehet viccelődni tragikus hősként.

- Néha azért lehet. Amikor Otellóként megfogta Desdemona mellét a kettősben.

- Az nem vicc volt, hanem baleset. És nem előadáson történt, hanem főpróbán. Próbáltam megoldani a helyzetet, de ez nem ugyanaz, mintha szándékosan humorizáltam volna.

- Rendkívül szorgalmas ember. Legalább negyedszer jár Magyarországon, és képzelem, mennyit utazhat a világban, ha még ez a kis ország is ennyiszer sorra került.

- Senki sem juthat el ilyen messzire a pályán, ha nem szorgalmas. Huszonöt éve végzem a munkámat. 1968-ban léptem először hivatásos énekesként színpadra, 1976 óta vezényelek. És azóta megállás nélkül dolgozom. Most is négy szimfóniát és két operát tanulok párhuzamosan.

- Mégis amolyan laza fiúnak tartják. Nem esik rosszul?

- Inkább örülök neki. Az a jó, ha a közönség nem a munkát látja, hanem az eredményét. Amikor a balett-táncos ugrik, és megfeszül minden izma, ő közben csak mosolyog, és a közönség azt mondja, könnyű neki, hiszen tud repülni. Pedig nem tud.

- Miért nem mutatja egy kicsit az erőfeszítést? Hiszen megtehetné.

- Mert a művész dolga az, hogy szórakoztassa a közönséget. Ha azt látják, hogy minden magasság előtt idegroncs vagyok, jaj, csak nehogy baj legyen, akkor nem szórakoznak a nézők, hanem velem pánikolnak.

- És ha tényleg elcsuklik a hangja?

- Annyi baj legyen. Nagyon emberi dolog, mindenkivel megesik.

- Jó, de ha énekes létére nem tart a gikszertől, akkor ugyan mitől fél?

- Sok mindentől félek. De azt nem fogom most elmondani.